Ami engem illet: a magam sörforradalmát 1977-ben kezdtem meg. Párizsban jártam 17 évesen, egyedül, a szüleim a német rokonainknál izgultak értem. Rengeteget sétáltam és a Quartier Latinben egyszer csak fölfedeztem egy sörözőt, ahol 144 csapon mértek sört. (…) Nos, a párizsi kocsmában kikértem a magam Pilsner Urquelljét, amitől elállt a lélegzetem. Azután kértem egy Guinnesst, mert láttam, hogy többen ezt a fekete, sűrű sört isszák. Mivel torokfájós vagyok, és a harmadik korsó után begyullad a mandulám, ennek a lágysága egy életre megkapott. Amikor 14 évvel később Szegeden megnyílt a John Bull Pub, hosszú ideig napi vendég voltam egy-két Guinnessre.
Szeged
„Szegedinek lenni számomra azonos a lélegzetvétellel”
„Képes vagyok kritikusan szemlélni mindazt, ami a szülővárosomban történik, de nekem ez az éltető közegem. Pontosítva: Alsóváros az éltető közegem, s habár rövidebb ideig laktam a város különböző pontjain, több mint fél évszázada a Szabadság tér környéke az otthonom. Itt van az ősi fészek, az 1886-ban épített napsugaras oromdíszű műemlék házunk, amit a feleségemmel Paradicsomnak hívunk.”
Interjúba ágyazott publicisztika
„Azzal, hogy feladom a minőség szempontját, messzemenő következményű folyamatokat indítok be. Lehet úgy értékelni egy írót is, hogy hányan olvassák, hányan veszik meg a könyvét, de lehet úgy is nézni, hogy melyik a jó szöveg és melyik nem.”
A szakma zsinórmértéke Selmeczkiék kezében
Selmeczkiéknek körülbelül 80-féle süteményük van, hetente kitalálnak valamit. Amióta a családban van cukorbeteg, ráálltak a tej- és cukormentes süteményekre is. Bejött, viszik, keresik. Annyi recept van a fejükben, hogy azokból mindig lehet újat kreálni.
A 3 botos horgászatért
Akárhogy is fog változni a helyzet, Czeroczki Zoltán elkötelezetten képviseli a magyar horgászatot, a halfogyasztás népszerűsítését, a horgászati és halászati szabályozások bővítését, s az egykori Horgászpárt 12 pontja szellemiségében kezét értőn s aggódva tartja rajta az ágazat ütőerén.
Vinatus: a híres villányi pincesor felső csücskében
Ritka az olyan lendületű indulás, mint amilyen a Vinatusé volt.
Balla Géza, aki légiesítette az országhatárokat
A borászt, a gazdálkodás és a vendéglátás Ópáloshoz köti, a családja viszont Szegedhez, magyar állampolgár is. Nagyon szereti ezt a várost, második otthonát, természetes, hogy a nyár eleji borfesztiválon és az őszi Bortéren ott a helye, és a rendezvényhez kötődődő versenyen mindig szerepel – és elég szépen – a feketeleánykája.
Szabics, a gólfelelős
A szegedi származású csatár az ország egyik legjobb nevelőegyesületéből tizenöt évesen került a Ferencvároshoz, majd tizenhét évesen, 1998. szeptember 12-én, a DVSC ellen mutatkozott be az első csapatban, a bajnokságban. Egyetlen szezon után, amelyben átlagosan minden második mérkőzésén gólt szerzett (24/12), a Sturm Grazhoz igazolt.
Szegedi kávéházak
Nagyváradtól Szabadkán, Eszéken, Kismartonon, Nyitrán át Kassáig és Beregszászig még Trianon után is három évtizedig élt a monarchikus, franciás hungarikum, a kávéház, ami emberek és gondolatok találkozóhelye volt mindaddig, amíg engedték, hogy ezek találkozhassanak egymással.
A húsmívesség nagy alakjai
„Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez” – írta igen találóan Gundel Károly.
Rend és szabadság
Dr. Csiki Csaba másodgenerációs gyógyszerész, aki szereti a szakmáját, elkötelezetten vállal felelősséget a környezetéért, és bölcsen megtalálta az egyéni szabadság azon kis köreit, melyek által nem lett a munkája rabja, hanem önálló ember.
A Barcsay dinasztia
„Dinasztiába születni jó! Éppúgy, mint jó családba születni. Adottak az értékek, a mértékek. Nem kell semmit sem kitalálni, csak emberül folytatni az elődök életét.”