Oldal kiválasztása

A természet tenyerén

Szerző: | 2021. május 21. | Nektár | Címkék:

Távol a világ zajától, a száz lelket számláló Pécsdevecseren rendezkedett be a szelíd elkötelezettségéről híres Wassmann házaspár. Heidelbergből költöztek Magyarországra, és az teljesen természetes döntés volt, hogy a Villányi borvidéket választják. „Bock Józsi bácsi és a többi nagynevű termelő az első perctől úgy segítettek nekünk, mintha a családjukhoz tartoznánk. Megható volt a gondoskodásuk, amire a mai napig számíthatunk” – mondja választékos magyarsággal Susann Hanauer, aki odahaza jogász végzettséget szerzett. „És az sem volt utolsó, hogy Villányban szinte mindenki beszél németül” – teszi hozzá Ralf Wassmann, akinek az alapszakmája italtechnológiai mérnök. Ralf szinte mindent ért a magyar beszédből, de amíg ilyen kiváló tolmácsa van, mint Susann, marad az anyanyelvénél. És amúgy is az ő igazi nyelve a természet.

Susann munka közben

A pécsdevecseri, régi sváb hosszú tornácos parasztház tengelyében van a kóstolóhelyiség, ami egyben tárgyaló, iroda, és alkalmanként itt zajlik a palackok címkézése is. Ralfból és Susannból árad az életük értelmét megtaláló emberek kiegyensúlyozottsága. Jó húsz évvel ezelőtt azért jöttek, hogy meggyőződjenek Hugh Johnson állításának igazáról, miszerint Villányban terem a legjobb portugieser, aztán már háztulajdonosként mentek haza, majd egy csapásra megváltozott az életük. Susann a kert- és állatbarát nagyapja révén odahaza is természetközeli életet élt, ráadásul jogászként nem tudott elhelyezkedni, így bordeaux-i és burgundi borok értékesítésével foglalkozott. Ralffal kóstolva tanultak bele a borok összefüggésrendszerébe. A tanulási folyamat végén Susann okleveles borbíráló lett, Ralf pedig Geisenheimben végzett, a híres szőlészeti-borászati egyetemen.

A jó kedélyű házaspár, Ralf és Susann

Mindössze ezer négyzetméter portugieserrel kezdtek, és ma is csupán két hektárt művelnek. A biodinamikus szőlőművelés nem pontos leírása a kertészeti tevékenységüknek, mivel a természetes növényvédelem mellett ők személyes kapcsolatot alakítanak ki a növénnyel. Minden egyes tőke tulajdonságait, igényeit figyelembe veszik a metszésnél és a termőidőszak során végig, a szüretig. „A kevesebb több lesz” – hangoztatja Ralf. És valóban: élő, lélegző, gyümölcsösen telt, gömbölyű borokat készítenek. „Nem az volt a kérdés, hogy mit keresünk itt, hanem hogy mit találtunk. Egy csodát!” – mondja Ralf.

A borvidéken ők kezdték a bioművelést. Meg is szólták Wassmannékat, hogy nem olyan szép a szőlőjük, mint a szomszédoké. Aztán kiválóan szerepeltek a siklósi borversenyen, és egyszerre csend lett. „Vagy kemikália, vagy bio. Dönteni kell” – foglalja össze Susann. Mesélik, a peronoszpóra az egyik évben rendesen megtámadta a közeli területeket, de az övék egészséges maradt. Hogyan? „Tudni kell, hogy mikor, mivel és hogyan védekezzünk. Ehhez viszont naponta beszélni kell a növénnyel” – így Ralf. Azt mondják, nem jó az a szemlélet, amely növényvédelem címszó alatt csak a betegség megelőzésére vagy gyógyítására összpontosít. „Wellnesst kell adni a növénynek, hogy jó formában legyen!”

A kiváló Cabernet Franc boruk

És persze a legfontosabb a biológiai egyensúly. A növényt támadó szőlőatkát a növényre veszélytelen ragadozóatka eszi meg, neki viszont virágra van szüksége. Ha ez így van, ekként kell cselekedni. Ralfék eközben már tovább léptek a narancsolajos permeten, immár gyógynövényteákat adnak a szőlőnek. Odafigyelnek a rezdülésekre, mert „minden nap számít, amit a bogyó a tőkén tölt el”.

Karakteres logóval

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok