Oldal kiválasztása

Egy polgári sziget Szeghalom belvárosában

Szerző: | 2021. július 11. | Ízek | Címkék:

A szeghalmi Ladányi Cukrászda története akkor kezdődött, amikor 1962-ben megszületett Ladányi Lacika, aki már az óvoda középső csoportjában elhatározta, vagy cukrász lesz, vagy mindennap eszik sütit, de az biztos. A kisgyermeki vágy későbbi életének aztán minden fontos korszakát meghatározta. Tizennégy évesen tricikliről árulta a fagyit Szeghalom utcáin, érettségijéhez cukrász szakmunkás bizonyítvány is járt, a katonaságnál dobostortája emelte a kiváltságos életű sorkatonák közé, ahol az obsitlevelét szakács-cukrászként megszolgálta, a cukrász mestervizsgát pedig megszerezte.

Ladányi László

Februárban leszerelt, három hónappal később, 1985. május 10-én pedig megnyílt a Ladányi Fagylaltozó az Ady Endre utcai faházban, amelyik körülbelül ötven méterre állt a mai Ladányi Cukrászda bejáratától. Ezt a faházat ma már minden bizonnyal csak Ladányi László és felesége, Zsuzsa asszony látják, amikor nyitják vagy zárják az Alföld egyik legszebb vidéki cukrászdáját. A fagylaltozó hamar népszerű lett, a munkásruhás, csizmás, biciklis, dolgos sárréti emberek nagyon megszerették a főzött, mindig friss és kiváló alapanyagokból készült fagylaltokat. A fagyis műhelyt akkoriban a közeli szülői ház udvarán lévő garázsban alakították ki: egy főzőzsámolyból, egy üstből és egy fagylaltfagyasztó gépből állt. A cukrászmester napközben a faházban árulta, esténként, éjszakánként a garázsban gyártotta a fagyit.

Ma a cukrászüzemen belül a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt, külön bejáratú épületben készítik a fagylaltokat. A választék nagyon sokat, az alapanyagok kiválósága, frissessége és a gyártás technológiája azonban jottányit sem változott. A szezonális fagyizó sikerén felbuzdulva logikus gondolatnak tűnt a Ladányi család számára egy cukrászda megnyitása. A Tildy utca 3. szám alatti, lepusztult állapotú, egykori orvosi rendelőt nézték ki maguknak, melyet 1989-ben sikerült megvásárolniuk. A műemléki környezetben lévő, egykori polgárház a budapesti építész, Eleőd Ákos tervei szerint alakult át cukrászdává. Izgatottan és büszkén nyitották meg Szeghalom első cukrászdáját 1991-ben. Azt hitték, hogy az emberek majd ide is ugyanúgy fognak tódulni – sőt jobban! –, mint a faházas fagyizóhoz. Hitték, hogy a környezetével harmonizáló, belül csillogóan tiszta, elegánsan berendezett, bőséges süteményválasztékkal felkészült cukrászdát ugyanúgy fogják szeretni, mint a fagyijukat. Ráadásul mindenki ismeri őket. Joggal bíztak hát a sikerben.

Aztán semmi nem az elképzeléseik szerint alakult. A szeghalmiak kívülről, belülről túl szépnek találták az épületet, egyszerűen nem értették, minek ide egy ilyen hely, a városban még sohasem volt cukrászda. A Sárréten munkásruhában élő emberek ahhoz voltak szokva, hogy letámasztják a biciklit a fához, megveszik a fagyit az ablakon keresztül, és nyugodtan elnyalogatják. Ahhoz nem kellett átöltözni, az mindenkinek teljesen normális, természetes volt. Ráadásul itt nem lehetett dohányozni, nem volt játékgép sem, csak süteményeket és fagyikat lehetett vásárolni. Nem is jöttek, még a legjobb vendégeik is elpártoltak tőlük. Mindenki azt hitte, csődbe fognak menni.

