A következő oldalakon igyekszünk bemutatni néhány egészen jól vagy kevésbé ivott sörfajtát. Először a mifelénk inkább kedvelt lágerek között nézünk körbe.
A Pilseni a legismertebb és Európa közepén a legkedveltebb lager sörfajta. Mértéktartóan keserű aromája révén sokan ezt tekintik a sörnek, vagyis ez az összehasonlítások origója. Természetesen a pilseni sem úszta meg, hogy belenyúljanak az eredeti receptjébe, ami a víz és az élesztő mellett kizárólag malátát és komlót enged meg. Mivel nem különösebben testes sör, jól iható. Az első pilsenit a névadó városban Josef Grolle főzte 1842. október 5-én. Szegény cseheknek már akkor is a német élettérrel volt vitájuk, és az erőteljesen terjedő német barna lagereknek akartak megálljt parancsolni, ám a kísérletből egy világos különlegesség született. Negyven évvel később a németek Bitburger néven hoztak ki pilzenit, mire a cseh Urquell serfőzde beperelte őket a név használata miatt. Ne lepődjünk meg, hogy a német Legfelsőbb Bíróság elutasította a csehek keresetét, ami okot adott arra más gyártóknak is, hogy a jól csengő és bevált pilseni név alatt hozzák ki mértéktartóan kesernyés, aranyló színű söreiket. Így vált Pilsen városának söre egy világszerte ismert sörtípus névadójává.
Josef Groll, a pilseni atyja (A kép forrása)
A Dortmunder markáns, jellegzetes német világos sör. Az íze malátás, komlótartalma viszonylag alacsony. Alkoholtartalma valamivel 5% fölött van, visszafogott mennyiségű szén-dioxidot tartalmaz. A névadó Dortmund jelentős nehézipari régióközpont volt, ahol több százezer kétkezi munkás szomját kellett szakszerű témakezeléssel oltani, ezért sokáig a füstölgő gyárkémények alatt főzték a legtöbb sört egész Németországban. Elterjedtsége a nehézipar átalakulásával csökken.
A Dortmunder-sörök
Az amerikai lager könnyű italú sör, ezért is isszák minden filmben oly gyakorlottan a hazatérő édesapák köszönés helyett a hűtőszekrényhez lépve. Inkább mennyiség, mint minőség. Nem komlós, nem kesernyés, de legalább felszalad a szénsav az orrba. Nem sajnálják belőle sem a kukoricát, sem a rizst, ezért igényesebb sörivók nagy ívben kerülik.
Az amerikai malátapárlat fából vaskarika, de gurul. Az Egyesült Államok sajátos szabályozása révén az 5%-nál magasabb alkoholtartalmú italokat tilos sörnek nevezni, helyette „malt liquor”, vagyis malátapárlat olvasható a címkén. Európában ezeket az italokat a nyílt, elvtársi légkör jegyében természetesen sörnek nevezzük, mert a krumplileves legyen krumplileves. Ha tehát egy jó cseh sör, ami címkéjét illetően nagyon hasonlít a prágai eredetire, Chicagóban le van malátapárlatozva, ne hátráljunk meg. Bár mi inkább egy ottani Millert javasolnánk, azt úgy is német bevándorlók alapították. Csak idővel egy kicsit dél-afrikai lett.
A népszerű Miller sör (A kép forrása)
A népszerű Märzen 5%-nál magasabb alkoholtartalmú, borostyánvörös színű sör. A nevében, édeskés malátaízében ott van az egész kikelet. A típus azért alakult ki, mert a modern hűtési technológiák elterjedése előtt hagyományosan márciusban főzték az évad utolsó sörét, a német hatóságok ugyanis tiltották a nyári sörkészítést.
A Helles 5%-os alkoholtartalmú, világos bajor lager sör. A Pilseninél alacsonyabb a komló- és magasabb a malátatartalma. „Müncheni” sörként is ismerik. A bajor emberek számára a Helles a mindennapok söre.
A Dunkel meglehetősen száraz, enyhén malátás és pörkölt ízű, 5% körüli alkoholtartalmú, sötétbarna sör. A II. Világháborúig ez volt a legnépszerűbb sörfajta Dél-Németországban, de azóta itt is előretörtek a világos sörök. A Dunkelhez különböző fűszereket is adnak, az ízük eszerint változhat. Van búzasör változata is, ami szintén sötétbarna színű.
Erdinger Dunkel búzasör (A kép forrása)
A baksör robusztus bajor sörfajta, amelyet hosszú ideig érlelnek. A színe a fehértől a sötétbarnáig változhat, mi pontatlanul a mélyebb színűvel azonosítjuk a fajtát. 6-8% alkoholtartalma és malátás íze van. Eredetileg az alsó-szászországi kisvárosban, Einbeckben főzték. A nevét az élőnyelv alakította ki: amikor a bajorok einbecki sört kértek, elhallották (Bitte, ein Bock!, még inkább „piteájnpok”). Így lehet megérteni, hogyan lett poncichter Sopronban az a szőlőtermesztő, aki takarékosságból babot vetett (Bohnenzüchter) a sorok közé.
A dupla baksör erősebb, mint a szimpla, de a neve megtévesztő lehet, mert nem kétszer annyira. Az alkoholtartalma 7-9% között van. Olaszországból Münchenbe érkezett szerzetesek készítettek először. A magas alkoholtartalmú verziók esetén a hab gyorsan eltűnhet, és a sör a testesebb borokhoz hasonlóan olajos lehet.
A száraz sör japán sörkülönlegesség. Rendkívül tiszta, alacsony sűrűségű ital, amelynek a teljes cukortartalmát megerjesztik, az alkoholtartalma 5%-os. Ha szükséges, olyan enzimeket is hozzáadnak, amelyek a nem erjedő cukrokat erjeszthetővé alakítják. A japánok a halételek kísérő italaként fogyasztják. A sör Japánban a 17. század óta van jelen holland hajósoknak köszönhetően. A japánok az egy főre jutó sörfogyasztásban több európai országot megelőznek. Igen, a derék japánok is szépen isznak. (Sok ázsiai és indián származású dél-amerikai szervezetéből örökletes módon hiányzik az aldehid-dehidrogenáz egy izoenzimje, ami az acetaldehid lebontását végzi a szervezetben. Ezen a mintegy 1 milliárd emberen már kisebb mennyiségű alkohol elfogyasztása után egyértelmű részegségi tünetek észlelhetők. A japánok 44%-át jellemzi ez a hiánybetegség.) A németek is készítenek hasonló száraz sört, de az ő ízlésük alapján ezt a típust már diétás sörnek nevezik.
Asahi, egy száraz sör Japánból (A kép forrása)
A füstölt sört bükkfa tűz fölött aszalt malátából főzik. A végeredmény füstös ízű és aromájú, aranysárga színű lager. Az ipari forradalom előtt, amikor még nyílt tűzön szárították a malátát, a söröknek füstös mellékíze volt. Amikor még gondot jelentett a boroshordók összerakása, a szivárgás ellen gyantával kenték ki a belsejét. Voltak generációk, akik csak a gyantás bor ízét ismerték. A modern füstölt sör arra emlékeztet bennünket, hogy boldogtalanabb időkben csak ilyen ízvilágú söröket ihattak túl korán született embertársaink.
A gőzsör igazi amerikai különlegesség, amelyet a tradíciók hiánya és egy technológiai hiba hozott létre. Mint tudjuk, az alsó erjesztésű söröket kolostorok hűvös mélyén készítették először. Amikor a 19. században a lager sörök divatba jöttek az Egyesült Államokban, egyes kaliforniai serfőző mesterek megfelelő hűtés nélkül kezdtek el alsóerjesztéshez használt élesztőfajtákkal dolgozni. Emiatt a sör nem érett meg teljesen, az erjesztési folyamat elhúzódott, és tovább folytatódott a hordókban, amelyek jellegzetes, sziszegő hangot adtak. Innen kapta a nevét a gőzsör. A technológia fejlődésével a gőzsör eltűnt Amerikából, mígnem az 1896-ban San Franciscóban alapított Anchor serfőzde újra nem élesztette ezt a különleges sörfajtát.
Anchor gőzsörválogatás (A kép forrása)
A jeges sör egy másik Észak-Amerikai sörkülönlegesség. Kanadában fejlesztették ki. A neve nem a felszolgált ital hőmérsékletére, hanem az előállítás módjára utal. Ugyanúgy főzik, mint a hagyományos lagereket, de utána annyira lehűtik a főzetet, hogy jégkristályok képződnek benne, amelyeket később kivonnak az italból. A Borsodi Jeges a miskolci jégkorongozók söre.
Borsodi Jeges (A kép forrása)
