Odalent kimagaslik a római katolikus templom tornya, és a napsütésben fürödve fehérlik több méltóságteljes, hosszú tornácos sváb ház. Témánál vagyunk, mondhatni, hiszen mind a szőlőhegy, mind a hitélet, mind a meghatározó építési stílus az itt letelepedett német ajkúakhoz kötődik.
A mai kor tudósítóját zavarba ejti a német nemzetiségű utódok páratlan szorgalma és kreativitása, amivel nem csupán élő hagyományt, hanem élhető, tartalmas alternatívát is kínálnak a multikulturális arctalansággal szemben. Számos rendezvény, ügyesen végigvitt ötlet, több alkotócsoport és jó néhány minőségi kiadvány beszél arról, hogy az itteni közösség komoly kvalitással, elhivatottsággal szervezi önmagát és ajándékozza meg környezetét.
A Royal-Kert mentalitásának fontos része, hogy az általuk létrehozott tájelemek illeszkedjenek a már meglévő zöldfelületi hálózatokba a magán- és közkertek esztétikai harmonizációjának jegyében. Feladatuknak tekintik, és ezt ma már egyre inkább a megrendelői oldalon is felismerik, elfogadják, hogy az építészeti, településképi kivitelezés összehangolása a tájépítészek dolga a már említett organikus, ökológiai szemléletmód miatt.
Az új időszámítás 2013-ban köszöntött rá az arborétumra, amikor visszakerült a ciszterci rend tulajdonába. Pontosabban fogalmazva nem új időszámítás kezdődött, hanem a park visszakapta eredeti funkcióit: a fő feladatának tekintett értékmegőrzést és – az értékek nagyközönségnek történő bemutatásával – az ismeretterjesztést.
Nemhiába tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A magyar vizsla, legyen hosszú vagy rövid szőrű, hűsége és barátsága az ember felé többszörösen is kiállta az idők próbáját. Ez a fajta valóban egy nemzeti kincs, melyet 2017 óta tisztelhetünk a hungarikumok sorai között – a többi nyolc magyar kutyafajtával együtt.
„Azzal, hogy feladom a minőség szempontját, messzemenő következményű folyamatokat indítok be. Lehet úgy értékelni egy írót is, hogy hányan olvassák, hányan veszik meg a könyvét, de lehet úgy is nézni, hogy melyik a jó szöveg és melyik nem.”
Nem véletlen, hogy a férfi lakosság döntő részét izgalomba hozó sportesemények legnagyobb szponzorai épp a gigabirodalmakká gyarapodott sörgyárak. Már fel sem tűnik, hogy a közös sörözések hátterében folyamatosan mennek a meccsek a háttérben a kiváló képminőségű televíziókon, ahonnan – vagy a játékos mezéről, vagy a pályát övező hirdetésről, vagy a szünetekben bejátszott reklámokról – áradnak felénk a sörös márkanevek és a habzó-gyöngyöző poharak képe.
A Kárpát-medence kiterjedt szántóföldjeinek megműveléséhez nagy mennyiségű igaerőre volt szükség. Ez a jószág, ami a fogalmat kiterjesztve vagyont is jelentett, volt az alapja a gazdálkodásnak. Az eke elé befogott ökör egyszerre szolgált vonóerőként, élelemként vagy akár gyorsan értékesíthető árucikként, mely a maga lábán megy el a piacra.
Az úri és polgári háztartásokban dolgozó szakácsnők és cselédek később hazavitték tudásukat a falujukba, és így a bonyolultabb konyhatechnikai eljárások és fogások lassan elterjedtek az egyszerű háztartást vivő falusi portákon is. Igaz, némely alapanyag hiányzott az ínséges időkben, de az ügyes gazdasszonyok mással pótolták.
A baromfi szakmai szervezetek szerint hazánk képes lenne arra, hogy újra Európa legnagyobb baromfitenyésztője és exportőre legyen.
Az Osztrák–Magyar Monarchia nemcsak történelmünkben volt meghatározó korszak, de cukrászművészetünkben is, függetlenül a politikai viharoktól, vagy attól, hogy éppen a csendesebb, kiegyezéses korszakot éltük-e meg. A bécsi cukrászdák és kávéházak innovációi hamar átszivárogtak magyar területre, ahogy a hazai sütemények is útra keltek némi módosítással Bécsbe.
Az ötvenes-hatvanas évek kiváló sporteredményeit gyakran hozzák összefüggésbe a kommunista rezsim politikájával, ám ez csak részben igaz, mivel a trianoni katasztrófa után Klebelsberg Kunó miniszter, a Bethlen-kormány legerősebb embere széles alapokra helyezte a sportéletet.