Ekkor már a tanítónő Zsuzsa asszony is a vállalkozásban dolgozott, mert annyira felszaporodott a munka, hogy szükség volt rá. A kialakult helyzetben az ő ötlete volt, hogy programokkal csalogassák vissza magukhoz a vendégeiket. Az időközben elkészült kerthelyiségbe komolyzenei koncerteket szerveztek, ahol a Békési Zeneiskola tanárai léptek fel rendszeresen. Három koncert után azért hagyták abba, mert a zenekar tagjai lemondták a fellépéseket. Azonban hiába volt az érdektelenség, ők tovább próbálkoztak. Szombat délelőttönként kakaóbárt szerveztek a gyerekeknek, voltak óvónők, kézművesek, a szülők ott is hagyhatták a gyerekeket. Évekig besegítettek a városi gyereknap szervezésébe is. Végig hittek önmagukban, végig bíztak abban, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók.

És úgy is lett. Mire elkészült az utcai terasz is, addigra az emberek megbarátkoztak az új hellyel. Vették újra a fagyit, elkezdtek bejárni sütizni, rendelték a süteményeket, és még viszonteladók is jelentkeztek náluk. Pedig egy lépést sem mentek utánuk. A környező települések mellett legjobb korszakukban Berettyóújfaluba, Karcagra és Kisújszállásra is szállítottak süteményeket. A helyiek pedig megszokták, ráéreztek az ízére, a cukrászda teljesen beépült a város életébe, sőt Szeghalom egyik kedvenc helye lett. A nehéz indulás utáni felfutás egyrészt megteremtette a feltételeket, másrészt igényelte a fejlesztést, a fejlődést. Az Áfész értékesítette cukrászüzemét, amit 1996-ban megvásároltak. Ezzel méltó és korszerű körülmények közé került a gyártás és a tanulók képzése is, mert Ladányi László elkötelezett volt a szakma utánpótlásának kinevelésében is. Idén, 2018-ban egyik tanulója részt vett a Szakma Sztár országos szakmai versenyen Budapesten, és kategóriájában a második helyet szerezte meg. A cukrászmester nem titkolt büszkeséggel beszélt tehetséges tanítványáról.

A kapitalizálódó Magyarországot a XXI. század első évtizedének végén érte utol az első komoly gazdasági válság, amely nem kímélte a Ladányi Cukrászdát sem. Fél év alatt elveszítették összes viszonteladó partnerüket, a cukrászda forgalma drasztikusan visszaesett. De ők dolgoztak tovább, az így felszabadult idejükben a fejlesztésekkel foglalkoztak. Ekkor kísérletezték ki az azóta slágertermékükké vált családi rétest, amit véglegesen elkészítenek és utána lefagyasztanak. Negyven perc alatt kisül, mire a család elfogyasztja az ebédet, a vacsorát, addigra elkészül a friss rétes. Nagyon népszerű fagyasztott pogácsájuk is, mely Debrecenben az egyik karácsonyi vásáron robbant be a köztudatba. Terveik szerint ott a réteseiket árulták volna elsősorban, a helyben sült pogácsát csak kiegészítésnek szánták. Aztán a pogácsa vitte a prímet. A debreceni karácsonyi vásárba minden évben meghívást kapnak, és mennek is.

Napjainkban nincsenek viszonteladóik, de Dévaványán és Vésztőn van egy-egy cukrászdájuk. Lassan egy évtizede állandó létszámmal dolgoznak, alkalmazottakkal és tanulókkal együtt. Amit lehet, maguk állítanak elő. Az első gyümölcsérés nekik a befőzési szezon kezdetét jelenti, hiszen mindenféle lekvárt (a szilvalekvárt 17 órán keresztül főzik) maguk készítenek el, melyeket tartósítószer nélkül tárolnak. A tejet tehenészetből, a tojást, mézet és a gyümölcsöket közvetlenül termelőktől vásárolják. Kipróbált, régi beszállítókkal dolgoznak.

A Ladányi Cukrászda Szeghalom belvárosának műemléki környezetében található, a templom és környékének XVIII-XIX. századi, felújított épületei között. Ezek a házak akkor épültek, amikor Magyarország nagyvárosaiban, elsősorban természetesen Budapesten, egymás után nyíltak meg a cukrászdák és a kávéházak. Szeghalom sohasem tartozott a „cukrászdaérett” nagyvárosok közé, de hála Ladányi László cukrászmester állhatatos munkájának, ma már cukrászdájáról is híres a Sárrét fővárosa.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/ferenczrezso/" target="_self">Ferencz Rezső</a>

Ferencz Rezső

újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok