A magyar szőlészet és borászat modernkori fejlesztésének nagy alakja Schams Ferenc. 1780. december 2-án született a csehországi Leitmeritzben, amit ma Litomericeként ismerünk. Szudétanémet polgári családból származott. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd gyógyszerészetet tanult a vidék legfejlettebb ipari gócpontjában, Reichenbergben. A prágai német egyetemen graduált 1798-ban, gyógyszerészi oklevelét 1803-ban Bécsben szerezte meg, majd még ebben az évben a Szerémségben, Péterváradon letelepedve gyógyszertárat nyitott. A város történelmi atmoszférája megragadta és felkeltette figyelmét a magyar múlt iránt.
Mátyás korában, a török megjelenése előtt a Szerémi borvidék volt mind közül a leghíresebb. A szerémségi szőlőtermesztés hamar felkeltette a figyelmét, és úgy érezte, hogy kötelessége részt venni az ágazat fejlesztésében. Schams Ferenc 1813-ban elhagyta Péterváradot, és Pestre költözött. Innen járta be az országot. 1822/23-ban jelent meg a magyar szőlészetet és borászatot bemutató kétkötetes, korszakos jelentőségű munkája „Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange . . .” címmel.
A főmű
A Mayerffy Ferenctől (akiről a Ferihegyet nevezték el) kapott ötholdnyi területen a budai Sashegy alján berendezte Magyarország első szőlőiskoláját (amelyet haláláig vezetett). A szőlőket megyénként és fajonként gyűjtötte össze. Schams szerkesztette 1836 és 1839 között az első magyar szőlészeti és borászati folyóiratot. Elkezdett munkáját sajnos nem tudta befejezni, mert 1839. május 11-én a Baranya megyei Lakipusztán egy szőlészeti utazásán szerzett meghűlésben meghalt.
Schams Ferenc életművének jelentősége többirányú. A gyógyszerészet terén végzett munkájáról ma már feljegyzést alig lehet találni, de hogy e munkaterületen is kiemelkedően dolgozott, arra bizonyítékként szolgál, hogy a Szentpétervári Gyógyszerészeti Egylet tiszteletbeli tagja volt.
Péterváradról írt műve az első útikönyvek közé tartozik.
