Kispest, 1899. 01. 17. – Rio de Janeiro, 1974. 07. 15.
Válogatottság: 9 (0).
1921: HUN-POL 1:0, 1922: AUT-HUN 2:2. 1923: AUT-HUN 1:0. 1927: HUN-TCH 1:2. 1928: ITA-HUN 4:3, HUN-AUT 5:5. 1930: AUT-HUN 2:3, GER-HUN 5:3. 1931: TCH-HUN 3:3. Mérlege: 2-3-4.
Klubjai: Kispest (-1921), Csabai AK (1921-1922), FTC (1922-1925), Anconitana (1925-1927), FTC (1927-1931).
Amsel első válogatottsága tele volt kuriózummal. Ez volt az első hivatalos mérkőzésünk lengyel barátainkkal; ez volt Pluhár Istvánnak, a később legendává váló szpíkernek játékosként válogatott mérkőzései közül a második és egyben az utolsó; s Amsel, aki ekkor a Békéscsabában védve hívta fel magára a figyelmet, a szünetben az első sztárkapust, Zsák Károlyt váltotta. A második válogatottsága alkalmából 65 000 néző előtt védhetett Bécsben, majd 1923-ban is védett egyszer a sógorok ellen. Ekkor történt meg először a válogatott történetében, hogy büntetőt hárított a kapusunk, nevezetesen Wiserét. Egészen 1925-ig ez még Zsák korszaka volt, így a hatalmas kezei miatt Pók becenévre hallgató, merész kifutásairól híres kapus csak 1927-ben tért vissza a válogatottba. Igaz, 1925-27-ben Olaszországban védett, így nem is volt szem előtt.
A Ferencváros labdarúgócsapata (Sporthírlap, 1929), Amsel középen guggol
Amsel három őrült mérkőzés részese volt: Európa-kupa selejtezőn Olaszország-Magyarország 4:3, barátságos meccseken Magyarország-Ausztria 5:5 és Németország-Magyarország 5:3. A római meccs előrevetítette az olasz válogatott 1934-es és 1938-as világbajnoki szerepléseinek körítését. „A fanatizált olaszokkal szemben lehetetlen volt győzni, pedig jobbak voltunk” – írta alcímben a Nemzeti Sport. 2:0-s vezetésünk után. „Így nem lehet tovább játszani” – üzente félidőben Mussolini az olaszoknak. Négy olasz miniszter ment le a tribünről a szünetben a játékosaikhoz. Amsel hősiesen védett, bár az első gólnak potya szaga volt.
A hatalmas tenyér
1928-ban már a 62. osztrák–magyart játszottuk. Az 5:5-re végződött találkozón, sáros pályán már három góllal is vezettünk, de a halfok elfáradtak, és a védelem betlizett, köztük Amsel is. A németektől elszenvedett vereség után mindenki dicsérte a magyarok technikai fölényét, de beszédes a lipcsei Sportsonntag című lap értékelése: „A német legénység megmutatta, hogy nemcsak a hit, de az akarat is képes a hegyeket megmozgatni.” Amselről, aki Angyalként is szerepelt, azt írta a magyar sportnapilap, hogy „a kapusok legelső klasszisába tartozik, de a gólokkal szemben tehetetlen volt”.
Amsel Ignác 1945-ben Brazíliában telepedett le. Itt és Argentínában dolgozott hatalmas kezeivel masszőrként. Rióban van nyughelye.
