Oldal kiválasztása

„Nyáron a pincébe menekül az ember. Laptop, bor, pohár. Elindulnak a gondolatok.” – írta 2021 júliusában Dlusztus Imre. „Nyáron jó visszagondolni a télre, a tél / hangulataira. Télen meg fordítva, és / ez sem meglepő. (…) Szeretem az elmúló dolgokat az októberi estében. A ködöt a lámpafényben. / Talán ez lehet az oka, hogy nyáron / szívesen gondolok vissza a télre. (…) azt mindenképp szeretem, ahogy ilyenkor a télre gondolok.” – írta 1999-ben, Ami helyet című, hamisítatlan októberi hangulatot árasztó verseskötetében Borbély Szilárd. Az emlékezés helye és ideje végtére is nem a nyár, sem a tél, hanem az átmenetek évszaka, az ősz, amely mindig a legszebb, a legtisztesebb távolságra esik az emlékek tárgyától. A letisztult formák, a szüret ideje maga.

Negyed évszázada kóstolom Günzer Zoltán borait. A gimnáziumban volt nekem egy nagyszerű énektanárom, Szécsi József. Ő mondta, hogy ha egy hat-hét éves magyar gyerek kézbe veszi a hegedűt, legföljebb nyikorogni tud vele. De ha egy ilyen korú cigánygyerek ráfog, azonnal tiszta hangot húz. Nos, Günzer Zoltán ilyen cigánygyerek, elsőre jól fogta meg a hangot. Régi, Oportó utcai présházában leptem meg először. Nem nagyon ért rám, kitöltötte a bort, és szaladt, épp jött be a szőlő. Én meg elképedve nézegettem a borait. Két-három évente betértem hozzá kóstolni, és meg voltam győződve arról, hogy a villányi nagy ötös mögött jól kirajzolható a második nagy ötös (Jekl, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Malatinszky, Riczu, Vylyan, Mayer, Szemes – hogy ez nyolc? Hm.) Azután jött az Agancsos, Maul, Lelovits, Koch, nem is matekozok tovább. Évekkel később a budavári borfesztiválon olyan gyönyörű, telt, izgalmas, fűszeres kadarkát kóstoltam tőle (2009-es évjárat), hogy leültem az árnyékba meditálni.

Günzer Zoltán a bátyjával már tizenévesen pincemunkát végzett palkonyai pincéjükben. 1990-ben telepítette első ültetvényét, cabernet sauvignont és kékoportót. Az utóbbi 15 hektós ászokhordóba került, irgalmatlanul jó bor lett. Az első sauvignont Seguin Moreau hordóba rakta 18 hónapra. Két év múlva aranyérmet hozott el a VinAgoráról.

Mondom, elsőre jól fogta meg a hangszert.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Patikák és patikusok
A nagy borkönyv