Oldal kiválasztása

A Magyarországi Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete (röviden MDMTE) 2011-ben alakult, még mielőtt a Drótszőrű Magyarvizsla Szakosztály működésbe lendült volna a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete berkein belül. Két évvel azután, hogy az egyesület szövetséggé avanzsálódott, önállósodott, de a mai napig tagja a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségének. Az egyesület jelentős szerepet tölt be a drótszőrű magyar vizslatenyésztők életében mind hazai, mind külföldi színtéren. A drótszőrű magyar vizsla – vagy ahogy a köznyelvben elterjedt, a „drótosvizsla” – népszerű vadászkutya a környező országokban is. Éppen ezért számos honi és határainkon túli eseményen állandó résztvevők a fajta képviselői.

Az egyesület elnöke, Noveczki Katalin 25 éve foglalkozik drótszőrű magyar vizslákkal, és 2008 óta áll a szervezet élén. Irányításával az egyesület számos versenyen vett részt itthon és a szomszédos országokban. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsítse a drótszőrű vizslát és öregbítse a fajta hírnevét. Az MDMTE elsődleges célja a fajta fenntartása, hiszen annak ellenére, hogy mára megbízható létszámú populációval rendelkezik, az alacsony törzskönyvezett egyedszám sokszor problémát okoz a tenyésztőknek. Évente körülbelül 40 alom drótos vizsla születik hazánkban, ami nem sok ugyan, viszont felszínen tartja a kutyafajtát. Az alacsony populáció azonban nem akadályozza az egyesületet abban, hogy rendszeresen részt vegyenek különböző megmérettetéseken országszerte, mint az évente ismétlődő versenyeken, továbbá vizsgákon és kiállításokon – folyamatosan öregbítve a fajta hírnevét.

Noveczki Katalin munka közben

A drótszőrű magyar vizsla félelmetes vadász hírében áll, sokszor finomra hangolt szaglásuk pontosabb, mint bármelyik vadász legjobb puskája. Ezt bizonyítja, hogy a különböző versenyeken a drótszőrű vizslák rendre kiváló eredményeket érnek el, még akkor is, ha több másik fajta képviseletével kell szembenézniük. A drótszőrű magyar vizslák hasonlóan jó vadászok, mint rövid szőrű társaik, azonban képesek zordabb időjárási viszonyok között is helytállni.

A drótos vizslát gyakran összekeverik rövid szőrű rokonával, sokszor hívják hosszú szőrű magyar vizslának, amivel alapvetően nincsen semmi baj, hiszen a szőrzetén kívül más különbség nincs a két fajta között. Személyiség és viselkedés tekintetében hasonlók, azonban a drótos vizsla ideális küllemének elérése már egy jóval komplexebb feladat a tenyésztők számára. Ennek oka Noveczki Katalin szerint: „A drótszőrű magyar vizsla állománya rendkívül heterogén. Ami azt jelenti, hogy egy almon belül többféle különböző tulajdonság is előfordulhat, akár a leghosszabb és a legrövidebb szőrű típus egyaránt. Ez azért nem szerencsés, mivel a standard elég világosan fogalmaz a fajta bundájával kapcsolatban. A hasonló eseteknek mindig genetikai okai vannak, amire a tenyésztőknek mindenképpen oda kell figyelni, hiszen ezt megfelelő vizsgálatokkal ma már lehet kontrollálni.”

A genetikai állomány minden tenyésztőnél nagyon fontos, de ez a drótszőrű magyar vizslánál különösen igaz. Az örökletes betegségek szűrése mellett nagy figyelmet kell fordítani arra, milyen géneket hordoz az egyed, ami ugyan minden fajtánál döntő tényező, de a drótszőrű vizslánál erre még nagyobb figyelmet kell szentelni, hiszen könnyen megeshet, hogy az utódok szőrmetípusa nem fog megfelelni a tenyésztési kritériumoknak. „Ennél a fajtánál kompromisszumot kell vállalni – vallja Noveczki Katalin. – A drótszőrűvizsla-állomány meglehetősen alacsony, tehát csak korlátozott számú vérvonal közül tudunk választani. Gyakran kénytelenek vagyunk egy többé-kevésbé ismeretlen hátterű kutyát bevonni a tenyésztésbe, mivel mindig szükség van a friss vérre, ha ilyen alacsony a populáció. De legalább ilyenkor az utódokból mindig lesz lehetőség arra, hogy kiválasszuk a tenyésztésre legalkalmasabb egyedet, és az ő genetikai tulajdonságait már sokkal könnyebb lesz feltérképezni.”

Az ebek tenyésztésénél fontos tényező a vérvonal, amely hasonlóan meghatározó, mint nálunk, embereknél. A kutyák ugyanúgy továbbörökítik tulajdonságaikat, amelyet sokszor a tenyésztőknek nagyon nehéz nyomon követni, megfelelő dokumentáció hiányában pedig megjósolhatatlan lesz, milyen tulajdonságok fognak előjönni az adott egyed utódjainál. A genetika nagyon fontos egy olyan kutyánál, amely elsősorban vadászattal foglalkozik, különös tekintettel az állat idegrendszerére. Ha ilyen szempontból erős az eb, akkor nem fognak jelentkezni olyan gyengeségek, mint például a lövésektől való félelem.

Ahhoz pedig, hogy egy kutya tenyészegyednek minősüljön, szigorú előírásoknak kell megfelelnie. Először is oda kell figyelni a kutya egészséges fejlődésére. A tenyésztési kritériumok szempontjából jelentős tényező az állat fogainak és csontozatának a fejlődése, különös tekintettel a kutya csípőjére, hiszen az itt kialakuló diszpláziára némely négylábú örökletesen hajlamos lehet. Az ízületi betegség kialakulhat környezeti hatások, nem megfelelő tartásmód vagy táplálás következményeként.

A génállomány mellett legalább annyira meghatározó – ha nem még lényegibb – az eb nevelése. „Az ízületek és a csontozat alakulása egy fiatal kutyánál nagyon fontos, ezért mindenképpen gondoskodnia kell gazdájának arról, hogy napi szinten tudjon elegendőt mozogni. A tenyésztési kritériumok eléréséhez nem elég csak odafigyelni a kutyára, hanem egy jó tenyésztő dolgozik vele, és neveli a kutyát, hiszen csak így lehet megismerni, hogy mire is képes az a négylábú valójában. Csak így fejlődik az intelligenciája, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy minél magasabb szintű feladatokat tudjon megoldani. Ehhez rengeteg dolgot kell megtanítani a kutyának.”

A kutyák intelligenciája tehát mindenképpen prioritás a tenyésztő számára. Egyrészt, amikor odaadnak egy szocializációja elején tartó kiskutyát, ő már tudja az alapokat, és hozzászokott az emberhez. Fontos, hogy szeresse is a gazdáját, ezzel egyfajta bizalmi kapcsolat alakul. A tenyészkutya tanításával érdemes nagyon sokat foglalkozni, hiszen csak akkor lesz felkészülve az olyan feszült helyzetekre is, mint például egy verseny, vagy egy vadászat. Elvégre minél magasabb szintű vizsgákat tud letenni az adott egyed, annál magasabb lesz a tenyészértéke.

A versenyeken és vizsgákon, ahol a kutyák növelhetik a tenyészértéküket, gyakran külföldi kennelek is megmérettetik magukat, ugyanis jelentős drótszőrűvizsla-populáció található Szlovákiában, Ausztriában és Németországban. Érdekesség, hogy országonként különböző lehet a tenyésztési szabályzat. Németországban például nagyon szigorú direktívákat írnak elő, gyakran előre eldöntik, melyik szukát melyik kan, és mikor fedezze be, míg Magyarországon ez általában a tenyésztők szabad döntése. A honi szabályozások jelentősen lazábbak, sokkal nagyobb szabadságot biztosítanak a tenyésztők számára. Ezáltal lesz lehetőség nagyobb figyelmet fordítani a kutyák természetére és egészségére.

Magyarországon jelenleg 23 kennel foglalkozik a drótszőrű magyar vizsla tenyésztésével, legalábbis ennyien tagjai a MDMTE szervezetének. A Csővárberki Kennel vezetője Noveczki Katalin. „A vizslák tenyésztése számomra igazi hivatás. Már az egyesület és a kennel alapítása előtt is nagyon szerettem a kutyákkal foglalkozni, dolgozni. Mindig is ott volt ebben a szakmában számomra a kihívás, hogy egyre jobb és jobb kutyákat tenyésszek ki” – mondja.

Drótosvizsla

A tenyésztők túlnyomó többségének célja megegyezik, mindannyian szeretnék a legkiválóbb kutyát létrehozni, ám ennek ellenére sem tapasztalható semmiféle versengés közöttük. Inkább az együttműködés jellemző a magyarországi kennelekre, hiszen a fajta fenntartása és tenyésztése mindannyiuk közös érdeke. A tenyésztők számára fontos, milyen eredményeket értek el kutyáik, de ennél lényegesebb a közösség, amelyhez tartoznak.

Akinek nincs kutyája, nem értheti igazán, milyen érzés az, amikor az ember és a kutya egymással oly természetesen tud együttműködni, szinte szavak nélkül kommunikálni egymással. Az ilyen pillanatok mutatják meg igazán a kutyatartás szépségét.”

Legfrisebb bejegyzések

A nagy borkönyv
Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Mi, svábok