A Jackfall a hagyomány, a minőség és a modern gondolkodás szinergiája. Olyan maradandó entitás, mint amilyen a 19–20. század fordulóján az európai építészetben uralkodó, városképeket máig meghatározó eklektika volt, ami tulajdonképpen historizálva gyűjtötte egybe korábbi korok stílusainak értékeit. A Jackfall Bormanufaktúra alapítói üzeneteket fogalmaztak meg a múltról való viszonyukról, amikor épp azt a portát választották ki és újították fel, ahol most ez a meghatározó borászat működik. Az épület egyrészt Bock József szülőháza, másrészt a hagyományos sváb parasztpolgári miliő egy gazdag darabjának őrzője. A szépen felújított és az új funkciókhoz áthangszerelt épületegyüttes egyik szobájának mennyezetén festmény található a Szentháromságról. Amikor ráleltek a kissé romos házban, ez is elgondolkodtatta Jandrasics Gábort, a borászat fő tulajdonosát, Elek Sára társtulajdonost és munkatársaikat: megőrizni és megújítani lesz itt a feladat. Aztán kiderült a vakolat céltudatos vallatásakor, hogy a falak további csodás festményeket és feladatokat őriznek.
Magának az épületnek az átformálása egyben az alapítónak a létezésről vallott nézeteit is kifejezésre juttatta. Mert itt nem arról van szó, hogy egy nemzetközileg is jegyzett informatikai top menedzser „lemenekül” Budapestről a baranyai csendbe, hanem arról, hogy a bor összeköti az emlékezetet a harmónia iránti igénnyel. A csend itt nem a madárfüttyös tág teret jelenti kék éggel, hanem a megélt élet összhangzatát. Hogy itt emberek ülnek le esténként néhány palack bor mellett egymásra figyelve. Hogy itt nem ritkán komoly előadóművészek szólaltatnak meg szép és még szebb muzsikákat. Hogy itt üzenetek fogalmazódnak meg Villány sorsáról, útjáról, szerepéről és küldetéséről. És hogy szemlélődés nélkül nincs gondolat.
S ezek az üzenetek nem harsány plakátokon menetelnek, hanem emberi szavak és kiváló borok bársonyos hullámain hajóznak a megértés öbleibe. Hogy lenne ilyen? Egészen biztosan. Ha csak abból indulunk ki, hogy mit is mondhatott magáról, s mindezt kiknek mondhatta ez a borvidék három évtizeddel ezelőtt, s milyen komplex immár a Villányról való beszéd, akkor jól látható, hogy a régiek, az újak, valamint a betelepülők együtt komoly nemzeti értéket állítottak elő. A villányi bort. Ami ma, többek között a Jackfallnak köszönhetően, rendre megújuló gondolatokat is jelent.
A megszólaláshoz természetesen meg kellett teremteni az alapfeltételeket: a birtokot, a borászatot, a kereskedelmet és a helyi vendéglátás feltételeit. Azután ki lehetett jelenteni, hogy a Jackfall mint a professzionális álmodozás szinonimája él és működik. Ma viszont ennél több a mondandó. „Villány maga a prémium kategória – jelenti ki Jandrasics Gábor. – S ha az, fókuszáljon erre.” S ez nem üres beszéd, mivel a boraik a kezdetek óta a legmagasabb nívót célozzák meg.
Jandrasics Gábor (A kép forrása)
Villánynak ugyanaz a „gondja”, mint Tokajnak: mivel itt elkészíthető a világszínvonalú bor, néhányan úgy gondolják, hogy el is kell készíteni. Ugyanakkor a legértékesebb borvidékeken is megjelenik a szőlő árutermelő, a bort lédigben értékesítő, a standard minőséget megcélzó, a jó ivóbort készítő gazdák igénye, ami nem feltétlenül áll egy irányban a prémium kategóriás birtokok útvonaltervével. Holott megteremthető az egyensúly, mutat rá Jandrasics Gábor, amikor például kiváló brandként jellemzi az ivóborokat felvásárlás útján készítő, modern integráló borászatot, a Csillagvölgyet. Nem a gazda mondja, de teljesen egyértelmű, hogy egy irányba menetel a villányi közösség, ha mindenki magas színvonalon teszi a saját dolgát.
