Oldal kiválasztása

Balla Géza, aki légiesítette az országhatárokat

Szerző: | 2021. június 11. | Nektár | Címkék:

Visszatett a térképre egy borvidéket. Gyerekkorában eldőlt, hogy borász lesz, azóta nyílegyenesen vezet az életútja a 2018-ban az Év Bortermelőjévé választott Balla Gézának.

„Észak-Erdélyből származom, Kémer faluban születtem. Ez a Szilágysági borvidék. Szép és jó minőségű szőlőből készítettek és készítenek ott bort, amely nagyon jó alapbora a pezsgőgyártásnak. A Ceauşescu-időkben Románia egyik leghíresebb üzeme volt a Szilágysomlyói Pezsgőgyár. Mifelénk mindig mindenkinek volt valamennyi szőlője. A kommunizmus idején legföljebb fél hektár lehetett egy család birtokában, de mi a nagyszüleimmel és édesanyám testvérével közösen műveltük a másfél hektárt. Bort is készített a család. Nagyapám minden évben félretett a búzaaratásra egy százliteres hordóval, amihez nem volt szabad hozzányúlni. Suhanc kölyök koromban a barátaimmal beosontunk a pincébe, és kivettük a hordóból a dugót. Bodzából, kenderszálakból való szívószállal ittunk belőle, aztán a hiányt vízzel pótoltuk. A nagyapám nyilván érezte, hogy nem olyan a bor, amilyennek lennie kellene. Évekkel később mondtam meg neki, mi történt a borral“ – nevetett egy jót a bajsza alatt. „Megszerettem a bort, természetes volt, hogy ezzel akarok foglalkozni. 1984-ben végeztem Kolozsváron, a Kertészeti Egyetemen. Akkoriban a diplomázott hallgatók az eredményük alapján választhattak a meghirdetett állások közül. Én országos harmadik voltam. Láttam, hogy a Barackai Szőlészeti és Borászati Állami Gazdaság kezdő borászt keres, lecsaptam rá.”

Az a gazdaság az Arad-Hegyaljai, vagy Ménesi borvidéken tevékenykedett. Ez Aradtól 20 kilométerre húzódik, a Fehér-Körös és a Maros között, a Villány-Szekszárd vonal folytatásaként. Talaja diorit, gránit és agyagpala, mikroklímáját a Maros is befolyásolja. Az itteni adottságok elsősorban a vörösboroknak kedveznek. Régen Európa-szerte ismertek voltak az innen származó testes vörösborok, és a tokaji, a ruszti mellett említették a ménesi vörös aszút.

Balla Géza gyakornokként kezdte a munkát, majd haladva a ranglétrán főborász lett, végül, a rendszerváltás idejére vezérigazgató. Akkor kezdődött a tulajdonrendezés, amely Romániában azzal járt, hogy a volt tulajdonosok vagy utódaik visszaigényelhették a birtokukat, pontosan ott, ahol volt. A barackai állami gazdaság 2460 hektárjának több mint háromezer tulajdonosa volt. A tulajdonrendezés végére a cég majdnem terület nélkül maradt.

Mivel rögtön voltak eladó területek is, Balla Géza – most már önálló vállalkozást alapítva Ópáloson – elkezdte felvásárolni a kicsi birtokokat. 5 és fél hektárral kezdett gazdálkodni. Jó néhány szőlőbirtok időközben elparlagosodott, így amit megvett, azt nagyrészt újra kellett telepítenie.

„Eleve olyan fajtákat ültettem, amelyek régen jellegzetes értékei voltak a Ménesi borvidéknek, de az előző rendszer ki akarta törölni őket a borfogyasztó emberek emlékezetéből: kadarkát, feketeleánykát, magyarádi fehéret, furmintot és királyleánykát. Tervezem, hogy majd ültetni fogok piros és fehér bakatort, ezek is népszerű szőlők voltak egykor. Amellett, hogy a magyar fajták szerepelnek nálam előtérben, foglalkozom világfajtákkal is, így például vannak cabernet franc-, cabernet sauvignon-területeim. Sajnos még nem áll úgy a borvilág, hogy a hagyományos fajtákból meg tudjon élni egy ekkora borászat. Most ott tartunk, hogy a 120 hektárnak a nagyobbik része az utóbbi 17 évben telepített ültetvény, a legfiatalabb pedig négyéves. A területünk 80 százalékán kék, 20 százalékán fehér szőlő terem” – magyarázza Balla Géza.

Cége, az 1999-ben alapított Wine Princess – amelynek neve a királyleánykára utal – most 45 embernek ad munkát állandóan. A szőlészetben zajló szezonális tennivalók idején 70-80 ember csatlakozik még. A terület nagyobbik felén kézzel szüretelnek – a 450-500 méteres magasságban lévő ültetvényeken nem boldogulna a kombájn – de van 25-30 hektárnyi sík terület, ahol elmegy a gép. Földközeli, alacsonykordonos művelés a jellemző ezen a birtokon. A hektáronkénti átlagtermés a hozamkorlátozás révén 50-70 mázsa. A 2009-ben bevezetett Sziklabor-sorozat magasan fekvő, köves talajról, 40-50 mázsás hozamú szőlők terméséből készül.

