Oldal kiválasztása

Kertészkedj a fenntarthatóság jegyében!

Szerző: | 2021. július 30. | Kert | Címkék:

Nagy- és dédszüleitől kapta a természet szeretetét Fülöp Attila. Nagyszülei mindkét ágon vadásztak, s bár kisgyerekként ő ugyan nem vett részt a vad elejtésében, ám sokat járta az erdőt, így a természet szeretete és tisztelete, a vadregényesség, a kaland íze beleivódott sejtjeibe.

„Mindig jobban érdekeltek az állatok és a növények, mint maga a vadászat. Ez utóbbi valahogy soha sem vonzott – vallotta be a fehérvári fiatalember. – Amikor nagyapámmal elmentünk az erdőbe, és egy hetet a vadászházban töltöttünk, a papa minden este kiment velem a lesre, és vártuk a vadakat. Hallgattuk az erdő hangjait, és figyeltük a mozgásokat. Ez sokkal izgalmasabbnak tűnt számomra, mint az, hogy leterítsünk egy vaddisznót. Nem éreztem vágyat arra, hogy felüljek puskával a magaslesre, és megöljek egy szarvast vagy őzet. Az nem is menne nekem. Jobban tisztelem a természetet annál, hogy ilyen eszközökkel támadjak rá. Nem érezném kiegyenlítettnek a mérkőzést. Az más, amikor be kell cserkészni a vadat, utánaszaladni egy szál íjjal. Ott van esélye a másiknak a túlélésre, de egy távcsöves, lézeres puskánál nincsen. Persze, ezt így, felnőtt fejjel tudom csak megfogalmazni, gyerekként a pontos ok nem tudatosult bennem. A nagyszüleim a rendszerváltást követően felhagytak a vadászattal, de szabadidőnkben ezután is jártuk a természetet.”

Attila tehát korán megismerkedett a vadon élő állatokkal, az erdő világával, s mellette a nemesített növényekkel, jószágokkal is. Dédszülei ugyanis vidéki életet élve mezőgazdálkodással és állattartással foglalkoztak: szántóföldjeiken búzát, kukoricát, lucernát termeltek, s a vidéki házuk udvarán minden háztájit tartottak, ami falun szokás volt: csirkét, kacsát, libát, disznót, lovat…

„Általuk ismertem meg ezt a fajta életet, a munkával járó kötődést, indíttatást – vallotta be a fehérvári fiatalember. – Régi lovaskocsival jártunk a szőlőbe kapálni, a földekre betakarítani. Mindig élvezettel néztem, ahogy jött a kombájn, learatta búzát, beleengedtük a szekérbe a gabonát, és vittük haza. A mai napig megvan a bokodi birtok, ami az anyai nagyszüleimé. Szerencsére még mindig élnek, a nyolcvanas éveik végén járnak. 41 éves vagyok, és még az üknagymamám is megélte a születésemet. Három hónapos voltam, amikor eltávozott közülünk.”

Ilyen gyerekkorral nem csoda, hogy a kertészet felé vette az irányt, amikor a továbbtanulás szóba került. Az általános iskola végéhez közeledve az édesanyja megkérdezte tőle, hogy a növényeket vagy az állatokat szereti-e jobban? Ő azt válaszolta, hogy a növényeket. Így körbenéztek, hogy hol lehet olyan szakmát tanulni, ami közel áll a szívéhez?

Előtte a kert 1.

Szóba került Székesfehérváron a Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Balatonfüreden a Széchenyi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskola, és Velencén a Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakiskola. Ez utóbbi érdekessége, hogy Attila nagyapja alapította 1965-ben! Végül a balatonfüredi technikumra esett a választás.

„Ha akkoriban megkérdezik, hogy mi akarok lenni, biztosan nem tudtam volna konkrétan válaszolni rá. Édesanyám terelt ebbe az irányba. Most viszont tudom, hogy miért vagyok kertész: mert semmi máshoz nem értek, s mert szeretem a munkámat!”

A középiskola után elvégezte a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának nulladik tagozatát, ami egy felvételire felkészítő egyéves képzést foglalt magába. Ezt követte a Kertészeti Egyetem Kertészmérnöki Kara, ahol levelező tagozaton tanult, mert mellette dolgozott. Ebben az időben többféle munkát elvállalt: főként az építőiparban tevékenykedett. A diploma megszerzése után is kevés lehetőség nyílt arra, hogy a szakmájára koncentráljon, ám az élet folyton visszakanyarította a kertészethez. Mindig olyan feladatokat kapott, vagy olyan kérdésekkel találták meg az emberek, hogy végül főállásban is a kertészet került a középpontba. Dolgozott kertészeti nagyáruházban, faiskolában is, majd Székesfehérváron a városi parkfenntartás középvezetőjeként a parkos dolgozók mindennapi munkáját irányította.

