Kedves Rezső! Kérlek, mesélj arról, hogyan kerültél be a Nemzeti Értékek Könyvkiadó szerkesztőségébe, melyek voltak azok a kiadványok, amelyek létrejötténél „bábáskodtál”, vagy amelyekre különösen büszke vagy?
Napra pontosan négy évvel ezelőtt, 2017 nyarán csatlakoztam a kiadóhoz, nyolc hónnappal a nyugdíjkorhatár elérése előtt. Mondhatjuk, éppen idejében ahhoz, hogy kijelöljem munkás évtizedeim lezárása utáni aktív életem új irányát. A felszabaduló idő hasznos eltöltésének vágya mellett a kiadó szakmai és gyakorlati programja is mágnesként vonzott. Az csak gyorsította a beilleszkedésemet, hogy Dobrotka Pál kiadóvezetővel több mint harminc éve vagyunk jó ismerősök, közös békéscsabai életünk során többször is kereszteztük egymás útját. Én már a harmadik hónapban az igazi tulajdonosok mellett lelki tulajdonosként mutatkoztam be új partnereinknek. A jó magyar sör projektben kezdtem a kiadói munkát. Büszke vagyok arra, hogy Békés megye valamennyi kézműves főzdéje bekerült a könyvbe. Egy jóízű szegedi mini sörfesztiválnak nevezett csapatépítő tréning szolgált keretéül a könyv bemutatójának. Ezt persze csak utólag teszem hozzá, mert tény, hogy a kiadó mai menedzsmentjének minden tagja ott volt ezen a könyvbemutatón. Aztán már nem volt megállás: gyorsan jöttek a pékek, a Mindennapi kenyerünk, a hentesek, A magyar húsmívesség, és a többiek. Ez utóbbiban Békés megye mint az ország éléskamrája túlreprezentáltan jelent meg, de ez természetes dolog, ha a gyulai és a csabai kolbászt alig 16 km távolságra gyártják egymástól. Ekkor már a kellős közepében voltunk a kiadói életnek, és jöttek számolatlanul az újabb feladatok. Az Alma Mater könyvünkben megírhattam a békéscsabai (ma evangélikus, akkor Rózsa Ferenc Gimnázium volt, itt kezdtem 1968-ban) és a debreceni (Kossuth Gimnázium, itt érettségiztem 1972-ben) középiskoláim történeteit. A cukrászkönyvben elmesélhettem az ország legnagyobb, 2-3000 szeletes tortákat „szakmányban gyártó”, falusi cukrász lenyűgöző történetét. És sorolhatnám vég nélkül a többi élményemet is, mert igazából minden embermesénk egy nagyon izgalmas igaztörténet.
Korábban a legmagasabb szinten kézilabdáztál. Mi az, amire megtanított téged a profi sport közege, és hogyan tudod ezt hasznosítani a mindennapjaidban? Hogyan kapcsolódik a sport a későbbi szakmáidhoz?
Tíz évig játszottam az élvonalban beálló poszton, a Bp. Honvéd, a Debreceni Dózsa és a Békéscsabai Előre csapataiban. Egy kézilabdacsapat szerkezetében a kapus és a beálló különleges figurái a közösségnek, mert mindketten reagálói és nem irányítói a pályán történő eseményeknek. Ugyanis mindketten labda nélkül játszanak. Mit tud egy jó beállós? Mindenkinél jobban ismeri a játékot, mindenkinél jobban tudja, mi történik a pályán, kivételes a helyzetfelismerő és megoldó képessége, jól ítéli meg a várható történéseket, nagy teherbírású, magas fájdalomküszöbbel, a leghevesebb csatában is képes tiszta fejjel gondolkozni, önzetlen. Kulcsszerepet játszik a védekezésben és támadásban egyaránt. Támadáskor a legkülönbözőbb módon segíti a társak helyzetbe hozását – zárás, elhúzás, testcselezés, szemcselezés, szöveg –, és amikor lehetősége nyílik rá, természetesen gólt is szerez. Védekezéskor kulcsposzton játszik, általában szóban is irányítja a védelmet.
Grosswaldstadt, 1980. A KEK negyeddöntő előtti edzés után a Bp Honvéd kézilabdacsapata, állós sor: Szabó László, Nagy Károly, Őri Péter, Kovács Péter, Ferencz Rezső, Kocsis Pál, Kovács László (edző). Guggolnak: Ádám gyúró, Szabó István, Jegenyés Alpár, Kenyeres József, Verőczi Gábor és Füzes Gyula
A labdával játszók akkor érzik magukat biztonságban, illetve játszanak magabiztosan, ha minden feltétel nélkül bízhatnak a kapusukban és a beállósukban. Ekkor kerek egy kézilabdacsapat világa, ekkor a legjobb a teljesítőképessége. A beállós és a kapus csapataik tekintélyes, a közösséget meghatározó tagjai pályán belül és kívül egyaránt. A sportolás közben kialakult képességeimet és tapasztalataimat kamatoztattam később újságírói, újságalapítói – Körös Sport, Tótmelanzs – és könyvírói-kiadói munkámban is.
A békéscsabai városi hetilap, a Tótmelanzs alapító főszerkesztője: Ferencz Rezső
Békés megye életed alapvető, meghatározó lokális közege, sok meghatározó, szép portréd középpontjában e régió települései és lakói állnak. Engedj meg nekem is egy rövid vallomást, hiába jutottam el tanulmányaim és magánéletem révén az ország különböző szegleteibe, mégis úgy érzem, a délkelet-alföldi régió mindig is az origót jelenti számomra. Te hogyan élted és éled meg a „viharsarki” létet, mi az, amit különösen vonzónak találsz benne?
