„Semmi elhatározás: sorkatona voltam, kaptam karácsonyra anyukámtól egy határidőnaplót, és január elsején az jutott eszembe, hogy kiszámoljam, hány másodperc van leszerelésig. Hány nap, óra, perc és másodperc – és ezt beírtam ebbe a füzetbe. Aztán még ezt-azt, mikor lesz a legközelebbi őrség, milyen az idő, mit hordanak össze a többiek. Verstöredékeket. Így kezdődött, irkáltam bele mindenfélét, jóval kevesebbet, mint kellett volna egyébként. Szép lassan jöttem rá, hogy tulajdonképpen naplót írok, és akkor ezt már nem is hagytam abba.”
klasszikus
Száz éve született Deák Ferenc, a Bamba
Történt, hogy valamikor 1950-ben, az akkor még mindig csak 28 éves Deák Ferenc betért egy siófoki étterembe. Ott pedig, ahogyan egy ferencvárosi ikonhoz illik, és persze néhány fröccs bevételét követően, elhúzatta a cigányokkal a Fradi-indulót, amit természetesen teli torokból énekelt is a kíséretre. Mivel azonban a kérdéses nótát a „slágerbizottság” addigra már betiltotta, még nem is végeztek, amikor két ÁVH-s lépett Bambához.
Dongák
A németek ismerik azt a közmondást, hogy „Minden jó bor kíván egy csókot a fától”, ami azt jelenti, hogy a hordónak adnia kell valami pluszértéket, de ennek olyannak kell lennie, mint a csók. Határozott csókot ad a barrique, más nevein újfás, kishordós érlelés. A kiégetett tölgyfa kap itt szerepet.
Sokszínű év végén, a pezsgőszezon közepén
Az elméleti szakembereknek talán megérne egy alaposabb vizsgálódást, hogy mi volt az, ami elindította a pezsgő reneszánszát: az egyre jobb minőségű italok, a nagyobb választék, vagy a fogyasztói érdeklődés, Garamvári Zsuzsa hajlik arra, hogy mindkettő, még inkább a kettő egymásra hatása.
Kamocsay Ákos a megbízhatóság és a zsenialitás metszéspontjában
Borturistáknak javaslom, hogy a neszmélyi Melegeshegyen, a borhotel éttermének teraszán végezzenek elmélyült komparatisztikai vizsgálatokat: feleltessék meg a komplex chardonnay alapbort az egzotikus prémiummal, majd mélyedjenek el a négyféle dűlőválogatás és a cuvée rejtelmeiben. Mintha Dosztojevszkijről tájékozódnának előbb, azután elolvasnák a Karamazov testvéreket, majd felütnék az ide vonatkozó résznél Szerb Antalt. Egy világ fog kinyílni.
Magyar Elek, „Az Ínyesmester” helyzetjelentése
„Palkovits, Marschall, Gundel János, valamint Glück Frigyes és Peltzmann urakhoz kellett folyamodnia annak, aki igazán jó marhahúsra éhezett.”
A tengelici pék hitvallása
A szakmában eltöltött közel fél évszázad során Kászpári Károly szakmai hitvallásává nemesedett a kompromisszumok nélküli minőség. Legyen szó akár az egyszerű, mindennapi fehér kenyerünkről, a sokmagvas különlegességekről, a répás pur-pur kenyérről, vagy éppen a stollenről.
Tiffán Ede útja a lankától a csúcsig
A borásznak Tiffán szerint tudnia kell, hogy ehhez a szakmához érzelmi kötődés, szív kell, s ha ez megvan, még a gyengébb színvonalú környezetben is lehet maradandót alkotni. De csak maximalizmussal.
Gere Attila, a magyar borászat állócsillaga
Gere Attila úgy tudott megmaradni sztárborásznak, hogy közben minden egyes lépését jól megtervezve, gazdasági sikerrel zárva tette meg.
Puskás, a sváb
Az ifjabb Puskás Ferenc egy egészen konkrét egybevetés alapján nevezhető a világ valaha volt legjobb futballistájának, mivel ő az egyetlen, aki tagja volt mindkét világverő együttesnek, az Aranycsapatnak és a Real Madridnak.
Boxi, a fáradhatatlan legenda
Bock József már két évtizede stílusteremtő borász, igazodási pont és példakép. Hiteles figurája és meghatározó személyisége a hazai borászati életnek. Képtelen megállni, de még lelassítani sem képes.