„Amikor a SZÉKOM megszűnt, és beleolvadt a Városgondnokságba, nem volt lehetőségem itt tovább dolgozni a szakmában, és az ALCOA egyik alvállalkozójánál lettem kertészmérnök. Akkor már érlelődött bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha mellékállásként is ezzel foglalkoznék? Így munka mellett éveken át jártam kerteket gondozni, majd öt év múlva kinőtte magát annyira ez a tevékenységem, hogy a meglévő kuncsaftkörre támaszkodva főállásként, kizárólag a saját vállalkozásomban kertészkedhettem. A munkám és a hobbim végre teljesen ugyanaz lett.”

Az FMK Fülöp Bt. azóta is főként kertfenntartással foglalkozik: meglévő kertek gondozásával magánházaknál, társasházaknál, szállodáknál. Ez a fő profil. Ezen kívül építenek és fel is újítanak kerteket.

„A kertfenntartás a kisujjamban van, rutinszerűen megy – árulta el Attila. – Mellette olyan munkákat is elvállalok, ahol a kreativitásomat is kiélhetem, tervezhetek, építhetek. Mivel általában személyes, bizalmi kapcsolatom van az ügyfelekkel, így szinte kimondatlanul is tudom, hogy mit szeretnének. Olyat is, amit ők meg sem tudnak talán fogalmazni. Így sokszor szabad kezet kapok, és kötetlenül alkothatok. A végeredménnyel pedig mindig nagyon elégedettek.”

Utána a kert 1.

A fiatalember cége Székesfehérvár és a Velencei-tó környékén vállal munkákat. Gyakran keresik őket fakivágással, ágdarálással, fűnyírással, virágültetéssel, sövényvágással, füvesítéssel, felülvetéssel, öntözőrendszer-telepítéssel, illetve évelőágyak tervezésével és kivitelezésével kapcsolatban is.

„A vesszőparipám a fenntarthatóság! – árulta el Attila. – A Green City (Zöldebb Városokért Mozgalom) elveit követve igyekszem végezni a munkámat. Célkitűzésem azonos az említett mozgaloméval: a települések visszakapcsolása az ökoszisztémába, azaz élhetőbb és fenntarthatóbb városok létrehozása a települési zöldfelületek integrált és interdiszciplináris fejlesztésével. A fenntarthatóságra berendezkedve vásároltam meg a kertészkedéshez használatos gépeket is.”

Mint mondta, mindig felhívja az ügyfelei figyelmét a környezetvédelemre. Arra, hogy ne terheljék feleslegesen a hulladéklerakókat zöldhulladékkal, ha otthon is lehetőség van a komposztálásra! A kertekben a legnagyobb gondot általában a felesleges gallyak, a zöldhulladék nagy tömege jelenti. Ezeket (általában) tilos eltüzelni a jogszabályok miatt, elszállíttatni pedig nagyon költséges. Ezért a legjobb megoldás az, ha ágdaráló géppel ledaráljuk, s visszaterítjük a kertbe mulcsként.

Utána a kert 2.

Ezzel a fenntarthatóságot segítő folyamattal óvhatjuk környezetünket! Szakmai szempontok szerint egyébként is takarni kell az ágyások talaját valamilyen mulccsal, ami lehet ásványi anyag (kavics) vagy szerves anyag (levágott fű, kaszálék, széna, szalma, avar, száraz falevél vagy faapríték). Bármilyen szerves anyag megfelelő arra, hogy fedje a talajt, s ne szárítsa ki a szél a földet, ne forrósítsa fel a nap, s hogy támogassa a talajéletet. A baktériumok, mikroorganizmusok, giliszták, férgek mind szervesanyag-lebontó és -lazító szervezetek, melyek tápanyagként szolgálnak a növényeknek.

Utána a kert 3.

Fontos még a csapadékvíz-menedzsment. Ha hirtelen nagy mennyiségű csapadék zúdul le, akkor azt egy kicsit vissza kell tartani az adott felületen, lassítani a lefolyását. Így a légkörben jobban ki tudja fejteni hűsítő, párologtató hatását. A városi környezetben nagyon sok betont és burkolt felületet találhatunk – gondoljunk az úttestekre, járdákra, háztetőkre. Itt nehéz dolgunk van, ha az előbb említett célt szeretnénk megvalósítani. A családi házas övezetekben viszont egyszerűbb a megoldás, mert itt szerencsére több természetes földfelületet láthatunk. Családi házaknál több lehetőség nyílik arra, hogy helyben szikkasszuk el a csapadékvizet. Általánosságban elterjedt módszer a csapadék vízelvezető árkokkal való elvezetése, majd a kert ivóvízzel való öntözése. Ez így, leírva is látható, hogy egyáltalán nem logikus. Sokkal észszerűbb és természetközelibb, ha ott, ahol a talaj adottságai engedik, helyben szikkasztjuk el a vizet, a természet adta lehetőségeket kihasználva felhasználjuk azt, s visszaforgatjuk a természetbe – ezáltal is segítve az ökológiai együttes működését. Ha az egyre egyenetlenebbül hulló csapadékot visszatartjuk, visszajuttatjuk a vízciklus szerinti helyére, a talajba, akkor ott megtisztul, s így jut a talajvízbe. Ezzel egyben élteti a talaj flóráját és faunáját – a talaj táperejét és tápanyagciklusát is optimumon tartja. Ezzel megelőzhetőek például a csatornakiömlések és az áradások is.

