Oldal kiválasztása

Válogatottsága: 12 (2).

1969: DEN-HUN 3:2. 1970: HUN-POL 2:0, HUN-SWE 1:2, SUI-HUN 0:1. 1971: AUT-HUN 0-2, BUL-HUN 3-0. 1972: HUN-DEN 2-0 (2), HUN-GDR 2-0, POL-HUN 2-1. 1974: HUN-SUI 1-0. 1975: FRA-HUN 2-0, HUN-BUL 2-0.

Mérlege: 7-0-5.

Klubjai: Újlaki FC (1965–1967), Újpesti Dózsa (1967–1981), 22. sz. Volán (1981–1982), Volán SC (1982–1983), 22. sz. Volán (1983–1984), Göd (1984–1985), Budai Chinoin (1985–1988), UFC Kittsee (1987–1990), Hungarocamion/Danubius Camion (1990-1992), Extrade SC (1992-1993).

Négy olyan hivatalos válogatott mérkőzést jegyeztek fel az annalesekben, amikor a magyar labdarúgó-válogatottban együtt szerepelt két Dunai, akik – nem rokonai egymásnak. Dunai III. Ede Budapesten született, ezen a néven, s az akkoriban BLSZ I-ben, illetve NB III-ban szereplő Újlak FC-ből érkezett az Újpesti Dózsába, 18 évesen, 1967 nyarán. Még augusztusban be is mutatkozott az élvonalban, s mintha mindig is ott játszott volna, kirobbanthatatlan része lett az újpesti védelemnek. A legnagyobbakra jellemző kulturáltsággal, elegánsan rombolt, kiválóan helyezkedett, mintha csak ő mozgatná az ellenfelet, majd a megszerzett labdákkal nagyszerű ütemben dobta támadásba csapattársait, nem egyszer maga is végigkísérve az akciókat, s távoli lövésekkel is veszélyeztetett. Negyvennégy bajnoki mérkőzés után megérkezett a válogatottba szóló meghívó, Dunai III. a dánok elleni koppenhágai vb-selejtezőn debütálhatott Sós Károly csapatában, 1969. június 15-én. Egy őrült mérkőzésen, amelynek a 39. percében már 2-2 volt az állás, s addigra a magyar válogatott sérülés miatt elveszítette Albertet és Dunai Antalt. Utóbbi helyére állt be névrokona, Dunai III. a 35. percben, s mint a Népsport tudósítója megállapította: „Dunai III igyekezett. Senki nem várta, hogy újonc és cserejátékos létére az ő teljesítménye döntse el a mérkőzés sorsát. Egyetlen dolgot hiányolhatunk csupán: többet lőhetett volna kapura.”

Senki nem gondolta volna akkor, hogy három évvel később éppen ő vesz revánsot a dánokon, mégpedig az olimpia utolsó csoportmeccsén. Pedig így történt: „A 17. percben Juhász Péter hozta fel a labdát, Váradihoz továbbított. A balszélső középre adott és a jókor érkező Dunai III 14 méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 1-0… A 85. percben Tóth futtatta a jobb oldalon t, aki középre adott, Dunai III mintegy 10 méterről, futtából a kapu jobb oldalába rúgta a labdát. 2:0.”

Az olimpián még két mérkőzésen játszott (Dunai II-vel együtt), inkább a középpályán, a támadások segítését kapta feladatul Illovszky Rudolftól. Pályára lépett az elveszített döntőn is. Olimpiai ezüstérmesként, egy bolgárok ellen vívott olimpiai selejtezőn, győzelemmel köszönt el a válogatottól.

Az Újpesti Dózsával kilencszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa győztes, BEK-elődöntős és VVK döntős, 1967-től 1981-ig 14 idény alatt 408 mérkőzésen lépett pályára élvonalbeli, továbbá 66 nemzetközi kupamérkőzésen, majd 1981-től alacsonyabb osztályú hazai és osztrák klubcsapatokban vezetett le, mígnem 1993-ban, 44 évesen végleg szögre akasztotta a futballcipőt.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/munkacsiimre/" target="_self">Munkácsi Imre</a>

Munkácsi Imre

újságíró, szerkesztő, az NQV főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Patikák és patikusok
Ópusztaszer hazavár