Oldal kiválasztása

A rövidszőrű magyar vizsla egy igazi világsztár, az egyetlen magyar kutyafajta, amely jelentős populációval rendelkezik globálisan. Erre mindannyian büszkék lehetünk, de különösen a hazai tenyésztők. Hiszen amikor a XX. század elején a fajta a kihalás szélére került, senki sem gondolta volna, hogy száz év múlva a magyar vizsla meghódítja a világot.

Négylábú barátaink ősei valószínűleg a honfoglaló magyarokkal együtt kerültek a Kárpát-medence területére. A magyar vizsla ősének tartott kajtárkodó kopóról már a XII. század írásos emlékeiben találhatunk jellemzést, amely a kutyát sárga, esetleg barna, néha foltos kutyaként mutatta be. A vizsla szó először a XIV. században bukkant fel, és olyan kutyára utalt, amely jelezte a vadász számára a növényzet rejtekében megbújó vadat.

Kitűnő vadászösztönökkel (A kép forrása)

Alaptípusa a török hódoltság idején fejlődött ki, amikor kereszteződött az Anatóliából és Balkánról ideérkező kutyafajtákkal. A magyar sárga vizsla tenyésztését a XVIII. században a trencséni Zay család kezdte meg egy Spanyolországból származó vizslafajta bevonásával. Ebben az évszázadban fellendült a vizslák iránti igény, hiszen a lőfegyverek széles körű elterjedésével együtt megnőtt a kereslet a vadászkutyák tartására is. A XVIII. században a fajta Európa-szerte elterjedt populációja a XIX. századra mégis jelentősen visszaesett. Ennek az volt az oka, hogy a szabadságharc leverését követő Bach-rendszerben a vadászatot, így a vadászkutyák tartását hatósági engedélyhez kötötték. Ebben az időben honosodtak meg Magyarországon az angol és német vizslafajták. A XIX. század végére már alig lehetett találni az egykor tömegesen tartott magyar vizslafajtából. Az 1917-es évben mindössze 14 fajtiszta példányt sikerült felkutatni, amikor Dr. Polgár Kálmán felkarolta a veszélyeztetett állat tenyésztését, és az általa vezetett szakmai társaságnak sikerült megmentenie a fajtát. Mai formáját is ekkor nyerte el. Több kutyafajtával, köztük a pointerrel és a német vizslával együtt nemesítették.

Népszerűsége ismét emelkedni kezdett az 1960-as évektől. Mára Magyarországon kívül is jelentős állománnyal bír, például az Amerikai Egyesült Államokban, a skandináv országokban, Ausztráliában, de az utóbbi időben hódítani kezdett Dél-Koreában és Izraelben is.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség 1936-ban fogadta el az első hivatalos magyar vizsla standardot. Később, 1954 augusztusában ismerték el az 57. kutyafajtaként. Mára már nagyjából 400 különböző fajtát különböztetnek meg, ami rávilágít a magyar vizsla ősi mivoltára.

A magyar vizsla nemcsak színében arany, hanem eszmei értéke is a sárga nemesfémével vetekszik. Természete nagyon barátságos, jól kijön emberrel és állattal egyaránt. Nem véletlen, hogy újabban a vadászat mellett gyakori családi kedvenc lett. Ki is tudna ellenállni borostyánsárga szemeinek?

Borostyánsárga szemekkel néz a világra (A kép forrása)

Testfelépítése harmonikus, marmagassága egyedenként 50 és 64 centiméter között lehet. A kutya súlya pedig körülbelül 18 és 30 kilogramm. Enyhén hajló farka az ugróízületéig ér, amelyet egyes tartók – a kettő-négy napos kölyökkutyának – negyedrésznyivel megkurtítanak. Vastag, aljszőrzet nélküli fedőszőrzete tapintása durvának érződik, és a fajtára jellemzően gesztenye- vagy zsemlebarna. Bundájában nem lehetnek vöröses vagy barnás elszíneződések, azonban a szabvány megengedi a fehér foltok megjelenését a lábakon és a mellkason.

Erősen kötődik gazdájához, legszívesebben mindent vele együtt csinálna. Lelke kimondottan érzékeny, ezért fontos számára a család, a gazda közelsége, az otthon melege.

Kiemelkedő intelligenciával rendelkezik. Engedelmes gazdáinak, és igényli az irányítását. Alkalmazási területe éppen ezért rendkívül sokszínű, hiszen nemcsak a kanapén fekve töltheti be hivatását, hanem különböző munkákban is kiválóan teljesít.

Mivel a vizsla rendkívül okos, könnyen is képezhető különböző feladatokra (A kép forrása)

A magyar vizsla rendkívül mozgékony. Napi 20 kilométer futás, mondhatni, meg sem kottyan neki. Óriási munkakedve van, legszívesebben állandóan tenne-venne valamit, egy igazi örökmozgó. Mivel gazdájával képes szorosan együttműködni, ettől lesz kiváló vadászkutya, valamint a kutyás sportok, mint az „agility” és az „obedience” egyik favoritja. A magyar vizslák gazdái nem véletlenül szokták azt mondani: „Majdhogynem meg nem szólal!”. Hiszen olyannyira értelmes, hogy könnyedén megérteti magát az emberekkel.

Nemhiába tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A magyar vizsla, legyen hosszú vagy rövid szőrű, hűsége és barátsága az ember felé többszörösen is kiállta az idők próbáját. Ez a fajta valóban egy nemzeti kincs, melyet 2017 óta tisztelhetünk a hungarikumok sorai között – a többi nyolc magyar kutyafajtával együtt.

*

A kiemelt kép forrása: azenkutyam.hu

Legfrisebb bejegyzések

Patikák és patikusok
A nagy borkönyv
A nagy borkönyv