Az elméleti szakembereknek talán megérne egy alaposabb vizsgálódást, hogy mi volt az, ami elindította a pezsgő reneszánszát: az egyre jobb minőségű italok, a nagyobb választék, vagy a fogyasztói érdeklődés, Garamvári Zsuzsa hajlik arra, hogy mindkettő, még inkább a kettő egymásra hatása.
Günzer Zoltán a bátyjával már tizenévesen pincemunkát végzett palkonyai pincéjükben. 1990-ben telepítette első ültetvényét, cabernet sauvignont és kékoportót. Az utóbbi 15 hektós ászokhordóba került, irgalmatlanul jó bor lett. Az első sauvignont Seguin Moreau hordóba rakta 18 hónapra. Két év múlva aranyérmet hozott el a VinAgoráról.
Szrem vagy Szerémség történelmi és közigazgatási fogalom, amit a borvidék elnevezésében is használunk. A nagytájat szinte teljes egészében körbeöleli északról a Duna, délről pedig a Száva úgy, hogy Belgrádnál érnek össze. A nyugati rész nem folyóval, hanem a történelmi Verőce vármegyével határos. A borvidéket általában a Fruska Gora heggyel azonosítjuk, bár az alföldi részeken is termeltek szőlőt.
Szentpéteri Attila és Szentpéteri Attila (apa és fia) évek óta elkötelezetten és elmélyülten foglalkoznak a néró szőlőfajtával. Csizmazia József és Bereznai László nemesítették ezt a kettős hasznosítású fajtát, de úgy is fogalmazhatok, hogy ez az egyetlen kék csemegeszőlő, amiből bor is készíthető.
Janitsáry Iván (Dunapentele, 1869 – Budapest, 1934) görög eredetű családból származott. Jókai Mór Az arany ember című regényében az ő nagyapjáról formázta a dunai hajóst.
A főzde repertoárjában szereplő italok egyike sem tartalmaz semmilyen plusz adalékanyagot, amit mindig büszkén emelnek ki fontos pozitívumként. Kizárólag víz, árpamaláta, komló és élesztő felhasználásával dolgoznak – ezek közül is a magas minőségű alapanyagokat használják, amelyek a lehető legtermészetesebbek.
A Stella Cukrászda és tulajdonosa szép példája annak, hogy a fiatal, avatott kezekben újjászülető magyar cukrászat leteheti névjegyét a világ gasztronómiai asztalára.
A Benke családnál az elmúlt hetvenöt évben úgy vigyáztak a cukrászda jó hírére, hogy mindig maguk közül kiválasztott, megbízható utódoknak adták át stafétabotot.
A gasztronómia, a specialitások és a szakosodás elemei tetten érhetők voltak a nagyszülők, a szorgalmas sváb emberek mindennapjaiban: ez az örökség hatja át Gábor üzletpolitikáját is.
Ezekért a hamisítatlan, régi ízekért messziről is eljönnek ide az emberek, mert tudják, amit itt megkapnak, ugyanazt kapják holnap és holnapután is.
Ritka az olyan lendületű indulás, mint amilyen a Vinatusé volt.
A borásznak Tiffán szerint tudnia kell, hogy ehhez a szakmához érzelmi kötődés, szív kell, s ha ez megvan, még a gyengébb színvonalú környezetben is lehet maradandót alkotni. De csak maximalizmussal.