„Semmi elhatározás: sorkatona voltam, kaptam karácsonyra anyukámtól egy határidőnaplót, és január elsején az jutott eszembe, hogy kiszámoljam, hány másodperc van leszerelésig. Hány nap, óra, perc és másodperc – és ezt beírtam ebbe a füzetbe. Aztán még ezt-azt, mikor lesz a legközelebbi őrség, milyen az idő, mit hordanak össze a többiek. Verstöredékeket. Így kezdődött, irkáltam bele mindenfélét, jóval kevesebbet, mint kellett volna egyébként. Szép lassan jöttem rá, hogy tulajdonképpen naplót írok, és akkor ezt már nem is hagytam abba.”
Tinkó Máté
Asztalizene 1. – Dlusztus Imre
Gondolatébresztő kérdések és válaszok az online magazin Asztalizene elnevezésű interjúsorozata elé – a borgasztronómia témájában szakértő főszerkesztőnkkel, Dlusztus Imrével beszélgettünk. A rovat címében Térey János színművét kívánjuk megidézni, melynek révén tisztelgünk a szerző emléke előtt.
Interjú Székely Ilkával
„Én annak örülnék, ha az emberek élete kis és nagyobb vetületekben (akár világviszonylatban) a globalizáció helyett az önállóság, függetlenség és sajátos közösségek újra felépülése felé tartana.”
„Szegedinek lenni számomra azonos a lélegzetvétellel”
„Képes vagyok kritikusan szemlélni mindazt, ami a szülővárosomban történik, de nekem ez az éltető közegem. Pontosítva: Alsóváros az éltető közegem, s habár rövidebb ideig laktam a város különböző pontjain, több mint fél évszázada a Szabadság tér környéke az otthonom. Itt van az ősi fészek, az 1886-ban épített napsugaras oromdíszű műemlék házunk, amit a feleségemmel Paradicsomnak hívunk.”
Interjú Némethi Botonddal
Némethi Botond kedvenc városa a térségben Gödöllő, úgyhogy külön motiváló volt számára, hogy ő írhatta a Mi, svábok című könyvbe e település német nemzetiségének bemutatását.
Interjú Szalai Kornéliával
„Bárhova megy az ember, figyel, elemez, gyűjti az információkat, folyamatosan tanul. A naprakészség elengedhetetlen ahhoz, hogy a riportalanyok, a gazdasági élet szereplői partnerként kezeljék az újságírót, megnyíljanak neki. Emellett elengedhetetlen feltétel, hogy igazán kíváncsi legyen valaki mindarra, amiről írni szeretne, próbálja megérteni azokat, akiktől az információkat begyűjti, a tetteik mozgatórugóit.”
Interjú Temesvári Mártával
Mindig imádtam olvasni. Anyukám erőszakkal vette ki a könyveket a kezeimből éjjelente, mert alvás helyett is csak olvastam volna. A versek, regények szeretete miatt lettem valószínűleg újságíró. Nem akartam soha oknyomozó lenni, gazdasági bűncselekményeket feltáró riporter, avagy politikai szakértő. Engem a pozitív dolgok érdekelnek. A legszívesebben portrékat írok, s arra törekszem, hogy minél több emberhez eljussanak a jó hírek is, melyek feltöltenek energiával, hittel, s erőt adnak a jövőhöz.
Interjú Bihari Zoltánnal
Az olyan újszerű kezdeményezéseknek, mint az nqv.hu portál létrejötte, igenis helye és létjogosultsága van, sőt kifejezetten szükséges bizonyos értelemben szembemenni a fő trendekkel.
Nyitva van a futballkapu, csak bújjatok rajta
„Ha léleknyugtató, akusztikus hangzásra vágyik, ha kimerült agya relaxációért kiált, ha fáradt testének kényelmet adó nyugágy hatását akarja megsokszorozni laptopja vagy egyéb okos eszköze segítségével, akkor üsse be a keresőbe: www.nqv.hu. És élvezze ki a pillanat örömét.”
Interjú Munkácsi Imrével
Napilapos, hetilapos újságíróként, szerkesztőként a „Hazudni nem szabad” egymondatos deáki sajtótörvény-tervezetet tekintettem hitvallásomnak. Mivel ma is újságírónak (és szerkesztőnek) tartom magam, még, ha a munkám jellege meg is változott, ez a vezérelvem most is.