Oldal kiválasztása

„Csontváry a modern magyar művészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Eredeti nevén Kosztka Mihály Tivadar, a szláv koszty szó magyarításával változtatta nevét Csontváryra. A lengyel származású felvidéki Kosztka család 1693-ban Lipót császártól kapta magyar nemességét. Csontváry rendkívül büszke volt magyar nemesi származására, továbbá családjának a lengyelek nemzeti szentjével, Kosztka Szent Szaniszlóval ápolt rokonságára” – írja tanulmányában Romváry Ferenc.

Kisszebenben született Kosztka Mihály Tivadar (1853–1919), a „jogot végzett okleveles gyógyszerész”, aki szülővárosában, majd Ungváron járt gimnáziumba. Később kereskedősegéd lett Eperjesen, ahol gyorsan megtanult németül, és egészen jól eligazodott a számok világában. Ezt követően Szerednyén, apja falusi patikájában segédkezett, gyógynövényeket gyűjtött. „A Tisza mentén, a szikes talajon ott találtam kocsi számra az illatos székfű virágot, ott találtam a fehér mályvát, az ökörfarkkórót, a pipacsot, az ezerjó-füvet és a pemetefüvet, s ott volt a kőrisfákon a sok kőrisbogár” – írta visszaemlékezve.

Ezután Léván, ahol általános gyógyszerkönyvet is írt, majd Losoncon volt patikus gyakornok. Közben Budapesten szerzett gyógyszerész oklevelet, és egyéves önkéntesi idejét hasznosítva jogot hallgatott a pesti egyetemen. Egészen konvencionális pályát futva a főváros polgármesteri hivatalában volt helyettes díjnok. Az egyetemi ifjúság élén részt vett az 1879-es szegedi árvíz mentési munkálataiban. Az akkor szerzett bronchitisére a Magas-Tátrában keresett gyógyulást. Napra pontosan tudjuk, hogy 1880. október 13-án Iglón váratlanul, belülről indítva érdeklődése a festészet irányába fordult. 1908-ban keletkezett Kis önéletírásában így írt erről: „a gyógyszertár elé állott fával megrakott ökrös szekér; az ökrök bubiskoltak, s én egy vénypapírra ezt a jelenetet lerajzoltam”.

Feljegyezte azt is, hogy égi sugallatot kapott arról, hogy Raffaellónál is nagyobb művész lesz. A Napút festője. Állítólag ezt táviratban el is küldte a magyar miniszterelnöknek, a külügyminiszternek, és Bécsbe is, a királynak. 1881-ben Rómába utazott, hogy összemérje magát Raffaellóval. Hazatérve több mint egy évtizedig dolgozott patikusként Eszéken, Szentesen, majd a felvidéki Gácson.

Az Alsóesztergályon élő gyógyszerész, Kubányi Lajos, aki a müncheni festészeti akadémián szerzett szaktudást, vezette be Csontváryt a megtanulhatóba. Művészpályája felizzó fáklyaláng, mindössze másfél évtizedig lobogott. Az első festmény 1893-ra, az utolsó 1909-re datálható. Élete tele van talánnyal, legendával. Festményeivel, mint jó vászonnal az eleredő esőtől, védtek meg egy szállítmány szenet. Ekkor fedezte fel isteni sugallatra egy hozzáértő. Ezután kerültek elő a gácsi patika padlásáról a művei. A harmincas évek óta rengetegen hamisították. Valószínűleg százhúsz képet festett.

Életében inkább dilettáns festőnek tartották, mint zseninek. A mai magyar művészettörténet-írás azonban a modern európai piktúra meghatározó triumvirátusának teljesítményéhez, Cézanne, Gauguin, Van Gogh nagyságához méri Csontváry teljesítményét.

Magyar zsenisors: az Óbudai temetőben hantolták el. 1953-ban, a bérlet lejártával sírját felszámolták, csontjai közös sírba kerültek.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Meggypiros mezben
Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Patikák és patikusok