Oldal kiválasztása

A Wikipédia azt írja, magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató volt. És tegyük hozzá: gyógyszerész. Még Steingasser néven Kovács Albert szegedi Kígyó Gyógyszertárában dolgozott gyakornokként, majd Keresztes Nagy Antal kisteleki Szentlélek, azután a szegedi Rókus, később a Megváltó Gyógyszertár segédje volt. 1882-től 1886-ig dolgozott patikusként.

Kétévnyi katonai szolgálatának első felében, mikor a bosnyák-török határra vezényelték, megtanult szerbül, a második felében Bécsben a hazulról hozott sváb tudása mellé begyűjtötte az irodalmi németet is. Mivel egyszerű emberek között szolgált, megismerte a gondolkodásukat, az életvitelüket. Tömörkény előbb hírlapíróként, majd szépíróként évtizedekig foglalkozott a parasztok, kétkezi munkások, kubikusok történeteivel.

Katonaként

A legnagyobb magyar novellisták egyikeként tartjuk számon, holott könyvtár- és múzeumszervezőként is elsőrendű munkát végzett. 6000 egységnyi múzeumi tárgyat gyűjtött össze, amelyre később nagyrészt támaszkodhatott Bálint Sándor néprajzkutató, a „legszögedibb szögedi”. Életműve kiemelkedő eleme, hogy a Somogyi Károly esztergomi kanonok által Szegednek adományozott 40 000 kötetes könyvtárat kollégájával és barátjával, Móra Ferenccel együtt katalogizálták.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Meggypiros mezben