Ennek megfelelően Attila épp most hozott létre az egyik megrendelőjének egy esőkertet: úgy alakította ki az előkertet, hogy ott szikkassza el a vizet, helyben igya el a talaj. Elsőként készített egy vízmedret, amibe belefolyt a víz. Az alját gumival kibélelte, hogy a vizet látványelemnek megtartsa, ám a környező föld mégis ki tudja szívni belőle a nedvességet. Arra az esetre, ha túl sok lenne a mederben a víz, a lefolyó végéhez került egy szikkasztó gödör a talajfelszín alatt. Benne kavics, rajta pedig geotextil. Így nagy esőzés után is el tudja szívni a talaj a vizet.

„Ha már nem tudunk jobbak lenni a természetnél, ha nem vagyunk képesek különbet alkotni nála, akkor legalább ne zavarjuk meg az ott zajló folyamatokat! – tanácsolja Attila. – S ha mindenképpen bele kell nyúlnunk az élővilág rendszerébe, azt oly módon tegyük, amivel támogatjuk ezeket a folyamatokat. Úgy vélem, hogy jelen korunk legnagyobb szakmai és életviteli kihívása az, hogy ennek a gondolatnak megfeleljünk.”

A természetközeliséghez tartozik az az elv is, miszerint a növények telepítéseként ajánlott az őshonos fajtákból válogatni, mert ezek érzik jól magukat a mi klímánkon. Ezekkel van a legkevesebb gond. A természetszerűen telepített, főleg honos növényzet gyökerei felszívják a vizet és a tápanyagokat, éltetik környezetüket, élőhelyet biztosítanak a rovarok, madarak számára, árnyékot, védelmet adnak, és egyben párologtatnak.

Ha egy növény súlyosan megbetegszik/teljesen tönkremegy, akkor annak oka általában több kártevő és a rossz körülmények együttállása. Gondot okozhat a száraz levegő, a vízhiány, a rossz talajviszonyok, a nem megfelelő élőhely kiválasztása.

A telepítésnél mindig alaposan át kell tekintenünk a területet, ahova a növényeket ültetni szeretnénk: fontos, hogy milyen a tájolása, fekvése, a talaj minősége és összetétele, hogy mennyire van kitéve az uralkodó szélnek és a napsugárzásnak. Mindezeket figyelembe véve kell kiválasztanunk a növényeket. Ha már átnéztük a növény egészségi szempontjának lényeges elemeit, akkor jön a talaj előkészítése, tápanyagpótlása. A földek általában nagyon rossz állapotban vannak, s ezért is fontos, hogy minél több olyan gyakorlatot alkalmazzunk, ami a talajjavító folyamatokat támogatja.

Télen a kert

Attila egyébként az évelők szerelmese. Meglátása szerint nincsenek megbecsülve ezek a növények, bár egyre több szerepet kapnak mostanában, és szerencsére a közterületeken is gyakrabban megjelennek. Mint mondta, ha a megfelelő helyre a megfelelő növényt választjuk, akkor az évelőkkel nagyon kevés gond van. Fenntartás szempontjából lehet olyan évelő ágyásokat készíteni, melyek minimális törődést igényelnek. Ha jól ágyazzuk be kaviccsal, mulccsal, ideális a telepítés előtti talaj-előkészítés, akkor alig fog gyomosodni.

Kellő tápanyagtuning után a növények gyorsan begyökereznek, megerősödnek, és a második évtől már egy teljesen beállt növényágyat láthatunk. A jól megtervezett ágyás növényei összeérnek, zárnak, fedik a talajt, változatosak, színesek, növelik az esztétikai élményt – vagyis mindazt tudják, amire az embernek és a környezetének szüksége van, ha valóban szép és ökológiailag megfelelő kertet szeretne.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/nqv-admin/" target="_self">NQV</a>

NQV

(bemutatkozó szöveg feltöltés alatt)

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
Meggypiros mezben
Mi, svábok