Oldal kiválasztása

Régi szelíd esték – 8.

Szerző: | 2021. október 28. | Nektár | Címkék:

Maul Zsolt fűszertűzijátéka a D’Art Maul. A syrah eleve buján fűszeres, az érett kékfrankosnak van egy borsos-konyakmeggyes aromája, és ezt dobja meg az eredetileg bordeaux-i, kihaltnak vélt, aztán Chilében újra előtűnő carménère. A magyar borászokat erősen jellemzi ez a kíváncsi szertelenség, nekik a gazdag magyar szőlőválaszték sem elég.

Carménère ültetvény Chilében

Maul elhíresült mondása – „nem tudom, mit szeretek jobban, az élvezet hajszolását vagy a hajsza élvezetét” – alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar borászok vagy kíváncsi szertelenséggel vagy szertelen kíváncsisággal fordulnak a kiválasztható, honosítható, újra felfedezhető szőlőfajtákhoz.

Az mondjuk tény, hogy kékszőlőben nincs annyi választási lehetőség, mint fehérben, és kevés olyan magyar szőlőfajta jött elő a múlt homályából, mint a fekete járdovány, vagy a fekete leányka, mégis kissé szokatlan, hogy egészen Bordeaux-ig ballagnak el borászok ahhoz, hogy megújító energiára leljenek. Na jó, Bordeaux mégis csak a borászok Mekkája, hogy puffantsak egy képzavargyanús bonmot-t.

Mindenesetre a carménère is itt van köztünk.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
Patikák és patikusok
A nagy borkönyv