Nagyon kevés olyan labdarúgó maradt a 2000-es évek elejéről, akit mindig megsüvegelt a közvélemény. Dárdai Pál a szorgalmának, egyenességének és férfias karakterének köszönhetően van, maradt ebben a szűk körben. Pedig nem ért el világverő eredményeket, ugyanakkor senki sem vitathatta, hogy mindig a maximumra törekedett. A Meggypiros mezben című lexikonban ezt olvashatjuk róla:
Dárdai Pál (Pécs 1976.03.16 – )
Válogatottsága: 61 (5)
1998: HUN-SLO 2-1, HUN-POR 1-3, AZE-HUN 0-4 (1), HUN-ROM 1-1, HUN-SUI 2-0. 1999: HUN-BIH 1-1, HUN-ENG 1-1, ROM-HUN 2-0, HIN-SVK 0-1, HUN-MDA 1-1, LIE-HUN 0-0,
POR-HUN 3-0. 2000: NIR-HUN 0-1, HUN-KSA 2-2, HUN-AUT 1-1. 2001: HUN-LTU 1-1, HUN-FIN 0-0, ROM-HUN 2-0, HUN-GEO 4-1, HUN-GER 2-5, GEO-HUN 3-1, HUN-ROM 0-2, ITA-HUN 1-0, HUN-MKD 5-0. 2002: MDA-HUN 0-2, HUN-BLR 2-5, HUN-CRO 0-2, ISL-HUN 0-2 (1), SWE-HUN 1-1, HUN-SMR 3-0, HUN-MDA 1-1 (1). 2003: BUL-HUN 1-0, POL-HUN 0-0, HUN-SWE 1-2, HUN-LET 3-1, SMR-HUN 0-5, SLO-HUN 2-1, LET-HUN 3-1, HUN-POL 1-2. 2004: HUN-ARM 2-0, SWE-HUN 3-0, MLT-HUN 0-2. 2006: HUN-NZL 2-0, ENG-HUN 3-1 (1), AUT-HUN 1-2, HUN-NOR 1-4, BIH-HUN 1-3 (1), HUN-TUR 0-1, MLT-HUN 2-1. 2008: HUN-GRE
3-2, HUN-CRO 1-1, HUN-DEN 0-0, SWE-HUN 2-1, HUN-ALB 2-0, MLT-HUN 0-1, NIR-HUN 0-2. 2009: ALB-HUN 0-1, HUN-ROM 0-1, HUN-SWE 1-2, HUN-POR 0-1. 2010: HUN-RUS 1-1.
Mérlege: 21-15-25.
Klubjai: Pécsi MSC/Pécsi MFC (1991-1996), Budapesti VSC (1996-1997), Hertha BSC (1997-2011).
Hatvanegyszeres válogatottságát közel tizenkét év és öt kapitány ténykedése alatt érte el, harmincévesen hét mérkőzésen csapatkapitánya, 38 évesen, 2014-15-ben, ugyancsak hét mérkőzés erejéig szövetségi kapitánya volt a magyar válogatottnak. Bár a 2016-os Európa-bajnokságra vezető sorsdöntő selejtezőkön már nem ő irányította a magyar csapatot (a Hertha Berlin vezetőedzője lett), a futballtársadalom oroszlánrészt tulajdonít neki a részvétel kiharcolásában.
Az apai ágon bukovinai székely, anyai ágon sváb származású, pécsi születésű, 179 centiméter magas, 74 kilós, megállás nélkül zakatoló játékos irányító középpályásként kezdte hazai pályafutását. Jól látott a pályán, s racionális célfutballt játszott, ami nélkülözött minden fölösleges csillogást, de fejjel, lábbal (mindkettővel) kitűnően bánt a labdával, s kitűnő rúgótechnikájához hatalmas lövőerő párosult, amit emlékezetes bombagólokkal demonstrált. Rendkívül fiatalon, tizenhat és fél évesen mutatkozott be a Pécsi Munkás SC játékosaként. Négy és fél idénnyel később a fővárosi BVSC-hez igazolt, valójában, hogy felkészüljön a nagy váltásra: 2017-ben jött a Hertha Berlin SC ajánlata, amiből máig tartó szoros kötelék lett. „Pal Dardaj” tizennégy évig szolgálta játékosként a berlini kék fehéreket, már aktív játékosként is edzősködött, napjainkban pedig, kisebb szünettel, újra a Bundesliga-csapat vezetőedzője.
