Oldal kiválasztása

Rend és szabadság

Szerző: | 2021. május 25. | Portré | Címkék:

Közismert és köztiszteletnek örvendő polgára Orosházának dr. Csiki Csaba másodgenerációs gyógyszerész, aki szereti a szakmáját, elkötelezetten vállal felelősséget a környezetéért, és bölcsen megtalálta az egyéni szabadság azon kis köreit, melyek által nem lett a munkája rabja. Önálló ember.

„A legfontosabb vezetői erénynek azt tartom, hogy világos szabályokat teremtek, olykor ellenőrzök, és hagyom dolgozni a munkatársaimat. Édesanyám is vezetett gyógyszertárat, épp ezt, ahol ülünk, nagy valószínűséggel tőle tanultam ezt” – mondja, rámutatva arra, hogy patikavezetői, szakgyógyszerészi és szakközgazdászi végzettséggel is rászorulhat az ember a közvetlen példára.

Édesapja, Csiki Zoltán a hajdani Mezőgépnél volt üzemvezető, így nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy fölleljük a gyógyszerésszé lett fiúban a föld iránti vonzalom eredetét. Ma is van szántóföldje, ahol kukoricát, búzát, napraforgót és repcét termesztenek. Ehhez kapcsolódóan Izsákon középfokú mezőgazdasági szakképesítést szerzett. Első Trabantját három hold cirokföld bérlésének jövedelméből vásárolta. Szükség is volt a járműre, mivel azonnal az egyetem elvégzését követően helyettesítő patikus lett a megyei gyógyszertári központban, s nyolc évig pendlizett Békés megyében. „Harmincnál is több patikában helyettesítettem. Életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttem, mivel megismerhettem számos jó kollégát, akikkel ma is tartom a kapcsolatot, ráadásul több vezetői stílust is tanulmányozhattam közvetlen közelről. Mindenképp meg kell jegyeznem, hogy sok kollégának tartozom hálával, akik az utamat egyengették.”

A tősgyökeres orosházi Csiki Csaba az általános iskola után a Táncsics Mihály Gimnáziumba járt, itt végzett 1979-ben. Innen az útja a Szegedi Gyógyszerésztudományi Karra vezetett. Barátsággal emlékezik a szegedi évekre, Kedvessy professzort külön is említi, úgy, mint igazi úriembert, de bevallja, hogy abban az időben Orosházára udvarolt, így a szülőváros magnetikus ereje nagyobbnak bizonyult a közeli nagyvároséhoz képest. „Hozzá kell tennem, hogy a szintén Szegeden végzett édesanyám több évfolyamtársa bent maradt az egyetemen, akik nagyon kedvesen bántak velünk” – hangzik el egy kis differentia specifica.

Mivel Orosháza volt mindig az origó, Csiki Csaba abban bízott, egyszer vezethet itt gyógyszertárat, ám idővel ennél is nagyobbat álmodhatott, amikor beköszöntött a privatizáció. „1996-ban japán jen alapú hitellel sikerült megvennem ezt a patikát, bár helyből ért bennünket váratlan külső támadás. Végül egyetlen napom maradt arra, hogy a bankban átalakítsam, azaz megduplázzam a hitelkérelmünket. Édesanyám vezette az állami tulajdonú patikát, amit aztán én privatizáltam. A szomszédos piac és a környező lakótelep biztosítja az állandó bevételt. A gyógyszertár forgalmának jelentős részét a vényes gyógyszerforgalom adja. Az a szerencsés, ha a beteg minden vényét ki tudja váltani, a vény nélküli és egyéb termékekre ritkán marad pénz. Hozzáteszem, az Országos Egészségpénztár tökéletes munkát végez, pontosan fizet.”

A patika vezetője ügyeletet szokott vállalni, ritkán áll be a tára mögé. Azt viszont jól tudja, milyen fizikai terhelést jelent egész nap a tára mögött állni, és a kért gyógyszerért elmenni. „Kiszámoltuk, hogy egy patikus ebben a viszonylag kis térben egy nap átlagosan hét és fél kilométert tesz meg. Elhatároztam, hogy beállítunk egy gyógyszerraktározási automatát, ami alaposan felgyorsítja a folyamatot. Az expediálás során az automata juttatja kézhez a kívánt készítményt, így a patikus sokkal kevesebb utat tesz meg, ezért jóval több időt tud tölteni a beteggel. A törzsközönségünk azért is jár ide, mert több idő jut a betegtájékoztatásra. Ebben a kiélezett versenyben ez is számít” – mutat rá arra, hogy milyen értéket, azaz időt köszönhet egy komissiózó gépnek a szakma. Megjegyzendő, hogy az eléggé el nem terjedt automatika révén a gyógyszerek raktározásához nem szükséges szakmai személyzet, így minden gyógyszerész más munkát végezhet a felszabaduló időben.

Az orosházi patikabelső

A Csiki Patikának Kaszaperen van fiókgyógyszertára, valamint Csiki Csabáé az édesanyjától örökölt, orosházi Aranyvessző Patika is. „Racionális gazdasági indokot nem tudnék megnevezni az Aranyvessző fenntartása mellett, de ez kedves volt édesanyámnak, így nekem is. Elég jól eligazodom a gazdaság útvesztőjében, szeretek szigorúan a számokra hagyatkozni, de ez erős érzelmi kérdés, ezért az ott megtermelt nulla forint eredményt pozitív szaldónak tekintem” – mondja a maszk alatt is látható módon mosolyogva.

Megkérdezzük, van-e benne is tartózkodás a mérgek iránt, mint oly sok gyógyszerészben. „A hatástant mindannyiunknak jól meg kellett ismernünk. Annak idején lázcsillapítót csak a negyedik napon adtunk a gyerekeinknek, mert tudjuk, mire van kitalálva az ember immunrendszere. Tudni kell használni a gyógyszert” – mond egy bölcset.

Első házasságából született Gergely fia a General Motors mérnöke, Rebeka lánya testnevelőtanár és óvónő, aki saját aerobictermet vezet. Kisebbik lánya, Sarolta a Pécsi Egyetem Gyógyszerészeti Karára jár, könyvünk megjelenésekor épp harmadéves. „Nincsen kifejlesztett jövőképem, csupán reménykedni tudok abban, hogy ez a gyógyszertár megmarad olyannak, mint amilyen volt. Saroltának át szeretném adni, de nemcsak a vállalkozást, hanem a gyógyszerészetnek azt a szépségét, amit régen megismertem és megtanultam.”

A patikában (és a fiókgyógyszertárban) összesen három gyógyszerész, egy helyettesítő és öt asszisztens dolgozik. Egyikük a felesége, dr. Csikiné Rangasz Magdolna, aki a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarájában több funkciót is betöltött, jelenleg a megyei alapellátási alelnök. Férje is aktív a gyógyszerész kamarában, volt alelnök, most a felügyelőbizottság elnöke.

Csiki Csaba több hobbinak hódol, de konkrétan csak egyet említ: „Negyvenévesen megtanultam szaxofonozni, amit ma is gyakorlok, szigorúan csak otthon, magamnak. Most vadászkürtölni tanulok.”

Ha lenne családi címerük, az állna rajta mottóul: rend és szabadság.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

A nagy borkönyv
Mi, svábok
Kebtanoda kutyasport egyesület