Oldal kiválasztása

A délkelet-baranyai Babarcot 1015-ben említette először a pécsváradi apátság alapítólevele. A falu 1408-tól vásártartási joggal rendelkezett, ami kistérségi központi szerepére utal. A török hódoltság idején, mint a legtöbb falu a környéken, Babarc is elnéptelenedett, majd a 18. században több hullámban érkeztek ide német telepesek, akik magas szintű munkakultúrájukkal a saját arcukra formálták a települést. Ezt fejezi ki a település címere is, amelyben egy aranyruhás, erőtől duzzadó férfi búzakalászt és szőlőfürtöt tart a kezében.

A mai kor tudósítóját zavarba ejti a német nemzetiségű utódok páratlan szorgalma és kreativitása, amivel nem csupán élő hagyományt, hanem élhető, tartalmas alternatívát is kínálnak a multikulturális arctalansággal szemben. Számos rendezvény, ügyesen végigvitt ötlet, több alkotócsoport és jó néhány minőségi kiadvány beszél arról, hogy az itteni közösség komoly kvalitással, elhivatottsággal szervezi önmagát és ajándékozza meg környezetét.

A folyamatosságot jelképezi, hogy a mai, öttagú nemzetiségi önkormányzat elnöke, Käsz Józsefné aktív korában hármójuk, Tajti-Koch Angéla, Stefánné Simon Andrea és Lemle Szilvia tanára, osztályfőnöke volt. Az ötödik képviselő, Kresz-Tóth Vivien pedig kolléga, lévén gyógypedagógus, táncoktató és koreográfus. Az egykori osztályfőnök házának lugasa alatt ülünk le átvenni a leckét.

„A nemzetiségi önkormányzat megszervezése nem volt különösebben nehéz feladat, mert Babarcon hosszú évtizedekre visszamenően élénk kulturális életet formáltak maguknak a svábok” – rögzíti mindenekelőtt a házigazda. A nemzetiségi önkormányzat 1994-es megalakulása előtt számos szervezet tevékenykedett aktívan. A Babarci Német Nemzetiségi Fúvószenekar megszerveződése 1998-tól tevékenykedik egyesületként, de az együttes jóval korábban létrejött. A Dorfmusikanten Zenekar klasszikus sváb dallamokat játszva többször szerepelt számos svábbálon, különböző ünnepségeken, hagyományőrző nemzetiségi rendezvényeken, temetéseken. A létszámában folyamatosan bővülő zenekar eddigi legnagyobb sikere a 2000-ben megrendezett országos nemzetiségi versenyen elért II. helyezés.

A jó kedélyű babarci fúvószenekar

Babarc egyedülálló abban, hogy a svábbált eredeti sváb fúvószenével, a régi hagyományoknak megfelelően rendezik meg. A több korosztályból szerveződött zenekar alapítója és vezetője Wölfling András, aki az egyesület elnöki teendőit is ellátja. Nagyapja, édesapja, fia és lánya is muzsikus, András fia a sváb rendezvények népszerű bulizenekarában, az UnterRock együttesben játszik.

Hock János iskolaigazgató támogatásával Ahmann György hívta életre az ifjúsági fúvószenekart 1969-ben. A több korszakot és vezetést megélt együttes élén 2001 óta, évtizedes villányi kitérőjéről visszatérve újra Ahmann György áll. A hazai és külföldi német fúvószenekari számokat, továbbá komolyzenei műveket, valamint könnyűzenei műveket és feldolgozásokat játszó zenekar számos magas kitüntetést kapott.

A hetvenes években még nagy kihívást jelentett sváb ruhában sváb zenét játszani, ezért is korszakos a ma 83. életévében járó Ahmann György munkássága, aki négy-öt évtizede idős helyi adatközlőktől rögzített dallamokat, énekeket gyűjtött egybe, majd zenésített meg. Élete munkásságát a Magyarországi Németek Országos Szövetsége 2017-ben az Ehrennadel-díjjal ismerte el, majd a Baranya Megyei Önkormányzat a Nemzetiségekért díjjal tüntette ki.

A babarci kultúra sokszínű gazdagságára jellemző, hogy a szakembereknek egyedi tánclépéseket, koreográfiákat is volt lehetőségük itt gyűjteni. A tánckultúra erejére jellemző, hogy két tánccsoport is öregbíti Bawaz hírnevét.

