Oldal kiválasztása

Nyári emlékek októberben – 2.

Szerző: | 2021. október 22. | Nektár | Címkék:

„Nyáron a pincébe menekül az ember. Laptop, bor, pohár. Elindulnak a gondolatok.” – írta 2021 júliusában Dlusztus Imre. „Nyáron jó visszagondolni a télre, a tél / hangulataira. Télen meg fordítva, és / ez sem meglepő. (…) Szeretem az elmúló dolgokat az októberi estében. A ködöt a lámpafényben. / Talán ez lehet az oka, hogy nyáron / szívesen gondolok vissza a télre. (…) azt mindenképp szeretem, ahogy ilyenkor a télre gondolok.” – írta 1999-ben, Ami helyet című, hamisítatlan októberi hangulatot árasztó verseskötetében Borbély Szilárd. Az emlékezés helye és ideje végtére is nem a nyár, sem a tél, hanem az átmenetek évszaka, az ősz, amely mindig a legszebb, a legtisztesebb távolságra esik az emlékek tárgyától. A letisztult formák, a szüret ideje maga.

Őszinte leszek. Néhány borvidék nem jön be nekem, illetve néhány borstílus idegenül viselkedik a számban, így a lelkemben is. Az erősen köves badacsonyi, somlai vagy tokaji, különösen a száraz furmint, számomra nem hordoz különösebb élvezeti értéket. Ugyanakkor időről időre ráveszem magam arra, hogy kóstoljak, mert véleményt csak szájon át szabad mondani. Aki címkét iszik, tévúton jár.

Így aztán néhány éve Mádon egyenesen beleszerettem Takács Adrienn és Török Béla száraz furmintjaiba, ami azt bizonyította nekem, hogy nyitott szívvel akár még fejlődhetünk is.

Mindig nagyra tartottam a badacsonyi Borbély Családi Pincészetet. Szívesen üldögéltem náluk vagy egy évtizede, kóstolgattam rangrejtve. Aztán megállapítottam, hogy hibátlan építmények ezek a borok, de nem az én architektúráim. Borbélyék otthon voltak a száraz borok világában, de nem voltak restek késői szüretet, sőt extrém késői szüretet sem vezényelni. Boraikat hosszú éveken át jellemezte az érett gyümölcs illata és zamata, valamint a markáns vulkánosság, ami sós ízjegyeket is hordozott. Néhány éve szájban is több gyümölcs jelent meg, és jóval szebbek lettek a tételek. Pontosítok: nekem jobban tetszettek ezek a darabok. Meg is mondtam Borbély Tamásnak, aki szerényen mosolygott, és gondolt, amit gondolt.

Nyílván nem a követ mosták ki a borból, hanem jobban engedték érvényesülni (a kertben magasabb érési szinttel, a feldolgozáskor optimális hűtéssel, esetleg fajélesztővel, a pincében lágyabb hordóval – ki tudja…) a szőlőt magát. Így arányos gyümölcs-mineralitás kombó jött létre tételről tételre.

Virgin furmint

A hűs pincében pattintottam egy 2018-as furmintot. A szűztermésből készült bor testes és tüzes, jól kitölti a számat, sőt izgalmas, erős aromákat mutat. Van sava és van jó gyümölcse is, alma, körte, birs. Igazán az benne a szép, hogy egyszerre érvényesül a mineralitás, a gyümölcs, valamint a hordó karaktere.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Mi, svábok
Patikák és patikusok
Ópusztaszer hazavár