Oldal kiválasztása

Nem zavarok? – szólalt meg félénken a fiatal lány két lépés megtétele után, és hirtelen megállt. Pedig már csak egy lépés választotta el a szarvasi Benke Cukrászda hőn áhított fagylaltjától, mert ő is fagyiért tért be, mint minden korábbi vendég ezen a forró augusztusi napon. Félénk tétovaságát a tulajdonos Benke Zoltán jó kedélyű nevetése és bátorító szavai teljesen eloszlatták, így hát odalépett a fagylaltos pulthoz…

Ez, a cukrászdába betérő vendégtől merőben szokatlan kérdés azért nem volt teljesen indokolatlan, mert a légkondicionáló által temperált, kellemesen hűvös levegőjű helyiségben alkotói csend uralkodott, és minden szempár az ajtó mögötti vendégasztalnál ülő cukrászmesterre szegeződött. Felesége, Kati asszony az eladóhelyről a pultra könyökölve, egy fiatal házaspár kicsi gyermekkel a tükör alatti asztalnál ülve hallgatták szótlanul, nagy figyelemmel a cukrászda történetét mesélő cukrászmestert, aki éppen ott tartott, hogy a Benke Cukrászdát Szarvason nagyapja, Benke György alapította 1940-ben. Kunszentmártonban tanulta ki a szakmát, majd a kor szellemének megfelelően inasútra indult. Sárospataktól Komáromig dolgozott felvidéki cukrászdákban, végül Budapesten a Darányi utcában, Borbély Péter cukrászdájában kötött ki. Itt inaséveivel együtt legényévei is kiteltek, mert feleségül vette Axmann Emmát, a tulajdonos sógornőjét, aki a kedvéért hátrahagyta a fővárosi életet, és Szarvasra költöztek. Benke György nyithatott volna cukrászdát Kunszentmártonban is, de nem akart mestere konkurenciája lenni, meg itt volt üzlet, műhely lakással együtt kiadó, ezért döntött Szarvas mellett.

Édes újdonságok…

A nagyapa vállalkozói tisztessége az utódokra is hatással volt, hiszen Szarvason a Benke cukrászok mindig jóban voltak a többiekkel, és így van ez a mai napig. Akkor is így volt, amikor a rendszerváltás után Benke Imre a családi cukrászdát vitte, fia, Zoltán pedig egy süteményboltot üzemeltetett a Kossuth utcában. Ez az állapot egészen 2000-ig, az édesapa nyugdíjba meneteléig állt fenn. Akkor Zoltán átvette a családi cukrászdát, most pedig úgy tűnik, hogy a folyamat az ő közeli nyugdíjba vonulásával sem szakad meg, ráadásul a három generáción át kipróbált családi modell szerint látszik biztosítottnak a Benke Cukrászda jövője. Ugyanis a Benke cukrászdák eddig kivétel nélkül mindig úgy működtek, hogy a férjek (György, Imre és Zoltán) dolgoztak hátul a műhelyben, és a feleségeik (Emma, Anci, Margit és ma Kati) voltak az eladók a boltban. Csak a kákán csomót keresőket fogja zavarni, hogy a jövőben majd az eladó Kitti fogja képviselni a Benke családot, és cukrász férje, Kis Márton dolgozik majd a műhelyben.

…és hagyományos ízek

A Benke cukrászdák egyébként kalandos utat jártak be, amíg kialakult a mai status quo. A nagypapa első üzlete a Szarvas szoborral szemben volt, ott, ahol ma emeletes házak állnak. Ezt az ingatlant a növekvő városiasodás szükségszerűségeként államosították. Második cukrászdáját a mai buszpályaudvarral átellenben alakította ki, amelyet 1979-ben szintén csekély honoráriumért kisajátítottak. A Vajda Péter, Arany János utcák sarkán álló épületet bár családi háznak vette meg Imre fia, de az Arany János utcai végében kialakított egy műhelyt és egy pici üzletet. Azóta itt üzemel a Benke Cukrászda, és itt képzelik el a jövőt is. A belvárosban lévő, főtéri cukrászdát 2014-ben vették át attól a nyugdíjba vonult Kiszely András cukrászmestertől, aki valaha Gyuri bácsi inasa volt, és akinél 1996-ban Zoltán mestervizsgázott. Pedig ő egyáltalán nem akart cukrász lenni. Mégpedig azért nem, mert beleszületett a szakmába, mióta az eszét tudja, gyakorlatilag cukrászatokban élt, neki olyan természetes közege volt a cukrászműhely, de a cukrászda is, mint kortársainak az óvoda. Kamaszként tehát mindenképpen mást akart csinálni.

Orosházán, a méltán híres mezőgazdasági szakközépiskolában, a „Mezgében” érettségizett, de nem vették fel a főiskolára. Ezért 1981-83 között felnőttoktatásban mégis cukrásztanulónak iratkozott be a békéscsabai „Keribe”. Az 1983-as év nagyon mozgalmasra sikeredett Zoltán életében. Májusban megkapta szakmunkás-bizonyítványát, júniusban a medgyesbodzási termelőszövetkezet agronómusa lett, novemberben pedig bevonult katonának. Az obsittal együtt a szerelem is beköszönt életébe, 1985-ben megismerte feleségét, Benke Katalint, aki Szarvason élt, hazatelepült tehát. Végigélte a város téeszeinek (Táncsics és Dózsa) agóniáját, mígnem a mezőgazdaságban végleg kitelt az ideje. Jellemző, ahogyan a Dózsa TSz-beli főnöke 1992-ben útjukra engedte őket: el kell küldenem a létszámfelettieket! Azért titeket, mert ti nem fogtok az utcasarkon állni! Benke Zoltán egyetlen percet sem állt a sarkon. Beállt édesapja cukrászműhelyébe, majd megnyitotta saját boltját, később pedig átvette a családi cukrászdát. Lassan rajta lesz a sor, hogy átadja a stafétabotot. Szerencsére több jelölt is van a családban, hiszen Márton veje mellett Ivett lánya is cukrász, aki egyébként most is oszlopos dolgozója a cukrászatnak.

A Benke családnál az elmúlt hetvenöt évben úgy vigyáztak a cukrászda jó hírére, hogy mindig maguk közül kiválasztott, megbízható utódoknak adták át stafétabotot…

<a href="https://nqv.hu/szerzo/ferenczrezso/" target="_self">Ferencz Rezső</a>

Ferencz Rezső

újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Patikák és patikusok
Mi, svábok
Kebtanoda kutyasport egyesület