Ez azért is fontos, mert több területen jól láthatóan egymásra találtak a hagyományos családi borászatok, a Vylyan-, Vinatus– vagy Jackfall-típusú, külső erőforrásokat mozgósító birtokok, a Villány térségében otthonra lelt, főleg kézműves külföldiek és a szocialista nagyüzemből modern borászattá fejlődő Csányi Pincészet. Az eredetvédelem, a Villányi Franc vagy a RedY ékes bizonyítéka annak, hogy Magyarországon szocializálódott emberek is képesek épeszűen együttműködni. A Jackfall a 2001-es indulás óta eltelt időben folyamatosan részt vett a közös stratégia kialakításában. „Célunk az, hogy a véglegesnek szánt birtokméret – a jelenlegi 17 hektárról maximum 20-ig terjed az elképzelés – elérése, valamint a minden technológiai és vendégfogadási igényt kielégítő kisjakabfalvi épületegyüttes teljes elkészülte után, viszonylag kis mennyiségű, mintegy 100-120 ezer palack, de nagyon magas minőségű vörösbort állítsunk elő” – így szól a program. A borászati feltételrendszer már 2005-ben készen állt: a nagy udvart tenyerébe záró épületegyüttes mögé rejtve létrejött a feldolgozó, amihez mintegy hatvan méter hosszban nagy belmagasságú hagyományos téglapince épült, mely mintegy 400 barrique hordót képes befogadni.
A pince látványa (A kép forrása)
„Hat-hét éve tudom, hogy a mi feladatunk a nagy borok készítése. De hiába világos a cél, ha léteznek módosító tényezők, mint az évjárat, a hordóhasználat vagy maga az erjesztési folyamat. Ezzel együtt, nem gondolhatjuk azt, hogy a gyengébb tételt majd eladja a neve. Villányban csak olyan bort szabad készíteni, amilyenre a Kárpát-medencében máshol nincs lehetőség. Ha aztán az a kép alakul ki, hogy Villány drága, akkor azt kell mondani, hogy ez igaz, de ilyet nem lehet máshol készíteni” – foglalja össze Jandrasics Gábor a „minőség forradalmának” programját.
Innen nézve a termékpiramis nem az értékesítés eszköze vagy az árazás leképezése, hanem a minőségi árnyalatok következménye. A csúcscuvée a Grand, ami válogatott dűlők és hordók klasszikus bordeaux-i házasítása. A csúcsbor a dűlőválogatott cabernet sauvignon, a Pillangó, valamint a reduktív és oxidatív eljárással készülő tételek „házasításából” születő, gazdag chardonnay. A classic kategóriába több bor is tartozik: a fajtaborok sora (kékfrankos, syrah, cabernet sauvignon, cabernet franc) mellett természetesen ott illatozik a rozé, ami a keresztségben a Rózsabimbó nevet kapta, s itt találhatók a könnyedebb hangvételű vörös ivó- és gasztroborok.
A csúcsbor, a Pillangó (A kép forrása)
A Jackfallnál igazi csapatmunka zajlik. A két tulajdonos elképzeléseit Kőszeli András szűri borrá. A szőlészetért Bakonyi Péter, a kereskedelemért Burger Ottília felel. Róth Ernő viszi a vendéglátást, Csicskár Gergő, Papp Titusz és Sárkány Dávid segítik a főborász munkáját a pincében.
„A borászat a magyar gazdaság perspektivikus ágazata. Gyönyörűek a szőlőink, számos szenzációs borunk van, építészeti csúcsteljesítmények jöttek létre borászatokban, nagyszerű fesztiváljaink vannak, világhírű előadóművészek lépnek fel boros rendezvényeken. Itt nálunk az Ördögkatlan fesztivál, Geréék jazz napjai vagy Bockék számos rendezvénye a legmagasabb igényeket is kielégíti. Mi itt nemrég avokádókrémet tálaltunk királyrákkal. Nem azért, mert sznobok vagyunk, hanem azért, mert ez illik a villányi bor színvonalához.”
És mi a jövő? „Messze kiemelkedni a középszerből” – mondja gondolkodás nélkül az informatikus borosgazda.
Ha nem ezt mondja, akkor is egyértelmű.
*
A kiemelt kép forrása: viczencz.hu
