Ez egy 2015-ös beszélgetés. Azóta Szepsy István visszahúzódott a borászatába, a családnak nincs már érdekeltsége a mádi gasztronómiában, Messi elhagyta a Barcelonát, a Grand Tokaj pedig a napokban beépült a Tokaj-Hegyalja Egyetemet üzemeltető alapítványba.
Ha a Tokaji borvidékről beszélünk, alighanem tudnunk kell, hogy legalább ötféle borvidéki stratégiáról, szinte ötféle borvidékről kell beszélni. És ez ötféle, markánsan megkülönböztethető érdek is.
1. Az árutermelők nem készítenek bort (legföljebb maguknak, a családjuknak), a szőlő értékesítéséből élnek meg. Nekik a szőlő ára a legfontosabb.
2. A kisbirtokos családi vállalkozók adnak el szőlőt, jó áron aszút is, de inkább saját értékesítésre, kocsmáztatásra, borturizmusra építenek.
3. A minőségi középbirtokosok jellemzően minden hangszeren játszanak: eladnak alapanyagot, készítenek minőségi bort, kiszolgálják a turizmust, saját borozót és vinotékát üzemeltetnek, adnak el bort a láncoknak, értékesítenek külföldön is.
4. A befektető borász vállalkozások a prémium kategóriát célozzák meg, értékesítésük színtere a saját borház (étterem, kúria, kastély), az export és a gasztronómia.
5. A hagyományosan magas minőségűek, legyenek magyar magántulajdonosok vagy külföldiek, a top szintet megcélozva igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy a Tokaji világmárka legyen.
Nem nehéz átlátni, hogy nagy feladat harmóniát teremteni az érdekek szövevényében.
A borvidékről szóló könyv és a Meglelé borát című könyvsorozat utószava volt ez a beszélgetés. Úgy tűnik, ma is érvényes.
Szepsy István sohasem szokott mellébeszélni, legfeljebb hallgat, ha úgy érzi, nincs tere a megszólalásának. Ülünk nála a teraszon és felidézem, hogy bő egy évtizede, amikor feltettem neki a kérdést, hogy miként fogna hozzá a magyar bor marketingjének, rajzolt egy piramist, aminek kiemelte a csúcsát.
Szepsy István
– Emlékszem, inkább jurta volt az a forma, mert nem rajzolok jól, no meg az legalább magyar. Azt mondtam, ki kell választani tíz nagyon jó borászt, akiket komoly erőkkel támogatni kell a borkészítésben, valamint a piacokon. És meg kell értetni a mögöttük lévő tízzel és az utánuk következő százakkal és ezrekkel, hogy ez az ő érdekükben is történik. Ha nincs világklasszis márka, akkor nincsenek jó árpozíciók sem.
– Most hogy áll a márkaépítés?
– Áthelyeződtek a hangsúlyok. Ma a Mádi Kör, maga Mád és kicsit tágabban Tokaj a márka. A Barcelona nem jön létre a spanyol bajnokság nélkül. A mi sztárjaink a dűlők. Melléjük olyan ember, edző kell, aki ért a sztárok nyelvén. A spanyol bajnokság egyelőre Mád.
– Érzékelhető, hogy nem mindenki boldog ettől a metaforától.
– Mindenkit erősít a csata. Nekem a legerősebb konzulensem és a legnagyobb konkurensem István fiam. Ő az én Real Madridom. A tükröm. Természetes, hogy több dolgot, jelenséget ő másként lát, mint én. Egy darabig jött velem, azután helyettem már a saját erős személyisége határozza meg az értékítéleteit. Másként látunk rezdüléseket a dűlőkben. Ez arra figyelmeztet, hogy egyetlen ember nem mondhatja meg, hogy mit várhatunk a dűlőinktől. Az edzői munka is csapatjáték. Ráadásul tudnunk kell, hogy a Fradi Messivel és Ronaldóval sem nyerné meg a Bajnokok Ligáját, mert lehúzná a magyar bajnokság.
– Egyéniségek neveléséről van tehát szó.
– És személyiségekről, karakterekről. A dűlők karaktereire gondolok, és az edzőkére is. A kiválasztott dűlők évről évre jobbak lesznek, részben általunk. A mezőny fölött van az adottságuk, csak még nem dolgoztuk ki a játékrendszert. Nézzük a Barca játékát, megy a tikitaka, gurigáznak, visszafordulnak az alapvonalról, aztán egyszer csak valaki üresen marad a kapu előtt, és jön a gól. Nézzük, de nem értjük, hogyan lesz a passzolgatásból eredményes játék. Hát az egyéniségek által.
