Szeged városképi jelentőségű polgára dr. Barcsay István. Nemesi tartás, valamint kifogástalan modor jellemzi, nagy valószínűséggel dinasztikus alapokon. A család gyökérzete Barcsay Ákosig, Erdély egykori fejedelméig (1658–1660) is elér, így aztán nem meglepő, hogy a felmenők sorában többek között földbirtokosok, ispánok, magas rangú katonatisztek találhatóak.
„A Barcsay család, pontosabban a Nagy-Barcsai família Erdély legrégibb családjai közül való, azonban Magyarországon, Bihar megyében is rendelkeztek földbirtokokkal. Erdélyben Hunyad megyében van a família ősfészke, jelesül Nagybarcsán, ahonnan a családnév is származik. A pestyéni és szálfai birtokrészeket első foglalási joggal bírták. Bírtuk. Címere a családnak egy nyíllal átlőtt kar, mely markában görbe kardot tart. E címer és a nemesi hagyomány ellenére a családnak soha nem volt armálisa, azaz a címert leíró oklevele” – mondja István bevezetésként.
A család első ismert őse okmányilag igazolhatóan a XIII. század közepén élt Iwanche (más formában: Ivancheo, Joancha). Ezt követően a család származása jól levezethető. A Nagy-Barcsai Barcsay családnak (melyből a fejedelem származott) egyik ága 1702-ben a Bihar megyei Margitán és a vele szomszédos Klárafalván szerzett részbirtokot. Ebből az ágból született 1811-ben Barcsay István (1811–1892) ’48-as honvéd hadnagy, aki Debrecenben szolgált ügyészként, majd ugyanott városi tanácsnokként. Felesége Ivány Eszter (1820–1864) volt. Házasságukból öt gyermek származott, közöttük Károly, aki gyógyszerész lett, s ezzel dinasztiát alapított a dinasztián belül.
Barcsay Károly
Barcsay Károly senior (1841, Debrecen – 1913, Debrecen) iskoláit szülővárosában végezte. 1863-ban a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen gyógyszerészeti diplomát szerzett. Megvette az 1792-ban alapított nyíregyházi Arany Sas reáljogú gyógyszertárat, melynek 1875-ig volt tulajdonosa. 1875. március 27-én 28 000 forintért megvásárolta a Götz örökösöktől az 1812-ben alapított szegedi, Isteni Gondviselésről elnevezett reáljogú gyógyszertárat. Hamarosan a virilista polgárok listáján a harmadik helyre küzdötte fel magát. Az 1879-es árvíz alkalmával már az első napokban tagja volt annak a bizottságnak, mely a szükséges teendőkről intézkedett. Nevéhez fűződik a Szegedi Kerületi Betegsegélyező Pénztár felállítása, melynek elnökévé választották. Tagja volt a Nimród Vadásztársaságnak is. Szatymazon és annak környékén 55 holdon telepített szőlőt, ahol 280 fajta szőlőt termesztett. Itt kell megjegyeznünk, hogy Szeged város határa 1950-ig elnyúlt a mai Bács-Kiskun megye határvonaláig, s itt a filoxéravész (1875–1895) után kiterjedt szőlőbirtokok voltak. A Tiszától Átokházáig nyúló kelet-nyugati, valamint a Szatymaztól Horgosig terjedő észak-déli kiterjedésben 20 000 hektár szőlőt műveltek. A fajtanemesítés, illetve az oltványozás is gyakorlattá alakult.
E magas szintű agrokultúrában vezérszerepet töltött be Barcsay Károly, aki nemes gyümölcsfáival sok díjat és elismerést szerzett. 1895 és 1905 között a Szatymazi Gazdakör elnöki tisztét töltötte be. Első felesége Pfannschmiedt Gizella (1846–1900) volt, akitől hét gyermeke született, köztük Károly, a későbbi gyógyszerész. Felesége halála után visszavonult, szegény sorsú családok számára alapítványt hozott létre, vagyonát szétosztotta, gyógyszertárát fia örökölte. Palicsra költözött és feleségül vette Markovszki Emmát (1874–1966), tőle két gyermek született. Debrecenben a Páterfia Református Temetőben helyezték örök nyugalomra.
Barcsay Károly junior (1875, Szeged – 1955, Szeged) iskoláit szülővárosában végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait. Gyakornoki idejét a neves budapesti Török gyógyszertárban töltötte. Gyógyszerészi diplomát 1900-ban nyert. Befejezve katonai szolgálatát tartalékos hadnagyként szerelt le. 1904-ben feleségül vette Hutter Juliannát (1880–1962). Károly nevű gyermeke korán elhunyt, István fia 1924-ben született. Élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki. Törvényhatósági bizottsági tag volt.
„Fontos megjegyeznem, hogy a Szegedi Református Egyházban presbiteri tisztséget töltött be, és tagja volt a Kálvinista Körnek. Elnökének választotta a Szegedi Polgári Dalárda, örökös díszelnökévé a Szegedi Visszhang Dalkör” – emeli ki az utód.
Barcsay Károly sokat tett Szeged sportéletének fejlesztéséért. Első elnöke volt a Szegedi Úszó Egyesületnek (SZUE – erről nevezték el a híd újszegedi lábánál lévő uszodát, a szegediek legendás találkozóhelyét, a vízilabda és az úszósport fellegvárát). A Szegedi Tornaegyesületnek és a Szegedi Evezős Klubnak elnöke, a Tisza Szegedi Evezős Egyletnek pedig pártoló tagja volt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Szeged-vidéki Kerületének vezetőségi tagjává választották.