Magyar válogatott is a német bajnokságból lett, mert bár NB I-es bemutatkozása után számos korosztályos válogatottban szerepelt, mi több, tagja volt az olimpiára készülő atlantai keretnek is, oda azonban Dunai Antal már nem vitte ki, a felnőttek közé pedig itthonról nem kapott meghívót. A válogatott vezetését 1989 után újra átvevő Bicskei Bertalan volt az, aki új korszakának ötödik mérkőzésére, 1998. március 25-ére meghívta a szlovének ellen készülő keretbe, amelynek átlagéletkora a 30 éves Illés Bélával és a 32 éves Váczi Zoltánnal is alig érte el a 25 évet. Bicskei bátran nyúlt a fiatalokhoz, ami talán érthető is, hiszen edzői pályájának talán legnagyobb sikerét az ifjúsági (U18) válogatottal érte el 1984-ben, az Európa-bajnokság megnyerésével. A Herthában erősödő, addigra már az élvonalba visszajutott csapatban stabil helyet kivívó, 22 éves Dárdainak kulcsszerepet szánt csapatában, mint a védelem előtti szűrő. Berlinben ugyanis hamar rájöttek, hogy a fiatal magyar sokkal hatékonyabb, ha nem irányító, hanem védekező munkát végez.
A Bicskei-recept működött – legalábbis kezdetben –, olyannyira, hogy a zalaegerszegi ötödik találkozóig az új magyar válogatott veretlenül, három győzelemmel jutott el. És behúzták a negyediket is, egy varázslatos hangulatú szerda délutánon, amit nem csak a másnapi Szent István-nap emelt ünneppé. Tizenötezer szurkoló zsúfolódott össze a ZTE stadionjában, régen átélt érzést teremtve, amihez nem kellett más, csak odaadó, jó játék, és néhány apró siker. Dárdai a szünetben váltotta Lisztes Krisztiánt, a Nemzeti Sport szerint: „…vérpezsdítő lövéssel »melegített«, rendkívül motiváltan futballozott, a kapitány egyik legjobb cseréjének bizonyult.”
Zalaegerszegi eufória ide vagy oda, három héttel később tétre menő mérkőzés várt a magyar válogatottra az Eb-selejtezők során: a többek között Figóval, Rui Costával, João Pintóval felálló portugálok. Az öt mérkőzésből összeálló 4-1-0-s mérleg ellenére nem mi voltunk a találkozó esélyesei, s már az is a bravúr kategóriájába tartozott, hogy fél óra elteltével mi szereztünk vezetést, és ez a szünetig így is maradt. Az ismét a második félidőre beszálló, és ugyancsak Lisztest váltó Dárdai sem tudta azonban megakadályozni, hogy két védelmi és egy kapushibából ne fordítsanak a portugálok. Mint a Nemzeti Sport tudósítója megállapította: „Dárdaival sem lett acélosabb a jobb oldalunk, igaz, a második félidőben mindenki tudása alatt futballozott.”
A tényekhez hozzátartozik, hogy a 2000-es Európa-bajnoki selejtezőcsoportunkból a portugálok mellett a románokat és a szlovákokat is magasabban jegyezték. Ahhoz, hogy továbbjutást érő vagy pótselejtezős helyet érjünk el, bravúrokra lett volna szükség. Erre az első hazai selejtezőn máris alkalma nyílt Bicskei csikócsapatának, de nem tudta megragadni, valójában megteremteni sem a lehetőséget. Egy papíron is, a valóságban is verhető ellenfél következett, Azerbajdzsán válogatottja Bakiban, ahol Dárdai már kezdőként lépett pályára, s megszerezte első gólját is meggypirosban. Méghozzá nagyon fontos gólt, a végül 4-0-ra megnyert mérkőzés első találatát, amely az 58. percben esett. A Nemzeti Sport tudósítói nem is fukarkodtak a dicsérettel: „Dárdai a csapat motorja volt ezen a mérkőzésen, és betűről betűre igazolta azt, amit a szövetségi kapitány is mondott vele kapcsolatban: a Bundesligában mind a szerelő-, mind a szervezőkészsége sokat fejlődött. A Hertha BSC játékosa erőtől duzzadóan, jól s nagyon hasznosan játszott, sorsdöntő gólja még emlékezetesebbé tette teljesítményét.”
Bicskei Bertalan második, három és fél éven át tartó kapitányi ciklusa alatt 35 mérkőzést játszott nemzeti tizenegyünk, ezek közül Dárdai Pál 21-en lépett pályára, többnyire kezdőként. Bár az időszak kapitányi szempontból pozitív mérleggel zárult (13-15-8), Dárdai esetében mínuszba hajló: 5-9-7. Mivel a csapat motorja általában a barátságos mérkőzéseken kapott pihenőt, ez némileg magyarázat arra is, hogy közös munkájukból miért maradt el az igazi siker, hiszen sem a 2000-es Európa-, sem a 2002-es világbajnokságra nem sikerült kijutni. Ahhoz, hogy a magyar válogatott olyan valódi sikert érjen el, amilyen a Dárdai kapitányi csapatépítő munkájával megalapozott bravúr volt a 2016-os EB-selejtezősorozatban, ahhoz még több Dárdaira lett volna szükség…
Dárdai Pál meggypirosban
Jó magyar szokás szerint a következő, 2002-es világbajnokság két egymást szorosan követő selejtezőmérkőzése közben, a grúzoktól Tbilisziben elszenvedett vereség után váltották le Bicskei Bertalant, és nevezték ki helyette az U21-es válogatott szakvezetőjét, Gellei Imrét. A menetrend így festett: 2001. szeptember 1-én vereség a grúzoktól, 3-án MLSZ döntés a kapitányváltásról, 5-én selejtező Románia ellen a Népstadionban. Az új kapitánynak, aki a Kecskeméten, illetve Dunavarsányban táborozó két csapata között ingázott, természetesen nem sok változtatási lehetősége maradt, átszervezte a védelmet, és Tbiliszi után ismét a kezdőbe rakta Dárdait. De ez sem segített, sima 0-2 a vége, s nekünk ismét megmarad az új csapat építésének egyre keserűbb, s üresebb ígérete. Ami tény, a válogatottat 23 mérkőzésen irányító Gellei Imre is sokat számított Dárdaira, aki tizennyolcszor lépett pályára 2001. szeptember 5-e és 2003. november 19-e között.