Imádok itt élni, hiszen a legfontosabb, életmeghatározó kisgyermekkori élményeim és felnőttkori tapasztalataim mind idekötnek. Errefelé az emberek közel élnek egymáshoz, nemre, rangra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Itt nagyon jól elférnek egy asztalnál, egymás mellett ülve a legkülönbözőbb társadalmi presztízsű emberek. A főorvos úr, az ügyvéd úr, a mérnök úr mellett bármikor feltűnhet egy hentesmester, egy aranykezű autószerelő vagy egy kiváló parasztgazda is. A szó nem szakad benn, sőt… A csabaiak nagyon büszkék a piacukra, mert a választék kiemelkedően széles, kiváló minőségű, méltó az ország éléskamrája címhez. De nem ez a lényeg! Hanem az a társasági élet, amit a városban a piacra járás jelent. A nyitvatartás minden órájának megvan a maga koreográfiája, hangulata, benne van a csabaiság minden bája. Idén, 2021-ben kezdődött el az a majd kilenc milliárd forint értékű beruházás, mely a piacot és környékét gasztronómiai városrésszé, igazi turisztikai attrakcióvá alakítja.
Az épülő új békéscsabai piac vagy gasztrovárosrész látványterve
De a legfontosabb: Békéscsabán mindenki tud csabai kolbászt gyártani, és mindenki többször átélte már a „hűha-élményt”, azaz a csabai kolbászt először kóstolók őszinte reakcióját. S miközben a csabai/viharsarki ember kiélvezi saját munkája édes gyümölcsének minden ízét, aközben kajánul arra gondol, hogy én mindennap ilyet eszek, ha akarok…
Szombati piac Békéscsabán
Nemrég jött létre az NQV.hu online magazin, melyet számos szerkesztőségi ülés és tapasztalatcsere előzött meg. Miként ajánlanád egy hétköznapi olvasónak ezt a kulturális felületet?
Az NQV.hu vállalt küldetése az állandóság örök aktualitásának bemutatása, mely a Nemzeti Értékek Könyvkiadó által eddig megjelentetett és az ezután kiadásra kerülő könyveinek tartalmi bázisára támaszkodik. A kiadó gyönyörű, jól olvasható, rengeteg színes fotóval illusztrált, albumszerű kiadványaiban megfogalmazott embermesék, családtörténetek bármikor elővehetőek, bárhol felüthetőek, mindig kellemes perceket szereznek, akár a szabadidő hasznos eltöltésére, akár valamilyen konkrét ügy kapcsán veszi kézbe a könyveket az olvasó. Ajánlásom tehát: „Ha léleknyugtató, akusztikus hangzásra vágyik, ha kimerült agya relaxációért kiált, ha fáradt testének kényelmet adó nyugágy hatását akarja megsokszorozni laptopja vagy egyéb okos eszköze segítségével, akkor üsse be a keresőbe: www.nqv.hu. És élvezze ki a pillanat örömét.”
A sport elkötelezett híveként ismerlek, és egészen biztos vagyok abban, hogy maximális figyelemmel kíséred az immár több mint másfél hete zajló labdarúgó Európa-bajnokság eseményeit. Kérlek, oszd meg, van-e törzshelyed, ahonnan követed a fejleményeket, és a körvonalazódó erőviszonyok alapján mely csapatot tartod esélyesnek a végső diadalra, illetve hogyan élted meg a magyar csapat franciák elleni pontszerzését? Ezek után mit vársz a németek ellen?
Sok igazságcsapda van a kérdésedben, például a törzshely kérdése. Húsz évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy a Borozóba járok, és végigdumáljuk a meccseket. Ma már nem járok rendszeresen semmiképpen, de a valóságban is alig kocsmákba, éttermekbe. Általában egyedül nézem a meccseket, és másnap hajnalban a fürdő szaunájában beszéljük ki alaposan a történteket. Ott hallottam, hogy a francia meccs döntetlenje előre le volt játszva, és bár a német meccs éles lesz, bármi megtörténhet. És ott szólt be az álmodozónak az egyébként futball- és sikerszkeptikus izzadt ember is, mondván, kapjál már a német fejedhez, annyira vernek meg bennünket, amennyire akarnak. Mióta Rossi a szövetségi kapitányunk, azóta a csapat szinte minden mérkőzésén jól mondta fel az edzésleckéket. Motiváció, együttműködés és tudatosság jellemezte a meccseinket, hogy mást ne mondjak, mindegyiken tudtuk, hogy ki ellen játszunk. A francia meccsen például Mbappe és Benzema mintha pályán se lettek volna, a Chelsea motorja, Kanté pedig észrevehetetlen volt. Mi gyönyörű akciógólt rúgtunk, ők pedig olyan szerencséset, amilyet előzetesen nekünk szignáltak volna: kapuskirúgás után a védő rossz helyezkedése miatt kerülhetett helyzetbe a csatár, és még így is egy lepattanó labda találta gólhelyzetben Griezmannt. A játékosok közül nekem eddig Sallai Roland, Schäfer András és Schön Szabolcs érett és feladathoz méltó játéka okozott örömöt. Még megvannak a továbbjutási esélyeink, hiszen győzelem esetén biztosan továbblépnénk a csoportunkból. Én nem gondolom, hogy ez így lesz, de így is az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesének érzem Magyarországot. A fantasztikus stadionunk tökéletesen működik. Az összes helyszín közül a miénk a leghangulatosabb, a legizgalmasabb, biztos vagyok abban, hogy a világ nagyon sok tájáról a stadionkapunkon keresztül jutnak majd el hozzánk a turisták.