Balla Géza borászata a mindennapi munkában a hagyományos módszereket ötvözi a korszerű berendezések adta lehetőségekkel. Az az alapelv, hogy a borhoz nem ad hozzá semmit, és lehetőség szerint nem is vesz el semmit belőle. A fehérek és rozék reduktívan készülnek, hogy frissek, gyümölcsösek maradjanak. A must ellenőrzött hőmérsékleten, az oxigén kizárásával, 10 ezer literes acéltartályokban erjed. A spontán erjedés 2-3 hónap alatt zajlik le. A stabilizálás, palackozás után további 2-3 hónapig érlelődnek palackban a borok, mielőtt forgalomba kerülnek. A vörösborok vízszintes helyzetű tartályokban erjednek, 25-29 fokon, 14-17 napig. Préselés után 200-500 literes kis hordókban, illetve 5-15 ezer literes tölgyfa hordókban folytatódik az érlelés, másfél-két évig. A palackozás után is hónapokig érlelődnek a vörösborok, mielőtt forgalomba kerülnek. A kadarkából az egykori hagyományt tiszteletben tartva vörös aszút is készít a pincészet, amelyet jó években Kadarisszima néven hoz forgalomba.

Balla Géza a vállalkozás építése közben doktori címet szerzett borászatból a temesvári Agrártudományi Egyetemen. Első határon túli magyar termelőként tagjai közé választotta a Pannon Bormíves Céh. 2008-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán a Szőlészeti és Borászati Tanszék vezetője mint egyetemi adjunktus. Szakmai tankönyvek szerzője, tagja a Magyar Bor Akadémiának, ahol a határon túli borászokért felelős alelnök. Az anyaországi szakmai nyilvánosságban régóta jelen van, ahogyan a piacon is. Részt vesz borfesztiválokon, szakmai rendezvényeken, szoros kapcsolatban áll villányi, szekszárdi kollégákkal. 2018-ban megkapta a hazai szakmai élet legrangosabb díját, az Év Bortermelője Magyarországon nevű elismerést.

Balla Géza borgyűjteménye

„Húsz éve jelen vagyok minden gálaebéden, ahol ez szóba kerül. Ahogyan minden borász, én is álmodtam arról, hogy átvehetem ezt a kitüntetést – illetve sokszor nem is mer álmodni ilyenről az ember. Mégis meglepett, hogy rám esett a választás. Azt pedig, hogy ez a díj tényleg milyen presztízzsel jár, azóta tapasztaltam meg. Mert kis túlzással szinte éjjel-nappal keresnek, akik eddig nem ismertek, azok is találkozni szeretnének velem. Nagyon szeretem ezt az érdeklődést, és természetesen a díj reklámértéke is érződik a forgalmunkon, de nagyon jól kell szervezni az életemet, hogy minden feladatomat el tudjam látni, és minden felkérésnek megfeleljek” – mondta 2019-ben.

A borászt, a gazdálkodás és a vendéglátás Ópáloshoz köti, a családja viszont Szegedhez, magyar állampolgár is. Nagyon szereti ezt a várost, második otthonát, természetes, hogy a nyár eleji borfesztiválon és az őszi Bortéren ott a helye, és a rendezvényhez kötődő versenyen mindig szerepel – és elég szépen – a feketeleánykája. A kérdésre, hogyan lehetnek otthon a világban a magyar borászok, hol nyílik tér előttük, követni kell-e a világtrendeket, vagy inkább divatot teremteni, ma is azt a választ adja, amit vállalkozása indulásakor: „Változatlanul az a meggyőződésem, hogy mi, Kárpát-medencei borászok úgy boldogulunk itthon és a világban, ha egyre több jó hagyományos fajtát viszünk piacra, megismertetve ezeket a borkedvelő emberekkel. Mi terroir jellegű borokkal tudunk felszínen maradni. Nincs értelme versenyre kelni dél-afrikai, chilei vagy francia cabernet sauvignonokkal, merlot-kkal, az nem a mi pályánk. De hát ezt nem én mondom egyedül. A világ borversenyein, kiállításain ott vannak már Azerbajdzsánból, Albániából, Macedóniából, olyan borokkal, amelyekről nem is hallottunk még, ki sem tudjuk mondani a nevüket. Ezek az ő több száz éves fajtáik, amelyeket ők is meg akarnak ismertetni a világgal. A borfogyasztó közönség pedig vevő erre. Sorok kígyóznak az ilyen standok előtt. Örülök annak, hogy egyre több olyan kereskedővel dolgozhatok, aki érdeklődik a kadarka, a feketeleányka iránt. Fontos ugyanakkor, hogy ezekkel a hagyományos fajtákkal komolyan, hozzáértéssel foglalkozzanak a borászok, és korszerű technológiával magas minőségű bort tegyenek az asztalra.”

<a href="https://nqv.hu/szerzo/nqv-admin/" target="_self">NQV</a>

NQV

(bemutatkozó szöveg feltöltés alatt)

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Ópusztaszer hazavár
Nemzeti Értékek Könyvkiadó