Bene Ferenc a valaha volt legnagyobb magyar gólvágók egyike. A statisztikák szerint az 1958 és 1985 közötti, huszonhét éves pályafutása során 1430 mérkőzésen lépett pályára a megye I-től a különböző válogatottakig, beleszámítva az előkészületi és gálamérkőzéseket is, ezeken összesen 1390 gólt szerzett.
Az Üllői úton egy rajzszöget nem lehetett leejteni, 35 000 néző zsúfolódott össze a lelátókon. A nagy várakozást indokolta, hogy nagyon régen, még 1909-ben jártak nálunk utoljára az angolok, ráadásul mindhárom korábbi budapesti fellépésükön simán nyertek…
A sorsdöntő meccsre a szállodából késve indultunk el, mert a csapatnak várnia kellett a hasmenéssel küszködő MLSZ-elnökre, Hegyi Gyulára. A vb-indulásról döntő meccsre a játékosok a dugóba került buszban öltöztek át, idejük sem volt bemelegíteni.
Elöl zseniális támadók között válogathatott a mester: Sándor, Farkas, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi és Rákosi mellett a vb-keretben ott volt még két kitűnő csatár: Kuharszki és Monostori. Igaz, Göröcs nem szeretett jobbszélsőt, Rákosi pedig baloldali középpályást játszani, de ezt a támadó szekciót még a brazilok is elfogadták volna.
„Képes vagyok kritikusan szemlélni mindazt, ami a szülővárosomban történik, de nekem ez az éltető közegem. Pontosítva: Alsóváros az éltető közegem, s habár rövidebb ideig laktam a város különböző pontjain, több mint fél évszázada a Szabadság tér környéke az otthonom. Itt van az ősi fészek, az 1886-ban épített napsugaras oromdíszű műemlék házunk, amit a feleségemmel Paradicsomnak hívunk.”
„Nem tehetünk róla, de le kell írnunk ezt az avítt, gyűlölt és hazug kifejezést, amely azért hazug, mert sokat visszaélnek vele: tipikus magyar sors volt az, ahogy Bolognában a sors kereke alá került a magyar válogatott tizenegy” – értékelt a sportnapilap. És persze újra elkezdtünk temetni.
Nem véletlen, hogy a férfi lakosság döntő részét izgalomba hozó sportesemények legnagyobb szponzorai épp a gigabirodalmakká gyarapodott sörgyárak. Már fel sem tűnik, hogy a közös sörözések hátterében folyamatosan mennek a meccsek a háttérben a kiváló képminőségű televíziókon, ahonnan – vagy a játékos mezéről, vagy a pályát övező hirdetésről, vagy a szünetekben bejátszott reklámokról – áradnak felénk a sörös márkanevek és a habzó-gyöngyöző poharak képe.
Az ötvenes-hatvanas évek kiváló sporteredményeit gyakran hozzák összefüggésbe a kommunista rezsim politikájával, ám ez csak részben igaz, mivel a trianoni katasztrófa után Klebelsberg Kunó miniszter, a Bethlen-kormány legerősebb embere széles alapokra helyezte a sportéletet.
Budapest, 1902. 11. 21. – Trento, 1957. 04. 28.
Budapest, 1891. 11. 27. – Pisa, 1984. 03. 22.
És hát az a gyep, az a szép, zöld gyep. Sztorik tucatjai lódulnak meg, s milyen érdekes, hogy a gólok, az atlétikai világcsúcsok, a gyepre építhető, parkettás kosárlabdapálya fölemlegetése mellett előjönnek a Népstadion életét meghatározó speciális történetek. Amikor X vagy Y elvtárs átnyúlt a szakemberek feje fölött, és a szénakupacok között kellett edzést tartani. Vagy amikor a pártközpontból soron kívüli locsolást rendeltek el, és estére megjött az eső.
Marco Rossinak nincsenek magyar gyökerei, de mentalitásával, őszintén nyitott személyiségével, lelkesedésével, soha ki nem hűlő hitével hamar belopta magát a magyar futballszerető társadalom szívébe, talán nem túlzás, hogy ma csapatával ő a magyar futball szinonimája.