Oldal kiválasztása

Kanyargós, szűk földúton haladtunk a célig, s mire a kapuhoz elértünk, az égető naptól felforrósodva hűsítő víz után sóhajtott a testem. Miután élettel töltődtek a sejtek, folytattuk az utat – elsétálva néhány eukaliptusz és pisztácia mellett –, hogy végül megpihenhessünk egy padon. Ott ültünk a hegyoldalon, rácsodálkozva a gránátalmákra, jukkákra és a hatalmas pálmafákra. Aztán pár pillanatra becsuktam a szememet, s magam elé képzeltem, ahogy a lábaimat simogatja a tenger, s talpam alól lassan kisiklanak a homokszemek. Olyannyira tökéletesnek tűnt a lét, hogy ha tehetném, még most is ott élvezném a mediterrán miliő megannyi csodáját a kabócák zenéjétől elvarázsolva.

Mediterrán miliőben

A kilátás valóban pazar volt: amikor balra néztem, ott állt a Villányi-hegység déli lábánál a siklósi vár, jobbra pedig Közép-Európa egyik leghíresebb fürdőhelye, Harkány…. Nem tévedés, nem elírás, látogatásom helyszíne, bizony, Magyarországon volt! Egy igencsak különleges kertben jártam, ahol az ember egy olyan országban érzi magát, mely sokkal közelebb fekszik az Egyenlítőhöz.

A település neve Máriagyűd, vendéglátóm pedig Huber Kálmán, aki a Tenkes-hegy déli oldalán egy csodálatos, valóban egyedülállónak számító parkot hozott létre: Nincs még egy olyan kert hazánkban, melyben olyan sok mediterrán eredetű faj élne, mint itt!

„A természet szeretetét még a szüleimtől örököltem. Igaz, egyikük sem volt természettudományos beállítottságú, ám hétvégenként mindig sokat kirándultunk, jártuk az erdőket, és a nyaralások alkalmával sem csupán a városokat néztük meg, hanem ellátogattunk a közeli botanikus kertekbe, nemzeti parkokba is. Azt hiszem, e túrák során ivódott belém és a nővérembe a biológia iránti érdeklődés, a növényekhez való kötődés” – tekintett vissza a gyökerekre.

Pécsen született, ott is járt gimnáziumba, majd földrajz szakos tanárnak tanult tovább. Ezt követte a földtudományi doktori iskola. S hogy miért pont a mediterrán növényeket kezdte el kutatni?

„A Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként a téli vizsgaidőszakban a helyi botanikus kertben sétálgattam az évfolyamtársakkal. A vizsgatételeket beszéltük épp át, amikor megláttunk egy háromméteres pálmafát. Egyértelmű volt, hogy régóta ott áll (láthatóan nem volt megbolygatva a talaj körülötte), nem frissen ültették, s igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Főként, mivel mindig is vonzódtam a mediterrán világhoz. Meg is kérdeztem ott a kertészektől a teleltetés körülményeit. S akkor fogalmazódott meg bennem, hogy létre fogok egyszer hozni egy olyan kertet, amiben vannak pálmafák, s mindenféle mediterrán növény. Ehhez pedig egyértelműen társult aztán a klímakutatás is, s végül ide vezetett az út, Máriagyűdre.”

Az ötletgazda és a kivitelező, Huber Kálmán saját arborétumában

A doktori iskolában a kutatási témája a mikroklimatológia volt. A klímakutatás során főként a Mecsek és a Villányi-hegység területeit vizsgálta. A Szársomlyó és a Tenkes vonulata Magyarország legenyhébb telű vidéke, de még azon belül is vannak igazán kedvező mikroklímájú területek. Ilyenek például a Tenkes-hegyen található Kövesföld-dűlő magasabb térszínei, a hegy Máriagyűd felőli oldalának egy része.

Mérései azt bizonyították, hogy a domborzati viszonyokból fakadóan itt lényegesen eltér az időjárás Baranya más területeihez képest. Magyarország legdélebbi hegyvonulata ugyanis falszerűen kiemelkedik a Dráva menti síkságból, így az északi szelek hűtő hatása kevésbé érvényesül. Ebből adódik, hogy ehelyütt még a mediterrán növények is megélnek (megélhetnek). Így aztán megkereste a környék – e szempontból – legoptimálisabbnak tűnő területét, melybe melegkedvelő növényeket költöztetett.

A kéthektáros területet hét telekből vonta össze. A legnagyobb növények a kert alján találhatók, mivel alulról indult felfelé a birtok megvásárlása, s ott tudta először elkezdeni az ültetést. Az első szépség – egy mexikói ciprus – 12 évvel ezelőtt került a földbe.

„Mindig vannak kedvenc nemzetségek, melyek időszakosan előtérbe kerülnek. Először a ciprusok érdekeltek, aztán az örökzöld tölgyek felé fordultam, majd jöttek a juharok, a pálmák, yukkák, agavék. Amikor már sok különlegességet szereztem be, akkor kristályosodott ki a gondolat, hogy szakmai irányba vigyem tovább a telepítést, s beszereztem a már meglévő növények élőhelyi kísérőit is, hogy végül egy arborétumot hozzak létre, hiszen az itteni mikroklíma lehetővé teszi ezt.”

Eddig 57 országban járt, s minden kontinensről – az Antarktiszt leszámítva – vannak élőhelyen gyűjtött fajok a kertben, melyek a Budakeszin található Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány segítségével kerültek az országba – saját kertészeti vállalkozása finanszírozásával. Mindig előre felkészül ezekre az utakra: könyvekből, az internetről utána néz, hogy honnan mit tud beszerezni, felveszi a kapcsolatot a kinti akadémiával, specialistát keres, mindent pontosan leszervez előre.

Az utóbbi két évben a járványhelyzet miatt nem volt külföldön e célból. Legközelebb Dél-Amerikába, az Andok országaiba szeretne ellátogatni, mert ott vannak olyan pálmafajok, melyek magasan felkúsznak a hegység oldalán, s alkalmasak lehetnek a hazai neveléshez.

„Marokkóban felmentünk az Atlaszra egy hágón, és onnan lefelé haladva, ahol a kinézett pálmafaj először megjelent, onnan szerezzük be a magokat, hiszen a legmagasabb ponton kapja a legnagyobb hideget, vagyis valószínűleg nálunk is jobban fogja bírni a telet. Mindig a legszebb növényről történik a begyűjtés, mert általában öröklődnek a tulajdonságok. Ez a pálma például onnan származik, ahol a legkékebb példányokat láttuk! – mutatott a közelben egy szépségre. – A pisztáciának és a gránátalmának a hajtásait Iránból hoztam. Repülővel mentem ki, és speciális fóliába tekerve utaztattam Magyarországra egy táskában. Mindig figyelem, hogy amit beszerzek, annak elég legyen az itthoni hőösszeg. A pisztácia esetében a hiedelemmel ellentétben valójában nem a téli hideg miatt kell igazán aggódni, hanem a vegetációs időszak hőösszege jelenti a szűk keresztmetszetet. Ezért jártam többször is Azerbajdzsánban, Üzbegisztánban is, hogy megtaláljam a hazánkban is ígéretes fajtákat.”

Kevés olyan nap van az évben, amikor valamelyik növényt nem látjuk virágot bontani e kertben. Van olyan jázmin, mely a téli hónapokban virágzik, a barkamirtusz is februárban virít, s a japán naspolya szirmait is nagyon korán megfigyelhetjük. A mikroklíma miatt itt csupán egy-két hétig érzékelhető a tél, egyébként mediterrán a hangulat. Júliusban és augusztusban fokozza az élményt, hogy három kabócafaj honos a környéken, s az egész hegy tengerparti hangulatot áraszt, mikor felhangzik e rovarok dala.

Közben felálltunk a padról, ahol eddig beszélgettünk, hogy tegyünk egy sétát a csodás kincsek között – hiszen ami itt látható, az valóban páratlannak számít az országban. Elhaladtunk három négyméteres pálmafa mellett, melyek most tavasszal érkeztek egy kamionnal Toszkánából. A többi nagy pálma – hat faj! – szintén az említett területről kerültek a kertbe, melyek dél-amerikai fajok, s már öt éve itt élnek – és láthatólag jól is érzik magukat.