A Wölfing Anett óvónő által alapított ifjúsági és gyermek tánccsoport a Babarci Magyar–Német Baráti Kör támogatásával működve már az egészen kicsikkel is foglalkozik. A gyermek korosztályt Zsifkovics Nikolett vezeti. Elsősorban sváb táncokat mutatnak be, odafigyelve arra, hogy koreográfiájukban szerepet kapjanak a babarci lépések. „Ők a falu lelke, minden helyi rendezvényen ott vannak, generációról generációra adják át a nemzetiségi kultúrát, és mindenben lehet rájuk számítani. Annyira magukénak érzik a sváb identitást, hogy most fogják megalakítani a Babarci GJU Baráti Kört is” – hangsúlyozza Stefánné Simon Andrea.

Nagy múltra tekint vissza a Gayerné Ferencz Mária vezette Szivárvány (Regenbogen) Kórus, amely az 1970-es évektől 2006-ig Edelweiss néven működött, előbb Ahmann György, később Schmidt Józsefné irányításával. Miután ez a vegyeskar felbomlott, megalakult egy női kar, mely a német hagyományok ápolásán túl főként a magyar kórusművek és könnyűzenei darabok előadását tűzte ki célul. Dalaikkal a község és a környékbeli falvak zenei életét színesítik, akár a szivárvány.

A Kresz–Tóth duó (Tóth Vivien és Kresz Antal) egész délutánt betöltő repertoárral szolgál. 2011 óta közösen énekelnek, és miként a színpadon, úgy az életben is egy párt alkotnak, 2017 óta házaspárként. Főként magyarországi német népdalokat adnak elő, melyet Antal harmonikán kísér, emellett műsorukon kétnyelvű (magyar–német) operettek is szerepelnek. 2015-ben jelent meg első közös CD-jük „Lieder von Oma” címmel, amelyen magyarországi német népdalok hallhatóak. 2015 óta pedig aktív tagjai és szólistái a mecseknádasdi Alte Kameraden Fúvószenekarnak is, ahol kíséret mellett énekelnek. A duó nemcsak a népdal gyűjtésében, továbbadásában és előadásában tevékeny, hanem a helyi – főként babarci – eredetű néptáncok népszerűsítésében is. A család tulajdonában lévő Babarci Svábudvarban különböző csoportoknak szervezett rendezvényeken sváb táncházakat is tartanak. Fiatal sváb párként ösztönöznek mindenkit, hogy legyenek büszkék magyarországi német származásukra.

A Svábudvar Baranya legöregebb, magánkézben lévő német nemzetiségi tájháza, amely különböző rendezvényeknek otthont adó közösségi térként is szolgál. Tóthné Schiebelhut Lívia vette meg és újította fel az elhagyatott házat. Ő álmodta meg magát a Svábudvart, amely egyrészt helyszínül szolgál a helyi német nemzetiségi programokhoz, másrészt látogatókat, csoportokat fogad az ország különböző pontjairól. A tájház megtekintése mellett színes programmal is szolgál a betérőknek: sváb ételek kóstolása, látványkonyhai bemutató, német nemzetiségi népdalok tanulása, táncház, kézműves foglalkozás, népi játékok.

A Babarci Német Nemzetiségi önkormányzat legnagyobb rendezvénye a BabArc, amely többjelentésű, játékos megközelítése a település nevének, a babfesztiválnak (Bohnenfest), no meg a művészeteknek. Hajdanán két utcája volt a falunak, a sváb és a magyar. Erre emlékeztetve a mai Petőfi utcát, azaz a régi sváb utcát a fesztivál idejére teljes hosszában belakják, s ehhez a kitelepüléshez integrálódik a Svábudvar. Az utcán megelevenednek a régi mesterségek, többek között vályogvető, cipész, bádogos, pacskerkészítő, kovács mutatja be a tudását. Az idelátogató a kitelepült látványkonyhában ismerheti meg a sváb gasztrokultúrát. „Komplex interaktív program honismereti és néprajzi jelleggel. Kiváló tartalom osztálykiránduláshoz” – fűzi hozzá Stefánné Simon Andrea. Ilyenkor az utcán készülnek a legkülönfélébb babos ételek, helyben gyúrják, nyújtják és sütik a tésztát. Hagyományos lakodalmas menetet indítanak a rendezvénysátortól, aztán vacsorába és svábbálba torkollanak az események.

