Gere Attila műhelyéből a 2017-es évjáratú tempranillo érhető el. Színe feketébe hajlóan mélylilás árnyalatú. Illatában aszalt meggy, szilva, fekete bogyósok, pörkölt vanília és keleti fűszerek, pici mineralitás érhető tetten. Szájban rengeteg vörös húsú gyümölcs, kerek tannin és hordófűszerek érezhetők. Attila ezzel mutatja meg, hogy ha föl lehet éleszteni egy réges-régi fajtát, a fekete járdoványt, akkor át lehet igazolni hozzánk egy hispán fajtát is.
Szrem vagy Szerémség történelmi és közigazgatási fogalom, amit a borvidék elnevezésében is használunk. A nagytájat szinte teljes egészében körbeöleli északról a Duna, délről pedig a Száva úgy, hogy Belgrádnál érnek össze. A nyugati rész nem folyóval, hanem a történelmi Verőce vármegyével határos. A borvidéket általában a Fruska Gora heggyel azonosítjuk, bár az alföldi részeken is termeltek szőlőt.
Ez egy 2015-ös beszélgetés. Azóta Szepsy István visszahúzódott a borászatába, a családnak nincs már érdekeltsége a mádi gasztronómiában, Messi elhagyta a Barcelonát, a Grand Tokaj pedig a napokban beépült a Tokaj-Hegyalja Egyetemet üzemeltető alapítványba.
A település neve Máriagyűd, vendéglátóm pedig Huber Kálmán, aki a Tenkes-hegy déli oldalán egy csodálatos, valóban egyedülállónak számító parkot hozott létre: Nincs még egy olyan kert hazánkban, melyben olyan sok mediterrán eredetű faj élne, mint itt!
Nem véletlen, hogy a férfi lakosság döntő részét izgalomba hozó sportesemények legnagyobb szponzorai épp a gigabirodalmakká gyarapodott sörgyárak. Már fel sem tűnik, hogy a közös sörözések hátterében folyamatosan mennek a meccsek a háttérben a kiváló képminőségű televíziókon, ahonnan – vagy a játékos mezéről, vagy a pályát övező hirdetésről, vagy a szünetekben bejátszott reklámokról – áradnak felénk a sörös márkanevek és a habzó-gyöngyöző poharak képe.
A Stella Cukrászda és tulajdonosa szép példája annak, hogy a fiatal, avatott kezekben újjászülető magyar cukrászat leteheti névjegyét a világ gasztronómiai asztalára.
A chicagói sörlázadást az váltotta ki, hogy a város új polgármestere – korát messze megelőzve – szesztilalmat írt elő a vasárnapokra. A város akkori, harmincezres lakosságának 71%-át adták ki az írek és a németek. Mindkét nép szépen ivott, a németeknek saját serfőzdéik is voltak. Nem törődtek a rendelettel, de a hatóságok erősködtek. A sörisszák a nyilvánvalóan idióta rendeletet vissza akarták vonatni, szó szót követett a bíróságon, azután a husángok vették át a főszerepet.