A magyar labdarúgás történetének első külföldi szövetségi kapitányaként érkező Lothar Matthäus bemutatkozó meccsén rögtön csapatkapitányként számított Dárdaira, aki viszont Puskás Ferenc mellett a százötvenszeres német válogatottra is példaképként tekintett. Éppen ezért furcsa, hogy a 2-0-ra megnyert örmények elleni barátságos mérkőzés után az új kapitány már csak kétszer hívta meg keretébe. A zuhanyhíradó szerint összevesztek…
Másfél év szünet után, harmincévesen, Bozsik Péter kapitányi bemutatkozásán tér vissza a válogatottba, 2006 májusában. Hét mérkőzésen csapatkapitánya a válogatottnak, s öt, válogatottban elért gólja közül ekkor szerzi a legemlékezetesebbet, a Wembley-ben. Az angolok ellen 3-1-re elvesztett barátságos találkozón jó harmincról bombázott Robinson kapujának bal fölső sarkába. Ugyanakkor néhány héttel később részese volt a magyar válogatott történelmi vereségének Máltán, ami után menesztették Bozsik Pétert és segítőjét, Détári Lajost is. Az őket váltó Várhidi Péter pedig – ugyancsak a fiatalítás jegyében – nem számított rá.
Újabb másfél év kihagyás után Erwin Koeman kapitányi debütálásán tér vissza, már nem csapatkapitányként ugyan, de az EB-címvédő görögök ellen (3-2) – győztesként. A jó kezdés után azonban a második nem magyar szövetségi kapitány sem tudott csodát tenni, így Dárdai 2010-ben Győrben, az oroszok elleni döntetlennel búcsúzott a válogatottól. Mint játékos.
Ám egy újabb, kudarcosan elkezdett Eb-selejtezősorozat (hazai vereség az észak-írektől) a lépéskényszerbe került MLSZ-vezetést sokakat meglepő, de legalábbis váratlanul érő döntésre sarkallta: 2014 szeptemberében Dárdai Pált kérték fel szövetségi kapitánynak. A Hertha BSC akkor utánpótlásnál foglalkoztatott edzője a klub engedélyével elvállalta ugyan a feladatot, de a berliniek kikötötték, ha szükségük van rá, vissza kell térnie. Ám Palika (akkor egy ország hívta így) valószínűleg az ördögnek is aláírt volna bármit, csak dolgozhasson a válogatottal, a válogatottért. A magyar futballért. És dolgozni kezdett. És kisebb csodát tett. Azon túl, hogy a kinevezése utáni Eb-selejtezőkön veretlen maradt az önbizalomtól duzzadó, utolsó percig harcoló válogatott, a szurkolókat – sőt, a labdarúgás iránt addig közömbösökből is sokakat – újra a futball mellé állította. Mégpedig azzal, hogy, képletesen szólva, kitárta az öltöző ajtaját. Vagyis: a megszokottnál jóval több részletet osztott meg a közvéleménnyel az MLSZ, a Hertha és a közte zajlott egyezkedésekről, a kialakított munkamódszerről, szervezési kérdésekről; ugyanígy a taktikáról, összeállításról, vagy a játékosokat és az őt, mi több, a családját foglalkoztató kérdésekről; bárhol, bárkinek adott interjút, és ezt elérte a játékosoknál is. Egyszóval: közügyet csinált a labdarúgásból, előttünk zajlott minden. A köz pedig vevő volt rá, hihetetlen pezsgés alakult ki a válogatott körül, s a futball ismét az lett, ami valójában mindig is volt: a legnépszerűbb játék. A magyar válogatott ugyan már nem vele, de az általa elkezdett munkának is jócskán köszönhetően kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra.
A Hertha vezetőedzőjeként
Dárdai Pálról pedig alighanem minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a magyar labdarúgás 2016-ot megelőző három évtizedének legnagyobb hatású alakítója volt. Játékosként és kapitányként is.