A 2018. évi, immár harmadik alkalommal megrendezett Hagyományőrző Pünkösdi Utcafesztiválon

„Minden évben az a pár van felkérve, hogy öltözzön be hagyományos babarci sváb menyasszonyi és vőlegény ruhába, akinek abban az évben valóban esküvője lesz” – mondja Lemle Szilvia, s ahogy összemosolyognak a hölgyek, egy pillanatra úgy érzi a riporter, ő is próbára van téve. De mivel határozottan bólogat az osztályfőnök, majd hozzáteszi, hogy a fesztivált májusban rendezik, komoly ember pedig nyáron házasodik, tényként rögzítjük ezt a különös szokást is.

Szent Istvánkor hagyomány a búcsúfa díszítése és felállítása. Ilyenkor a Sváb utcából zenével és tánccal indul a menet, fehér- és vörösbor is függ a feldíszített fán, majd a sportpályánál (meg kell jegyezni, nagyon szépen rendezett a környék). A borok a fán lógnak, majd a búcsúfa kitáncolásakor kerülnek a fa helyén tátongó lyukba. Így emlékeznek meg az egykor volt erős szőlő- és borkultúráról, s ezzel kívánnak maguknak bő termést. A fát felállítván zsíroskenyér partit rendeznek süteménnyel, borral, jó szóval. Ezzel az összefogást, a közösségépítést támogatják, mely sokak szerint e kis település jövőjét jelenti. Másnap a búcsút a nagy önkormányzat szervezi, de ezen is részt vesznek a sváb csoportok. A rendezvényt a búcsúfa kitáncolásával zárják.

A szüreti fesztivál idevonzza a testvértelepülés delegációját a hesseni Willingshausen-Loshausenből. Kisbíró dobolja ki a programot, lovaskocsis felvonulás hozza lázba a helybélieket, színes kultúrműsor szórakoztatja a vendégeket, és a végén báloznak egy nagyot. „A szüreti fesztiválunk azáltal színesebb és attól különbözik a megszokottól, hogy a felvonuláskor a település több pontján állomást alakítanak ki az utcabeliek, ahol süteménnyel, borral és üdítővel kínálják a menetet. Hálából a felvonuló csoportok egy-egy műsorszámmal kedveskednek” – hangsúlyozza Stefánné Simon Andrea.

Szent Márton napján az óvodások és az általános iskolások szerveznek programokat. Többek között ezt is támogatja a német nemzetiségi önkormányzat, mint a gyerekek kirándulását, színházlátogatását, a könyvtárat, a sportolókat, valamint a nyári tánctábort. Ez utóbbi különlegessége, hogy 25-30 fiatal néhány zenésszel egy hétre „edzőtáborba” vonul a szomszédos Liptódra, hogy betanulják az új koreográfiát.

Advent harmadik vasárnapján a katolikus templomban koncertet adnak a német hagyományőrző csoportok. A kórustalálkozó után a paplak udvarán kézműves vásárt tartanak, süteménnyel kínálják egymást, forralt bort, mézes teát kortyolgatnak. „Babarcra jellemző, hogy mindenkit megvendégelünk. Bor mindig akad, süteményt csaknem minden háznál készítenek. Az ideérkezőt már az információs sátornál megkínálják, talán még pálinkát is töltenek” – mutat rá egy kedves szokásra Tajti-Koch Angéla.

A külső-belső migráció kérdéskörét is érintjük. Sokan elköltöztek Babarcról, négy évtizede még 1300 volt a lélekszám, most mindössze 720. „A közösségek építésével igyekszünk lassítani a fogyás ütemét” – fogalmaz Stefánné Simon Andrea. Ugyanakkor egyre több német család érdeklődik az itteni letelepedés lehetőségéről, mert a béke szigetének tekintik hazánkat.

A béke színes szigetének, tesszük hozzá, Babarcra nézve.

*

A kiemelt kép forrása: mapio

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Kebtanoda kutyasport egyesület
Ópusztaszer hazavár
Meggypiros mezben