Günzer Zoltán a bátyjával már tizenévesen pincemunkát végzett palkonyai pincéjükben. 1990-ben telepítette első ültetvényét, cabernet sauvignont és kékoportót. Az utóbbi 15 hektós ászokhordóba került, irgalmatlanul jó bor lett. Az első sauvignont Seguin Moreau hordóba rakta 18 hónapra. Két év múlva aranyérmet hozott el a VinAgoráról.
Kétezer évvel ezelőtt a mai Erdély területén már létezett fehér és fekete leányka. Azonban míg a fehér leányka Magyarországra is átkerült – és később a kövérszőlővel történt keresztezés során létrejött királyleányka szintén –, addig a fekete leányka megmaradt az erdélyi területeken.
„A hegyközség, a borvidék és a magyar borászat egyik legfontosabb feladata az elkövetkező időkben, hogy kialakítsa a Kárpát-medencei klíma által biztosított, egyedi ízvilágú, zamatú borokat. Erre óriási lehetőséget biztosítanak a régi és új magyar fajtáink. Természetesen a világfajtákat sem szabad elhanyagolni, de az egyediségünket mégis csak a mi fajtáink és klímánk határozzák meg” – összegzett nemrég Frittmann János.
Ami a Gere-féle fekete járdoványt illeti: természetesen a Pécsi Kutatóból került a Csillagvölgy- és az Ördögárok-dűlőkbe. 2018-as forgalmi (értsd: csak a háznál kapható) tételét hordóban érlelték. Tanninban gazdag, fűszeres, bíbor árnyalatú, lilás szegélyű bor. Fekete ribizli és meggy, feketekávé és édes fűszerek, príma bor, versenyképes a nagy szőlőmárkákkal.
Szrem vagy Szerémség történelmi és közigazgatási fogalom, amit a borvidék elnevezésében is használunk. A nagytájat szinte teljes egészében körbeöleli északról a Duna, délről pedig a Száva úgy, hogy Belgrádnál érnek össze. A nyugati rész nem folyóval, hanem a történelmi Verőce vármegyével határos. A borvidéket általában a Fruska Gora heggyel azonosítjuk, bár az alföldi részeken is termeltek szőlőt.
Szentpéteri Attila és Szentpéteri Attila (apa és fia) évek óta elkötelezetten és elmélyülten foglalkoznak a néró szőlőfajtával. Csizmazia József és Bereznai László nemesítették ezt a kettős hasznosítású fajtát, de úgy is fogalmazhatok, hogy ez az egyetlen kék csemegeszőlő, amiből bor is készíthető.
Őszinte leszek. Néhány borvidék nem jön be nekem, illetve néhány borstílus idegenül viselkedik a számban, így a lelkemben is. Az erősen köves badacsonyi, somlai vagy tokaji, különösen a száraz furmint, számomra nem hordoz különösebb élvezeti értéket. Ugyanakkor időről időre ráveszem magam arra, hogy kóstoljak, mert véleményt csak szájon át szabad mondani. Aki címkét iszik, tévúton jár.
Dallamos és beszédes nevű helyek (Rókarántó, Hálás-tető, Királyné szoknyája, Kőróka, Nyálas-tó, Papsapka, Rossztemplom, Farkasgyepű, Hódosér) ott rögzülnek a valóság leírható szintjén, ahol a csillagporos varázslók, a légies égiek, az óriás szellemek és a köztünk illatozó tündérek már megvívták a harcukat a bestiális erőkkel. A Balaton ilyen nagy, isteni küzdelem ma is rejtélyekkel teli eredménye.
Nem árt az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelni a kövidinka sikerére, mert idehaza kettős tendencia figyelhető meg még mindig: miközben egyre több alföldi borászat készít egészen figyelemre méltó kövidinkát, s ezáltal újrateremt egy elfeledett hungarikumot, a másik oldalon tartja magát a slendrián, tapasztalat nélküli lenézés.
A malbec mély színű, intenzív vörösbort ad. Illatában többnyire gyógyfüves jelleget fedezhetünk fel, ízében meggyes, málnás, szedres aromák jellemzik, a kortyot selymes krémesség kíséri.
Sorra nyitnak a kézműves termékeket forgalmazó sörözők, amelyek sörkulturális központokként is működnek. A sör – kissé megkésve – ugyanazt az utat járja be hazánkban, mint a bor, majd a pálinka.
Miként a bikavér szóösszetétel esetében, a szürkebarátnál is irodalmi vonatkozást keresünk ahhoz, hogy megleljük a metafora eredetét. A bikavért Garay János írta le először 1846-os Szegzárdi bordalában. Nem állítjuk, hogy Radnóti lett volna az első, aki írásban rögzítette a szürkebarátot mint bor- és szőlőfajtát, de nagyon valószínűsíthető, hogy e fajta magyar neve a 20. század első felében született, mivel korábbról senki sem említi ebben a formájában.