Oldal kiválasztása

Maul Zsolt, a szenvedélyes hedonista

Szerző: | 2021. május 17. | Nektár | Címkék:

„Szeretnék a nagy villányi öregek árnyékából kibújni, s magamat Maul Zsoltként megkülönböztetni” – mondja a rá jellemző vagány határozottsággal. A laza hedonista képét sohasem kellett magára erőltetnie, mert mindig is azonos volt vele. Feleségével, Lillával közösen hirdetik: „Nem tudom, mit szeretek jobban, az élvezet hajszolását vagy a hajsza élvezetét.” Mindenesetre szívesen csapnak bele minden olyan boros ügybe, amiben van kihívás és kockázat: nagyvárosi emberek itatása szüret közben; gasztrokocsma indítása; 18 ezer forintos, eszméletlen sűrű, már-már fekete nagybor készítése; présbár építése a szőlősorok között. Hihetnénk, hogy művész vénájú emberrel van dolgunk, holott Zsolt pénzügyi vonalon tanult és dolgozott. Valószínűleg nem bírt megnövekedett szabadságvágyával.

A sokarcú, gazdag Villány robusztus vonulatának képviselője Maul Zsolt, aki a családi örökséget két évtizede viszi tovább főállású borász vállalkozóként. Az 1999-ben indult borászatot az akkor mindössze 20 éves tulajdonos kicsiny, 1,5 hektáros családi birtokon kezdte. Kizárólag családi segítséggel, mindenféle szakmai képzés nélkül vágott bele a munkába. 2002-ben elvégezte a Villányi Teleki Zsigmond borászati szakiskolát, majd négy év múlva szerződtette Ruppert Ákost, a jó nevű szőlészt, aki maga is kiváló borász.

A borozó

A 2006-os Latorral lépett át a villányi tehetségek táborából a Villánynál is távolabbra ható profik közé. Szenvedélyes profi, tenném hozzá gyorsan. Ez a színtiszta cabernet franc abban az öltözetben jelent meg, amit csak Villányban képesek szabni. Nem is a fekete szín mondatja ezt, hanem az elegáns ruha illata: az erdei szeder, a ribizli és a kinyitott fűszeres fiók gazdag együttese, ami szabályosan rátört a kóstolóra. A magas alkohol nem is foglalkoztatta az embert, sokkal inkább a pohárból áradó gazdagság. Buja volt ez a bor, vagy csak kihívó? Ki tudja.

Mindenesetre Maul Zsolt felhívta magára a figyelmet, holott tudtunk róla. Én például azt írtam be a kis füzetbe, hogy őserő. Aztán ezt kétszer aláhúztam, miután végigkóstoltam a sort. Ott van például a Hedonista, ez a 2009-es merlot, ami a terroir legjobb jegyeit hordozva, vakon kóstolva simán beállhatna Gere– vagy Bock-bornak. A pincészet cabernet-i egytől egyig erőteljesek, húsosak, markánsak és gyümölcsösek.

Érdemes idézni a borásztól: „Én nem állok meg, nem ülök le, nem alszom el, nem fordulok vissza. Én nemet mondok arra a szándékra, amely mozdulatlanságra ítél, megköt, korlátoz. És igent mondok, mindig igent, bármilyen csüggedt vagyok, arra, ami megsokszoroz, előrelök, ami arra kényszerít, hogy többet tegyek, mint ami elég vagy szükséges, és többet, mint amivel a többiek megelégszenek. És igent mondok mindenre, ami arra sarkall, hogy harcoljak a megszokás, a belenyugvás és az öregedés szomorúsága ellen. Vallom, ha legyőzzük jámborságunkat a nemzet, a kor iránt, ha nem félünk a botránytól, a közvéleménytől, megteszünk mindent egy új faj születésének érdekében. Az vagyok, aki beleveti magát a felfedezésbe, nem törődve a veszéllyel, nem bíbelődve múltbéli emlékekkel. Nem azt keresem, amit már mások megtaláltak, nem fogadok el készen kapott gondolatokat, nem ragaszkodom semmiféle sémához és divathoz.”

Ma már több ezer palack prémium bor kiszállítása áll mögötte a nyugat-európai piacokra. Több 4-5 csillagos hotelben megtalálhatók a boraik, sőt van olyan borlap, ahol a Chateau Petrus mellett Maul is szerepel. „Ebbe a koncepcióba már nem fér bele egy alacsonyabb árkategóriájú bor. A Mount Everestet ostromlom” – mondja olyan tárgyszerűséggel, mintha csak azt jelentené ki, hogy átmegy Jekl Flórához egy kávéra.

A Dávid elnevezésű bor

Jelenleg tízhektáros területről szüretelnek, de 2018-ban 12 hektárról dolgoztak fel szőlőt. A hagyományos négy kékszőlő fajtájuk idén syrah és carmenere fajtákkal bővült. A carmenere-t idén szőlőként vásárolták, de a félhektáros ültetvény megvétele is kilátásban van. Bár francia eredetű a fajta, a filoxéravész után Chilében talált otthonra, s a ’80-as évekig azt hitték, ez is merlot. Kemény héjú, későn – magas mustfokkal – szüretelhető szőlő. Igazi borkülönlegességnek ígérkezik. A syrah mindig nagy kedvenc volt.

Határozott léptekkel indultak el a prémium kategória irányába, ami a cimkéken is megjelenik. Nem szeretnének mennyiséget növelni, maradnának a tízhektáros ültetvényfelületnél, az évi 50-60 ezer palacknál. Inkább a prémium szegmenst szeretnék bővíteni. A 2016-os, frissen palackozott évjáratból 16 ezer palack prémiumkategóriás, ezt egészíti ki az 5-6 ezer palack fehérbor és a 18 ezer palack rozé. A 2017-es prémiumok részarányát 20 ezer palackra emelnék, 2018-ban pedig – látva az évjárat minőségét – a cél 25 ezer palackra növelni.

Dániel, a koncentráltság maga

Zsolt a portugieser (oportó) fajtától elhatárolódik, mivel eladhatatlannak tartja. Villányban egyébként sem vett volna részt a RedY programban. Erről annyit, hogy néhány újító borász kezdeményezésére új márkanév alatt jön ki, illetve oldódik cuvée-vé a sajnos sokfelé lenézett portugieser. A RedY bulibor az Y generációnak, kvázi könnyed ellenpont a nagy Villányi Franc-nak.

Maulék hároméves kitérőt követően 2015-ben tértek vissza Magyarországra, s kezdték újraépíteni a vállalkozásukat. A borászkodás az életük. „A Maul név a minőséggel szorosan összefügg. A fantázianév és a minőség határozza meg a jövőképünket” – mondja zárásul.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok