Oldal kiválasztása

Zölden minden jobb

Szerző: | 2021. szeptember 04. | Kert | Címkék:

Bevallom, a címbéli megállapítás, bár hasonló formában bennem is megfogalmazódott már, mégsem az enyém, hanem egy elcsent céges szlogen, a második évezred első évében alakult Royal-Kert Kft. jelmondata. A Veszprémben park- és kertépítésre létrejött cég az akkoriban markánsan fellépő piaci igények egyre nagyobb léptékű növekedésével párhuzamosan fejlődött, ma négy üzletágban több mint harminc munkavállalót foglalkoztató, milliárdot megközelítő, olykor meghaladó nettó árbevételű középvállalkozás. Stílusjegyeiről egyre inkább felismerhető köz- és magánkertjeik, parkjaik a veszprémi megyeszékhelyen és annak 50-60 kilométeres körzetében, közösségi tereik országszerte számos helyen felbukkannak.

Mégsem feltétlenül gazdasági erejük jelenti a legnagyobb tőkéjüket, hanem a munkájukat övező megrendelői bizalom, mert szlogenjük egyben a fenntarthatóságot és megújulást, a fejlesztést egyaránt szolgáló küldetésüket is jelenti. Szücs Alexandrával, a Royal-Kert Kft. kert, park üzletágának vezetőjével és kollégájával, a jelenleg szülési szabadságon lévő Fodor Anitával, a köztér üzletág korábbi vezetőjével, tájépítészmérnökökkel beszélgettünk munkájukról, a természettől kapott küldetésük mellett a táj- és kertépítőkkel szembeni, éghajlatváltozás okozta kihívásokról. Legelébb is megállapodtunk abban, hogy nem a kívülálló kíváncsiskodó hibája, ha kevésbé tájékozott a környezetünk széppé, zöldebbé – élhetővé tételéért dolgozók munkájáról. A szakma ugyan a kétezres éveket megelőzően is létezett és működött is, ám hatásait, nyomait nem igazán fedezhettük fel közvetlen környezetünkben, nem voltak jelen a mindennapjainkban, leszámítva talán a fővároson túl a nagyobb városokat.

Beszélgetőpartnerünk, Fodor Anita

„Talán úgy már jelen volt a nagyvárosokban is, mint felvonulási, vagy egy reprezentatív épülethez tartozó fogadótér, de mint játszótér vagy fitneszpark valóban csak az utóbbi években, egy-két évtizedben vált hétköznapivá a munkánk – mondta Fodor Anita. – Ennek az az oka, hogy egyre több ember él nagyvárosokban, s ebben a rohanó világban egyre kevésbé jutnak természetközeli helyekhez, a gyerekeknek is kevesebb lehetőségük van a természet játszótereinek megismerésére. A köztereknek, játszóparkoknak az a funkciója, hogy ezeket a természetszerű lehetőségeket vigye be a városba. Régebben elég volt, ha egy térre telepítettek hintákat, homokozót, mászókát, s ezzel nagyjából letudták a gyerekek fejlesztésével kapcsolatos kötelezettségeket. Ez ma már nem elég. Szerencsére kialakult egyfajta esztétikai, arculati igény ezekkel a helyekkel szemben, amiben nekünk, parképítőknek is van szerepünk. Az, hogy hogyan néz ki, milyen igényszintű, mit közvetít az a hely, ahol a felnőttek, gyerekek játszanak; milyen hatást gyakorol az oda betévedőkre, a közvetlen környezetében élőkre, az részben a mi munkánk eredménye; egyfajta nevelő szerepet is betöltünk, ami a szemléletmódváltás egyik mozgatója. Sőt! Mivel egyre többen a telefonjaikban élnek, köztünk ugyan, de mégis elszigetelődve, már az sem elég, hogy tér vagy játszótér; közösségteremtő szerepe is kell hogy legyen ezeknek a helyeknek, hogy csábítóbb legyen, mint egy mobiltelefon kínálta világ. Mi megpróbálunk közösségeket is építeni a közösségi élettereinkkel, becsempészni az életet az épített környezetbe.”

Parkosított játszótér

„Megpróbáljuk ezeket a helyeket úgy létrehozni, hogy szépek és jól működőek legyenek – folytatja Szücs Alexandra, hangsúlyozva munkájuk vezérelveit, a természettudatosságot, az ökológiai szemléletet. – Éppen ezért a jól működő alatt azt értjük, hogy az általunk létrehozott természetes környezet flórájában és faunájában képezze le a »nagy természetet«, fáival, virágaival, az ezeken megtelepedő rovarokkal és madarakkal. Ez egyúttal oktatási célokat is szolgál, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is, rámutat arra, hogy az általuk lakott hely milyen élőlények megtelepedésére alkalmas, ahol együtt kell élni velük.”