– Amikor Tiganától, a Watford milliárdos tulajdonosa megkérdezte, hogy mikor nyernek angol bajnokságot, a francia edző azt mondta, hogy soha. Mert nincs benne a falakban.
– Pontosan erről van szó. A Barcelonánál benne van a falakban, a Reálnál is. Nálunk kilenc település 54 dűlőjében van kiváló adottság, tehát nálunk is benne van a falakban. Ha a legkiemelkedőbb tizenkettőt kell megnevezni, akkor a következő a lista: Nyúlászó, Szent Tamás, Betsek, Király, Úrágya, Urbán, Bányász, Hasznos, Bohomály, Szepsy, Lapis és Csonka, utóbbit Felső-Tökösmályként is említik. Közülük Messi szerepkörében a Szent Tamás játszik. Itt 15 termelő dolgozik, akiktől elvárható a top aszú és a színtiszta furmint. Nincs többé magyarázkodás.
– Miért jó, ha ez a válogatott csapat kerül az érdeklődés homlokterébe?
– Leegyszerűsödik a kommunikáció, összehasonlíthatóvá válik a teljesítmény. Be kell látnunk, hogy Magyarországon nem lehet tovább márkát építeni, eljutottunk a lehetőségeink határáig. Az a feladatunk, hogy a márkáinkat a világpiacon építsük tovább, fogadtassuk el és vigyük sikerre. El kell ismertetnünk a világgal, hogy az aszúkészítés a világ legdrágább technológiája. Ha Messi száz, akkor ez háromszáz. Jöhet Sauternes vagy az Egon Müller-féle trockenbeerenauslese, a mi aszúnknál nincs komplexebb bor a világon. Ezért kell helyére tenni az árát, ami az egész borvidék, sőt a magyar borászat érdeke.
– Hol van ebben Szepsy István személyes felelőssége?
– El kell indítani végre a magyar bort a nemzetközi siker útján. És én meg akarom élni ezt a sikert. Hogy miért? Mert ez a dolgom. Bárhonnan nézem, csúcsteljesítményt csak a legmagasabb osztályban lehet elérni. A magyar borászatnak ez az osztály jár. Mi a borban BL-szintű teljesítményre vagyunk képesek, ezért nekünk el kell tudnunk fogadtatni a nemzetközi piaccal, hogy mi ebbe az osztályba tartozunk. Tudom, hogy itt helyben is rengeteg az ellenérdekelt.
– De most a többedik osztályban játszunk.
– Sajnos így van. És tudnunk kell, hogy nem fognak nekünk külön osztályt létrehozni: itt van a világpiac, itt meg a különben jó magyar bor. Kompromisszum nélkül a legmagasabb színvonalra kell törekedni, és ezt erős kommunikációval, ügyes és hiteles marketinggel kell megtámogatni.
– Van a Szepsy-féle elmélyüléseknek egy íve: előbb az új aszú, azután a dűlőnként újra- és megismert száraz furmint, majd a dűlők minőségére épített aszú és a furmint állt a középpontban.
– Ez az út. Habár van még számos olyan kérdés, amire nem ért be a dűlőkben a válasz, most jött el az idő, hogy nyissunk. Sokan úgy olvassák a gondolataimat, hogy az árazásról beszélek, holott az ár csak egy piciny eleme ennek az egész kérdéskörnek. Ott van például a Betsek. Sokáig azt hittem, hogy a tufa egyszerű szerkezetet ad, aztán kiderült, hogy húsz méteres mélységig hat vulkanikus réteg van itt. A dűlőnek egészen különleges vízáteresztő képessége van.
– Az asztalon, mint mindig, valóságos kőzettár van. El lehet igazodni ebben a gazdagságban?
– Évtizedek óta kutatom, de még a fiamnak is lesz feladata. A borvidéken kilencven elhagyott bányagödör található. Ezek tájsebek, de általuk legalább jól láthatóak a szerkezetek. A segítségükkel értjük meg, miért változik a szőlő olykor soronként, illetve sávonként. Nálunk 63 féle kőzet gyakorol hatást a szőlőre. Ezt a gazdagságot, komplexitást kell beemelnünk a márkába.
