A Meggypiros mezben című könyvben így emlékeznek meg Bíró Sándor pályafutásáról:
Bíró Sándor (Füzesabony, 1911. 08. 19.–Budapest, 1988. október 7.)
Válogatottság: 54 (0)
1932: GER, ITA. 1933: POR, HOL, TCH, AUT, SWE, SUI, AUT, ITA. 1934: GER, AUT, TCH. 1935: FRA, SUI. 1936: GER, AUT, IRL, ENG,. 1937: SUI, AUT, SUI. 1938: POR, LUX, GER, GRE, HIN, SUI, SWE, ITA, SCO. 1939: HOL, FRA, IRL, SUI, IRL, ITA, POL, GER, ROM, YUG. 1940: SUI, GER, ITA, CRO. YUG. 1942: GER. 1943: SWE, FIN. 1945: AUT, AUT, ROM. 1946: AUT, AUT. Mérlege: 24-13-17
Klubjai: III. kerületi TVE, III. kerületi FC (1926–1934), Hungária FC (1934–1940), BSZKRT (1940–1941), Újpest FC (1941–1944), MTK (1945–1948), III. kerületi TVE (1948–1949)
Minden idők egyik legjobb magyar balhátvédje, akit hajdanán Bier néven anyakönyveztek, a Bíró csak felvett neve volt. Vidéki születése ellenére Óbudán kezdett futballozni. A Lajos utca és a Vörösvári út környékén nőtt fel, tizenöt évesen játszott már a „Kerület” amatőrcsapatában, majd bekerült a profik közé, akikkel 1931-ben megnyerték a Magyar Kupát. Onnan került be Bíró a válogatottba is, méghozzá egy véletlen folytán: az állandó balhátvéd, Dudás Gyula mandulaműtétje miatt kidőlt, így Bírót állította a helyére dr. Máriássy Lajos szövetségi kapitány. Akkor, 1932. október 30-án játszott először együtt a nemzeti csapatban a később legendássá lett Korányi, Bíró védőpáros. A balhátvéd megvetette a lábát a válogatottban, majd 1934 nyarán sztárcsapatba, a Hungáriába igazolt. Ott töltötte pályafutása legszebb éveit, 1936-ban és 1937-ben is bajnok lett a kék-fehérekkel. Talán soha nem hagyta volna el az egyesületet, ha a politika nem szól közbe. A Hungária önfeloszlatása után a közlekedési vállalat csapatába lépett át – logikus lépés volt, hiszen a civil életben villamosvezetőként dolgozott –, majd a következő szezontól az Újpestben szerepelt. A háború után visszatért az újjáalakuló MTK-ba, majd 38 évesen anyaegyesületében fejezte be a karrierjét. Ötvennégy válogatottsága során szerepelt az 1938-as franciaországi világbajnokságon, amelyen ezüstérmet szerzett. A döntőig vezető úton végig állandó társával, Korányi Lajossal alkotta a hátvédkettőst, ám a svédek elleni elődöntőben akadt egy nézeteltérésük, amelyet ketten elrendeztek, dr. Dietz Károly kapitány ellenben felfújt, s erre hivatkozásul Korányi helyett Polgárt játszatta az olaszok elleni döntőben. Bíró egyébként kitűnően játszott a franciaországi Mondialon, a Sporthírlap osztályozókönyve szerint ő volt a döntő legjobb magyar játékosa, s a mérkőzések átlagosztályzata alapján is ő bizonyult a csapat eminensének. A háború utáni első válogatott mérkőzésen, 1945. augusztus 19-én, az osztrákok ellen csak Bíró Sándor és Zsengellér Gyula kapott szerepet a világbajnoki ezüstérmesek közül. Érdemes elmélázni az akkori csapaton:
245. MAGYARORSZÁG–AUSZTRIA 2:0 (2:0), 1945. augusztus 19., Budapest, Üllői út, 40 000 néző. V: Szigeti (magyar).
G: Rudas (18. perc, 11-esből), Zsengellér (32. perc).
M: Csikós (FTC, 10/-15) – Rudas (FTC, 4/1), Szűcs (UTE, 8/0), Bíró (MTK, 50/0) – Sárosi III (FTC, 24/1), Lakat (FTC, 1/0) – Illovszky (Vasas, 1/0), Szusza (UTE, 4/3), Mike (FTC, 1/0), Zsengellér (UTE, 31/29), Egresi (Kispest, 4/0). Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor (1).
A: Ploc – Bortoli, Sesta – Gernhardt, Ocwirk, Müller – Zischek, Decker, R. Fischer, Jerusalem, Durek.
Együtt a pályán Lakat és Illovszky…
Bíró a pályafutása befejezése után szinte teljesen elszakadt a futballtól, csillaghegyi otthonában élt, éveken át a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat energetikusa volt, s mellette kedvtelésből edzette a vállalat BLASZ II-es csapatát, a Mechanikai Labort.