Szücs Alexandra, kert-park üzletágvezető

Ökológiai szemléletük egy másik fontos, részben kényszerűségből alkalmazott pillére ezeknek a teremtett élettereknek a minél kisebb fenntartási igényű kialakítása. Sajnos (vagy sem), az élőmunkát elvégző, a park- és kertfenntartásba bevonható emberből van ma már a legkevesebb, ezért a szükségszerűen elvégzendő munka mennyiségét optimalizálják az adottságokhoz – mint mondtuk, ökológiai megfontolásból.

Ez az organikus, a környezetünkhöz tartozó élőlények életfolyamatait egyformán figyelembe vevő, és az épített környezettel is harmonizáló gondolkodásmód a 19. század közepe óta létező magyar agrár- és kertészeti oktatásból a múlt század első felében kinőtt magyarországi kert- és tájépítészeti kultúra konzekvens továbbvitele. A tudományág egyik legnagyobb alakja dr. Ormos Imre (1903–1979), a magyar kertművészet és kerttervezés Kossuth-díjas iskolateremtője, aki 1932-től a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben a kertművészet és kerttervezés tárgyak oktatásával kezdte, majd amikor az intézetből 1939-ben létrejött a Kertészeti Akadémia, az azon belül megalakult Kertművészeti Tanszék vezetője lett. Komplex gondolkodásmódját 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem megszerzett művészettörténet-esztétika-filozófia diplomája, és a mezőgazdasági tudományok doktora cím fémjelzi.

A szakágak harmóniájának (az interdiszciplinaritásnak) munkásságán belüli megteremtésével és globális méretű szorgalmazásával vált a tájépítészet nemzetközileg elismert tudósává Mőcsényi Mihály (1919-2017), aki Ormos Imre tanítványa, majd egyetemi tanársegédje volt; a tájrendezés magyarországi oktatásának megalapozója, az önálló Tájépítészeti Kar létrehozójaként 1991 és 1993 között rektorként vezette a Kertészeti Egyetemet; közben, 1976 és 1986 között a Tájépítészek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) alelnöke, majd 1986 és 1990 között a szervezet elnökeként növelte a magyar tájépítész szakma presztízsét. Tőle származik az a manapság gyakran idézett megállapítás, miszerint: „A 21. század gazdasági versenyét az a régió fogja megnyerni, amelynek feltöltődésre alkalmas, szerethető tájai lesznek.”

Kert, lakóhely és gazdaság egy környezeti térben

A Royal-Kert mentalitásának fontos része, hogy az általuk létrehozott tájelemek illeszkedjenek a már meglévő zöldfelületi hálózatokba a magán- és közkertek esztétikai harmonizációjának jegyében. Feladatuknak tekintik, és ezt ma már egyre inkább a megrendelői oldalon is felismerik, elfogadják, hogy az építészeti, településképi kivitelezés összehangolása a tájépítészek dolga a már említett organikus, ökológiai szemléletmód miatt.

Ez nem azt jelenti, hogy uralni akarnák a kertkultúrát, még kevésbé a természetet, pusztán egy elfeledett régi tudást akarnak visszacsempészni a közgondolkodásba: „Régen, amikor az emberek még nem voltak ennyire »városhoz szokva«, a falusi környezetben mindenki tudta, hogy melyik az a növény, amelyiket érdemes ültetni, mit, hová érdemes tenni, hogy virágozzon, teremjen, melyik a legjobb zöldségféle, amelyik hasznot hoz. Ez a tudás az urbanizáció során valahol elveszett, és ma már iskolában kell újratanulni. Mi a köztereinkkel, parkjainkkal ennek elsajátítását próbáljuk segíteni a nem hozzáértőknek. Munkánk során nagyon sok helyen kerültünk szembe a szépre nyírt sövényekkel vagy egyedülálló tujákkal, amihez a szépen ápolt pázsit jelentette a zöld felületet. Pedig van egy csomó más, akár virágzó sövénynövény, például a fagyal, amiből a méhek is tudnak profitálni, és ha már ott vannak a méhek, az jótékony hatással van a kert más haszonnövényeire is; a termését nagyon szeretik a madarak, és látványra is nagyon szép. Csak tudjuk, nem ezt reklámozzák, nem ez a trend…” – fejtegették szinte egymás szavába vágva a szeretett hivatásukból rájuk háruló feladataikat.

