Nemhiába tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A magyar vizsla, legyen hosszú vagy rövid szőrű, hűsége és barátsága az ember felé többszörösen is kiállta az idők próbáját. Ez a fajta valóban egy nemzeti kincs, melyet 2017 óta tisztelhetünk a hungarikumok sorai között – a többi nyolc magyar kutyafajtával együtt.
Bár habitusának elhanyagolhatatlan része a munkaszeretet, a gazdája iránti rajongása mindent felülír. Éppen ezért nem eldöntendő kérdés, hogy kinti kutya-e, vagy benti, vidékre való, vagy városba, a válasz ugyanis egyszerű. A pumi ott érzi magát a legjobban, ahol a gazdája van.
Némethi Botond kedvenc városa a térségben Gödöllő, úgyhogy külön motiváló volt számára, hogy ő írhatta a Mi, svábok című könyvbe e település német nemzetiségének bemutatását.
Bár századunkban egyre nagyobb a megbecsültsége az állatoknak, az emberek egyre inkább ragaszkodnak kutyájukhoz vagy macskájukhoz, sőt, igen sok család számára elképzelhetetlen az élet házikedvenc nélkül, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon nagyon alacsony a pulitenyésztők száma. Mindössze körülbelül húsz tenyészet dolgozik a fajta fenntartásán, s ebből csupán négy olyan nagyobb tenyészet van, amely jelentősebb számban járul az állomány gyarapodásához. A feladat tehát nem kicsi.
Bár a fajta eredetét meghatározni pontosan nem lehet, a régészeti feltárások alapján gyanítható, hogy a kuvaszhoz igen hasonló fajta már a honfoglalás korában is eleink védelmére volt hivatott.
A tenyésztők túlnyomó többségének célja megegyezik, mindannyian szeretnék a legkiválóbb kutyát létrehozni, ám ennek ellenére sem tapasztalható semmiféle versengés közöttük. Inkább az együttműködés jellemző a magyarországi kennelekre, hiszen a fajta fenntartása és tenyésztése mindannyiuk közös érdeke.
A kopó típusú kutyákról a népvándorlás idejéről származnak a legidősebb régészeti leletek. A honfoglaló magyarok előszeretettel alkalmazták a kopókat vadászatokon, akiket magukkal hoztak a Kárpát-medencébe. Az itt élő egyedek keveredtek az érkezőkkel, amelyből kialakult a pannon kopó, amely az erdélyi kopó közvetlen őse, történetük a 11-12. századra nyúlik vissza.
Dr. Jakkel Tamás hosszan beszélt a magyar kutyafajták helyzetéről, illetve a világban zajló, tenyésztéssel kapcsolatos folyamatokról. Amikor a magyar agárhoz érkezett, büszkeséget, szeretetet és odaadást lehetett hallani a hangjában.
Ki ne ismerné a komondort, az egyik legősibb és legjellegzetesebb magyar kutyafajtát? Sajátos megjelenését és habitusát megőrizte az elmúlt évezredek során. Több más fajtával együtt a honfoglalás idején kerülhetett a Kárpát-medencébe, főleg pásztorok és juhászok alkalmazták őket mint a csordák, nyájak védelmezőjét s hű kísérőjét.
A mudi rendkívül különleges kutyafajta. Nincs még egy ennyire sokoldalú, ennyire ellenálló eb. Nemhiába, hogy még a skandináv országok zord időjárásában is megállja a helyét.
Akinek volt szerencséje közelebbről is megismerkedni a fajtával, bizonyára tudja, hogy a pulinak mindene a munka. Ez nem is meglepő, hiszen hosszú fennmaradását minden bizonnyal annak köszönheti, hogy az évszázadok során mindig, minden pillanatban a gazdája kívánságát leste, dolgozott a fagyban, dolgozott a hőségben, dolgozott fiatalon és öregen, egyszóval keményen megdolgozott azért a megbecsültségért, ami ma övezi.