Oldal kiválasztása

Tokaj, az aszú és a természet

Szerző: | 2021. július 07. | Fókusz | Címkék:

Ha feltesszük a kérdést, hogy mi Tokaj, nagyon sok megközelítés fogalmazódik meg, de mindegyikben közös, hogy az aszút a legfontosabb beazonosító elemként és egyben a legértékesebb kincsként határozzák meg.

A világon mintegy húsz helyen születik természetes édes bor, de sehol sincs olyan szintű koncentráltsága a cukornak, a savnak, az ízeknek, a zamatoknak és az aromáknak, mint a tokaji aszúknál. A természet gondoskodott arról, hogy a borvidék nagyon alkalmas kiváló fehérborok készítésére, de szükség volt még egy különleges elemre, ami megkülönbözteti az itteni adottságokat más borvidékek lehetőségeitől.

De mi lehet ez a különös jegy?

A napfényben és az éves hő összegében nem találhatunk rendkívüli eltéréseket. A szőlőtermesztés északi határán fekvő borvidékekhez képest a meteorológiai adatok sem nagyon térnek el. Kivételt képez azonban a csapadék eloszlása. Tokajban hosszabb és szárazabb őszt tapasztalhatunk, és ez az, ami kimondottan kedvez az aszúképződésnek. Úgy tartják, hogy az évszakok hőmérsékleti váltakozása és a napszaki hőingadozás érleli igazán élvezhetővé a bort. A bor karakterét adó aromákhoz, ízekhez a napi és az évszaki dinamika egyaránt szükséges. Tokajban megtalálhatjuk mindezt.

A kő és a szőlő

Ám a csapadék eloszlásához kell még egy fontos elem: az itteni vizek, vízfelületek párakibocsátó hatása. A borvidéket délről a bő vizű Tisza határolja, a keleti oldalon pedig a Bodrog hatalmas ártere gyakorol rá hatást. Ezt a természetvédelmi területet számos alkalommal tölti meg a folyó vízével, amely bőséges párát juttat a domboldalakon fekvő szőlőknek, főleg hajnalonként. Ez nagyon fontos, mert a pára kell a szőlőskerteket határok nélkül látogató Botrytisnek (a szürkerothadást a Botrytis cinerea nevű gomba okozza), hogy megfertőzze a szőlőbogyókat, melyeknek nappali száradásából aszúszemek képződnek. Megjegyezzük, ez a penészgomba-fajta általában egyszerűen tönkreteszi a gyümölcsöket, ám Tokaj-Hegyalján hozzájárul a csodához. Visszatérve a vizekhez: ezt a párakészletet egészíti ki a Hernád, a Szerencs, a Takta, a Ronyva, a Hotyka és a Tolcsva, valamint további húsz kicsiny patak és ér.

A Botrytis hatása

A tokaji bor ízvilágához sokat tesz hozzá a kőzet. A borvidéket két fő talajtípus határozza meg: a vulkáni eredetű és a löszös. Félve írjuk le ezt a leegyszerűsítő megközelítést, mivel a vulkanikus mozgásoknak és a folyóvizek hordalékainak köszönhetően nem hegyenként vagy dűlőnként, hanem egyenesen parcellánként, sőt szőlősoronként is nagy változatosságot mutat a borvidék talaja. A térséget egészen egyedi földtörténeti előzmény teszi különlegessé. A borvidék az Alföld és a hegyvidék szélénél, egy törésvonal mentén alakult ki. A két térség, azaz a síkság és a hegyvidék korábban egymáshoz képest elmozdult, sőt több milliárd évvel ezelőtt a síkság volt a hegység, a hegység pedig a síkság. A törésvonal mentén jött létre a vulkanikus működés, melynek nyomait ma is láthatjuk a hegykúpok, a talaj és a kőzet összetételében. Tokajhoz hasonló differenciálódás máshol nem adatik meg, mivel a ritka nyomelemek megtalálhatók a talajképző alapkőzetekben, a mélyben maradt nehéz nyomelemek viszont nem gyakorolhatnak hatást a talaj összetételére, így a szőlőre és a borra sem.

A borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés mindig a három sátorhegy (Tokaji-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszög területén belül zajlott. 1737 óta, a világon elsőként, zárt a borvidék, ami különlegesen védett státust jelent. A borvidékhez tartozni mindig rangot jelentett, ezért időről időre versenyre keltek egymással a települések. A vonatkozó törvények és rendeletek szerint ma Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva és Vámosújfalu határában termő szőlőkből készíthető tokaji bor.

Az aszú keletkezésének történetét így örökítette meg a hagyomány: 1650-ben Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész (ma szép kiállítóház állít neki emléket Erdőbényén), Lórántfy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. A jeles egyházfi ezeket a szőlőszemeket áztatta borban, így jött létre az addig ismeretlen borkülönlegesség. Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették át.

Lyukacsos szerkezetű riolittufa kőzet

A borvidék riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész, a Cladosporium cellare, ami a világon csak itt és a rajnai borpincékben fordul elő.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/nqv-admin/" target="_self">NQV</a>

NQV

(bemutatkozó szöveg feltöltés alatt)

Legfrisebb bejegyzések

Kebtanoda kutyasport egyesület
Mi, svábok
Meggypiros mezben