A bambuszok Dél-Franciaországból költöztek ide (ott található a legnagyobb gyűjtemény), s hét méter magasra nyújtóznak. Az eukaliptuszok Ausztráliából valók, s öt fajt is láthatunk belőle ehelyütt. Leandert nem nagyon lehet földbe ültetni hazánkban, ám itt három változat is gyökerezik a talajban – mindegyik a marokkói Magas-Atlaszból származik. No, és a Texasból hozott szamócafák! Két fajt leszámítva a világon létező összes szamócafával találkozhatunk itt.

Arbutus (szamócafa) virágzása

Kálmán négy évvel ezelőtt ültette a kis olajfákat – tíz darabot –, melyek már virágoznak, teremnek is. Most márciusban pedig hozatott egy hatvanéveset, melyen jól látszódnak a megújuló élet nyomai – rengeteg hajtása lett. (Vissza kellett vágni a gyökér-lombozat egyensúlya miatt.)

Sok gyümölcstermője van, s a terméseket nem adja el, hanem mindig a családja fogyasztja el. Az olajbogyóból tavaly már lett egy mélytányérnyi, a kivi bőségesen terem, a gránátalma fáin pedig 30 kg gyümölcs született legutóbb.

„Szeretem kipréselni a gránátalma levét, mert kiváló üdítő! Bár most leginkább arra várok, hogy az Iránból hozott fekete gránátalmát tudjam szüretelni. Amikor Iránban jártam, és a piacon először megpillantottam, azt hittem, hogy lila hagyma. Olyan gyönyörű volt, hogy nem bírtam otthagyni. Ha már ott voltam, hát hoztam is belőle. Még nagyon kicsi, de egy-két gyümölcs azért akad rajta.”

Egzotikus gyümölcstál

Majd megmutatta kedvenc növényét is, mely egy aranytölgy: alulról nézve aranysárga színe van a fonáknak, felülről viszont zöld. 2014-ben járt Cipruson, ott szerezte be ezt a különlegességet.

S miközben a kert történetét mesélte, a vadpisztáciákhoz értünk, melyekbe épp nemeseket oltott barátja, Dlusztus Miklós. Mint kiderült: kertész kollégája a szomszédos Egerágon hidegtűrőbb gyümölcstermőkkel foglalkozik, s amikor öt évvel ezelőtt látta, hogy e kertben milyen varázslat bontakozik ki, ő is vásárolt itt egy telket, s telepített rá gránátalmát és pisztáciát. Sőt, még közös beszerzőutakra is mentek együtt, hogy felfedezzék a szubtrópusi növényeket és kipróbálják a különböző fajokat.

A növényeknek persze nemcsak megfelelő mikroklímára van szükségük, hanem fontos a talaj is! A Tenkesen a lábunk alatt mészkőhegység fekszik. Azoknál a növényeknél, melyek mészkerülők, óriási talajcserére lenne szükség, így azokat a fajokat kerüli vendéglátóm. (Bár például a teacserjénél is felvállalta ezt a nagy feladatot.) A szerencse az, hogy ami Magyarországon „rossz talajnak” számít, az a világ számos részén, ahol szárazabb az élőhely, tökéletes a fennmaradáshoz és a növekedéshez.

Szárazság- és melegtűrő növények a kertben

Kálmán az ültetőgödörbe mindig kever egy kis humuszt is, és az első pár évben intenzívebb gondozást valósít meg – például még a szárazságtűrő növényeket is rendszeresen öntözi, hogy még véletlenül se szenvedjenek a vízhiánytól, s nagyobb tápanyagbevitelt biztosít annak ellenére, hogy az élőhelyeken szegényesebb a talaj.

„Az eredeti elképzelésem az volt, hogy behozok sok ígéretes fajt, kipróbálom, s ami beválik, azt leszaporítom és piacra dobom. Boldog vagyok, hogy olyat tudtam itt létrehozni, ami sehol máshol nem található meg az országban. Ha kijövök ide, úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Ott, ahol lennem kell.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok
Mi, svábok