Játszva tanuló gyerekek

A tudás közvetítése mellett az ismeretterjesztést is alapvető feladataik közé sorolják, aminek közvetlen haszna ugyan nincs, de a például a gyerekekkel töltött pályaorientációs alkalmak, a „zöld napok” a felnövekvő generációk szemléletformálásában lehetnek fontosak. Céges szinten résztvevői a különböző fásítási akcióknak, így az ültessünk tízmillió fát mozgalomban élen járnak, legutóbb hatvan fát ültettek el több mint száz résztvevővel, köztük nagyon sok gyerekkel. És hogy hűek maradjanak a címben is idézett „Zölden minden jobb” szlogenjükhöz, a környezettudatosság jegyében, pár éve kezdtek bele zöldtetők építésébe. Ezek a többnyire lapostetőn létesített zöldfelületek jelentősen csökkentik az épületek energiafelhasználását, s javítják a település levegőjét, a lezúduló csapadékvizet visszatartják, késleltetve engedik a csatornahálózatba és mindemellett élőhelyet biztosítanak rovaroknak, madaraknak a városi szövetben. Ennél valamivel drágább és komplexebb megoldás, éppen ezért ma még ritkább technológia a zöldfal, de ezek az irányok is mutatják, hogy van eszköz a betondzsungelek zöld ellensúlyozására, a városok élhetővé tételére.

Zöldtető Veszprémben – a jövő kertjei

S ha már trendek, és kényszerítő körülmények: nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy milyen ma a magyar kert? A válasz – ahogy sejtettük – kicsit összetettebb annál, hogy felsoroljuk a benne elhelyezhető növényeket, hiszen ezek köre az időjárási viszonyok és a környezet hatására állandóan változik. Szücs Alexandra és Fodor Anita a sokszínűségre, változatosságra hívta fel a figyelmet, amit régen, a klasszikus magyar tájban a hasznosíthatóság határozott meg (például a temetőbe termesztett virágok sora), manapság pedig az „esztétikus praktikum”, a dísznövények között elhelyezett virágszigetek jelentik.

Dísznövények között elhelyezett virágsziget

„A közelmúltban részt vettünk egy szakmai konferencián, ahol a környezetváltozás volt a téma, s olyan konkrét adatok is elhangzottak, hogy hazánk területén 2050-re a Thesszaloniki környékén ma uralkodó klíma lesz a meghatározó – fűzi tovább a mai magyar kerttel elindított gondolatot Szücs Alexandra. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ökoegyensúly fenntartásához fel kell készülnünk a maiaknál szárazság- és melegtűrőbb növényzetre, a magánkertekben, közparkokban csakúgy, mint erdeinkben. A folyamat már elkezdődött, ahogyan nő az évi középhőmérséklet, úgy jelennek meg nálunk a tőlünk délebbre őshonos növények. Nekünk pedig fel kell készülnünk arra, hogy megváljunk olyan mindennapos növényeinktől, mint például a vízigényes, a szárazságot rosszul tűrő tuja, aminek egyre inkább elszaporodnak a kártevői is.”

Mit tesznek, mit tehetnek a szakemberek azért, hogy az elkerülhetetlen változások ne sokkhatásként érjék az emberiséget, sem itthon, sem a világban, és mi az, amivel egy magyarországi középvállalkozás tájépítészmérnökei segíteni tudják az átmenetet – kérdeztem vendéglátóimat.

„Szerintem ehhez mindenki, aki tudja, hozzáteszi a saját tudását – érkezik a válasz Fodor Anitától. – Mi – és konkrétan én, a közterek céges felelőse – azzal, hogy próbálunk minél több embert a négy fal közül a szabad levegőre, legalább a zöld közterekre csábítani; és nemcsak az egészséges, hanem a fogyatékkal élő embereket is, hiszen mindenkinek joga van a szabad levegőn, minőségi zöld környezetben, minőségi térben tölteni az idejét. Ennélfogva amikor egy önkormányzat, szállásadó vagy egy turisztikai célpont üzemeltetője megkeres minket azzal, hogy tegyük vonzóvá azt az adott helyet, mi a már említett közösségi szemlélettel megpróbáljuk végiggondolni a feladat minden aspektusát.”

A nyíregyházi Rotary Club integrált játszótere felülnézetből, ami szintén a Royalkert munkáját dicséri

„A kertes üzletágunk különlegessége, vidéki szinten mindenképp, de talán országosan is, hogy egy kézben van a tervezés, kivitelezés, utógondozás, és ez a megrendelőink számára is fontos, hogy az elképzeléstől az utolsó kapavágásig egy kézben van a folyamat – vette át a szót Szücs Alexandra. – Különlegesek vagyunk abban is, hogy megpróbáljuk minél nagyobb mértékben újrahasznosítani a ránk bízott területen talált anyagokat, hogy a szállítás, hulladéklerakás csökkentésével minél kisebb környezeti lábnyomot hagyjunk magunk után.”

Közben pedig minden egyes munkájukkal, legyen az köz- vagy magánkert, játszótér, fitneszpark, vagy zöldtető, egyre nagyobb értéket állítanak elő – elsősorban mindannyiunk, de legfőképp a saját örömükre!

<a href="https://nqv.hu/szerzo/munkacsiimre/" target="_self">Munkácsi Imre</a>

Munkácsi Imre

újságíró, szerkesztő, az NQV főszerkesztő-helyettese

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok