Az 1964-es Európa-bajnokság Nemzetek Európa Kupája vagy Európai Nemzetek Kupája néven is szerepel a sportág történelemkönyveiben. A sorozatban 30 válogatott indult.
„Nem tehetünk róla, de le kell írnunk ezt az avítt, gyűlölt és hazug kifejezést, amely azért hazug, mert sokat visszaélnek vele: tipikus magyar sors volt az, ahogy Bolognában a sors kereke alá került a magyar válogatott tizenegy” – értékelt a sportnapilap. És persze újra elkezdtünk temetni.
Dunai (II.) Antal bátyja, aki Dujmov Ivánként született, a sportsajtóban Dunai, majd Dunai I., jogi diplomájának megszerzése után, 1964-től Dunai dr. néven szerepelt. Jó felépítésű csatár volt, a Pécsi Dózsában mutatkozott be az élvonalban, onnan lett válogatott is, előbb az utánpótlás, majd a B csapatban.
Budapest, 1902. 11. 21. – Trento, 1957. 04. 28.
Budapest, 1891. 11. 27. – Pisa, 1984. 03. 22.
És hát az a gyep, az a szép, zöld gyep. Sztorik tucatjai lódulnak meg, s milyen érdekes, hogy a gólok, az atlétikai világcsúcsok, a gyepre építhető, parkettás kosárlabdapálya fölemlegetése mellett előjönnek a Népstadion életét meghatározó speciális történetek. Amikor X vagy Y elvtárs átnyúlt a szakemberek feje fölött, és a szénakupacok között kellett edzést tartani. Vagy amikor a pártközpontból soron kívüli locsolást rendeltek el, és estére megjött az eső.
Csatárként kezdte, és ez egész pályafutására kihatott, mivel védőként tudott a támadók eszével gondolkodni, és mindig feltalálta magát az ellenfél kapuja előtt.
Öntörvényű, agilis és céltudatos: talán ez a három minősítés jellemzi a legjobban.
Marco Rossinak nincsenek magyar gyökerei, de mentalitásával, őszintén nyitott személyiségével, lelkesedésével, soha ki nem hűlő hitével hamar belopta magát a magyar futballszerető társadalom szívébe, talán nem túlzás, hogy ma csapatával ő a magyar futball szinonimája.
Füzesabony, 1911. 08. 19. – Budapest, 1988. 10. 07.
Kispest, 1899. 01. 17. – Rio de Janeiro, 1974. 07. 15.
Az apai ágon bukovinai székely, anyai ágon sváb származású, pécsi születésű, 179 centiméter magas, 74 kilós, megállás nélkül zakatoló játékos irányító középpályásként kezdte hazai pályafutását. Jól látott a pályán, s racionális célfutballt játszott, ami nélkülözött minden fölösleges csillogást, de fejjel, lábbal (mindkettővel) kitűnően bánt a labdával, s kitűnő rúgótechnikájához hatalmas lövőerő párosult, amit emlékezetes bombagólokkal demonstrált.