A 12. Borbála-napi Borbál tapasztalatairól érdeklődtünk volna a Garamvári Szőlőbirtok vezetőjétől, ám a Balatoni borrégió eme jeles, évet záró újbormustrájáról Garamvári Zsuzsa is csak az esemény hátterét, italszervizét biztosító kollégáitól értesült. Távolmaradásának oka pedig prózai: javában dübörög a pezsgőszezon, és ez állandó jelenlétet igényel a nemes nedűből évente mintegy százezer palackot értékesítő, s ilyen formán a hazai minőségi piac egyik meghatározó cégének vezetőjétől.
„Ha a pezsgőt nem is nevezhetjük még a hétköznapok italának, azért azt látni kell, hogy a fogyasztása a múlt század kilencvenes éveinek végétől jelentősen elmozdult a korábbi szintről” – kezdi a pezsgőszezon kifejezés magyarázatát Garamvári Zsuzsa. „Ma már nem csak a jeles családi ünnepeken, karácsonykor vagy szilveszterkor koccintunk pezsgővel, az apróbb-nagyobb munkasikerekre, baráti beszélgetéshez, vacsorához is szívesen bontunk egy-egy palackot. De a hagyomány az hagyomány, az év végén mindig is jóval nagyobb volt a kereslet a pezsgőre, mint év közben, s így van ez most is: ezekben a hetekben még nagyobb a kereslet. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez az utóbbi két-három évben még inkább jellemző, akkor kezdődött a pezsgő legújabb kori reneszánsza, és általában is megnövekedett az alacsony alkoholtartalmú, szénsavas-gyöngyöző italok fogyasztása, közben pedig látványosan visszaszorult a magas alkoholtartalmú, égetett szeszes italok, pálinkák aránya – az ünnepi italbeszerzések során is” – vázolta dióhéjban a cégvezető a hazai pezsgőfogyasztás fejlődéstörténetének kortárs szakaszát.
Az elméleti szakembereknek talán megérne egy alaposabb vizsgálódást, hogy mi volt az, ami elindította a pezsgő reneszánszát: az egyre jobb minőségű italok, a nagyobb választék vagy a fogyasztói érdeklődés, Garamvári Zsuzsa hajlik arra, hogy mindkettő, még inkább a kettő egymásra hatása. „Nyilván a nagyobb kínálat, a jobb minőség, az új italok megjelenése is hat a fogyasztásra, és viszont: az egészségesebb életmódra, kulturáltabb alkoholfogyasztásra törekvő fogyasztói igény is ösztönzi a jobb minőség előállítását, a kínálat bővítését.”
Bár a pezsgő reneszánszának szépen ívelő korszakát már lassan két éve próbálja beárnyékolni a covid-járvány és annak minden korlátozása, a negyedik és ötödik hullám között elmondható, hogy a buborékos ital renoméját nem igazán tudták legyűrni a vírusok. Kétségtelen, hogy a gyakorlatilag lenullázott budapesti idegenforgalom az ott erős jelenléttel bíró Garamvári Szőlőbirtok érdekeltségeinek sem tett jót, a több lábon állás, a Balaton-parti vendéglátás kompenzálta a veszteségek jelentős részét.
Mindezeket, és a szüret hektikus termését is figyelembe véve Garamvári Zsuzsa némi eufémizmussal sokszínűnek nevezte a mögöttünk hagyott évet, amiről majd csak az új borok kóstolása után derül ki, hogy az évjárat hagy-e értékelhető nyomot a magyar pezsgő felívelésének korszakában; a tradicionális minőségi pezsgőgyártást jövőre éppen negyedszázada művelő, a szőlész-borász szakmának ma élő három generációjával elkötelezett Garamvári családi vállalkozás történetében.