A régi patika a Tisza Lajos körúton
Az Észt–Finn–Magyar Gyógyszerészeti Szövetség Magyarországi Tagozatának alelnökeként 1934-ben és 1936-ban járt Észt- és Finnországban, ahol előadást is tartott a korpótlékos nyugdíjrendszerről. 1936-ban elnyerte az Észt Vöröskereszt Érdemkeresztje kitüntetést. A gyógyszertárak államosítását követően még rövid ideig dolgozott. 80 éves korában hunyt el. Szegeden a Belvárosi temetőben nyugszik. 2009-ben Újszegeden utcát neveztek el róla.
Barcsay István senior (1924, Pestszentlőrinc – 2012, Szeged) iskoláit Szegeden és Kalocsán végezte. 1942-ben beiratkozott a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemre, ahol gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott. 1944 októberében a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább. Utolsó éves hallgatóként Németországban folytatta tanulmányait. 1945 végén tért haza, és gyógyszerész diplomáját 1946-ban nyerte el a Szegedi Tudományegyetemen. Két évig dolgozott a Szerves- és Gyógyszerészi Kémiai Intézetben díjas, illetve díjtalan gyakornokként. 1948-ban letette az approbációs vizsgát, és átvette a családi gyógyszertár vezetését. A gyógyszertárak államosítását követően beosztott gyógyszerész, majd gyógyszertárvezető volt Csongrád megyében. 1951–1954 között kutató mérnökként a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben dolgozott, ezután visszatért Szegedre. 1955-ben megnősült, felesége Gergely Eszter (1935, Szeged). Házasságából két fiú született, a gyermekként elveszített László és István.
A Csongrád Megyei Gyógyszertár Vállalatnál beosztott gyógyszerész, szakfelügyelő, illetve vezető szakfelügyelő, 1957 és 1960 között pedig főgyógyszerész volt. Ezután szakelőadóként, majd a Gyógyszerészeti Osztály vezetőjeként dolgozott 1985-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Feladatát képezte a gyógyszertárhálózat fejlesztése, és az új gyógyszertári központ megvalósítása. Szakgyógyszerészi képesítést gyógyszerügyi szervezésből szerzett 1973-ban. Hazai rendezvényeken számos előadást tartott. Több cikluson keresztül az MGYT Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának kooptált, Csongrád Megyei Szervezetének vezetőségi tagja volt. Munkája során több kitüntetésben részesült. 1986-ban az MGYT Societas Pharmaceutica Hungarica kitüntetést kapta, 2011-ben pedig az MGYT Tiszteletbeli Szenátusának tagjai közé választották. „2009-ben gyógyszerészi díszoklevelet kapott a Parlamentben. 2011-ben Vas Diplomával tüntették ki” – mondja a fia egyszerre büszkén és elérzékenyülten.
Dr. Barcsay István junior (1957, Szeged) iskoláit szülővárosában végezte. Érettségi után beiratkozott a SZOTE Gyógyszerésztudományi karára. Diplomáját 1983-ban szerezte, majd 1990-ben gyógyszerészdoktorrá avatták. Szakgyógyszerészi vizsgáját 1989-ben tette le. 1987-ben, 1988-ban és 1989-ben dicséretben és kiemelt díjazásban részesült a Rozsnyay Mátyás Emlékversenyen. 1996-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen Szakosító Oklevelet nyert Gyógyszerügyi Menedzser Szakon. 1984-ben megnősült, felesége Dr. Povázsay Judit (1959, Szeged). Két gyermeke született: Zita és Miklós.
Diplomája megszerzése után a SZOTE Farmakognóziai Intézetében dolgozott, később pendliző gyógyszerész volt Csongrád megyében, majd 1988-ban a hódmezővásárhelyi ügyeletes gyógyszertár vezetője lett. Ezt követően intézetvezető főgyógyszerész a SZOTE intézeti gyógyszertárában. Dolgozott a Hungaropharma Rt.-nél. A Heliomed Rt.-nél előbb kereskedelmi igazgató, majd elnök-vezérigazgató volt. Jelenleg a Phoenix Pharma Zrt. Szegedi Telephelyének kereskedelmi vezetője. 2020-óta ugyanitt régió igazgatóként tevékenykedik. Az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar államvizsga bizottság elnöke, a Kari tanács tagja. Az MGYT Csongrád Megyei Szervezetének elnöki tisztségét is viselte. A Szegedi Tudományegyetemtől 2005-ben címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1998–2002 között Szeged Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője volt.
„Dinasztiába születni jó! Éppúgy, mint jó családba születni. Adottak az értékek, a mértékek. Nem kell semmit sem kitalálni, csak emberül folytatni az elődök életét. Ezen a helyzeten még az sem változtat, ha az ember patikus” – mondja Barcsay István.
Természetes módon lánya, dr. Barcsay Zita Éva (1985, Szeged) is a gyógyszerész pályát választotta. Iskoláit Szegeden végezte. Érettségi után felvételt nyert az SZTE Gyógyszerésztudományi Karára, ahol 2011-ben diplomát szerzett, majd szakgyógyszerészi bizonyítványát 2017-ben vehette át. 2020 júniusában az SZTE Gazdaságtudományi Karán Gyószerész-Közgazdász szakképzettséget szerzett. 2013-ban férjhez ment, férje Láng Imre Gábor (1971. Szeged). Két gyermekük született: Noémi és Zalán.
Három generáció
„Zita a diplomája megszerzése után a Dóm patikában kezdett el dolgozni, majd 2012-től az SZTE GYTK Gyógyszerfelügyeleti Intézet rezidenseként dolgozott a szakvizsga megszerzéséig. Jelenleg a Phoenix Pharma Zrt. Szegedi Telephelyének minőségbiztosító gyógyszerésze. Itt van a kezem alatt” – mutatja az atyai jobbot a dinasztia mai feje.
