Oldal kiválasztása

Az egyik legveszélyeztetettebb magyar kutyafajta az erdélyi kopó. A sok viszontagságot megélt eb kalandos úton menekült meg a kipusztulás torkából, amiben – ha névlegesen is – közrejátszott a román diktátor, Nicolae Ceaușescu is.

A kopó típusú kutyákról a népvándorlás idejéről származnak a legidősebb régészeti leletek. A honfoglaló magyarok előszeretettel alkalmazták a kopókat vadászatokon, akiket magukkal hoztak a Kárpát-medencébe. Az itt élő egyedek keveredtek az érkezőkkel, amelyből kialakult a pannon kopó, amely az erdélyi kopó közvetlen őse, történetük a 11-12. századra nyúlik vissza.

Kopók 1899-ből

A kopó szó eredeti jelentése: elkapó, megfogó, megragadó. Nomen est omen, a kutya ennek megfelelően kiváló vadász. Elegáns, nemes megjelenésével, robusztus testalkatával kis- és nagyvadak vadászatakor is bevetették. Az erdélyi környezet szívós, bátor kutyát nevelt ki belőle. Alkalmazkodóképessége, valamint játékossága és családcentrikussága miatt gyakran kapott helyet közvetlenül a család mellett.

Rengeteg elnevezéssel illették a kopókat, például: magyar kopó, erdei kopó, hosszú lábú erdélyi kopó, fekete erdélyi kopó, vörös kopó, alacsony lábú kopó, és még lehetne tovább sorolni. A számos név arra utal, hogy nem egy egységes megjelenésű kopófajtáról beszéltek. 1829-ben, a Vadászattudomány című munkájában Pák Dienes ekképpen írt erről a kutyafajtáról: „Olly vidékeken, hol ritkább a vad, s alkalmas erdők, ligetek, cserjék, csátés és nádas helyek találtatnak, vadászat kopózással is gyakoroltatik: s ekkor a különféle fajú kopók ugatva addig nyomozzák s hajtják a felütött vadat, míg az a vadász kezére esvén ellövetik.”

A 19. században élte fénykorát az erdélyi kopó, ekkor Magyarország teljes területén elterjedt, népszerű eb volt. Először ekkor említi Czynk Ede leírásában, hogy két fajtaváltozatot különböztetnek meg, a rövid- és a hosszúlábú kopót. A kisebb kutyákat bokros területen apróvad, míg a nagyobbat az erdei vadászatokon a nagyvadak elejtésének segítésében alkalmazták. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség csak a hosszúlábú kopót ismeri el, ezért ez a változat jogosult törzskönyvezésre. A rövidlábú kopót is tenyésztik, s belőle válhatna a tizedik magyar kutyafajta.

Erdélyi kopó

Az erdélyi kopó elegáns megjelenésű eb. A hosszúlábú fekete-cservörös-fehér színekben pompázik, marmagassága 55-65 centiméter, súlya: 30-35 kilogramm. A rövidlábú példány vörös/zsemlesárga-fehér szőrű, marmagassága 45-50 centiméter, tömege 22-25 kilogramm. Várható élettartama 14 év.

A 20. században zajló mocsárcsapolások, az erdős területek csökkentése a kutyafajta visszaszorulását hozta magával. Emiatt szinte csak Erdély területére korlátozódott tenyésztése.

A világháborúk egyetlen kutyafajnak sem kedveztek, de talán a legnagyobb vesztese mégis az erdélyi kopó volt. 1947-ben a román rendelkezések szerint a vadállományra káros dúvadnak minősítették – a magyar agárral együtt –, és kiirtásra ítélték.

Az erdélyi kopó iránt érzett ellenszenv a magyarellenességben gyökerezett, ugyanis az ebeket a főúri vadászatokon vetették be. A diktatúrában szélsőséges nézetek uralkodtak: nem tűrték egy olyan kutyafajta létezését, amely a régi időkre emlékeztetheti az ott élő magyar embereket.

A tilalom ellenére mégis voltak, akik titokban tovább tenyésztették az erdélyi kopót, s még vadászatokra is használták őket az eldugott erdőkben. A fajta fennmaradása Nyisztor Péter ellenszegülésének köszönhető, ugyanis a „titkok szigetén”, Máramarosszigeten illegálisan erdélyikopó-almokat tartott. Az 1971-es Vadászati Világkiállításra készültek Budapesten, ahol a magyar vadászkutyákat is be szerették volna mutatni, ám kiderült, hogy a Nemzetközi Kinológiai Szövetség kipusztultként tekint az erdélyi kopóra. Ezért ezt megelőzően 1968-ban hosszú kutakodás után a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai ráleltek Nyisztor Péter kutyáira. Mózsit és Rékát, a két erdélyi kopót el is hozták, és hamis iratokkal megpróbálták átcsempészni őket a határon. Ám az átkelőhelynél komoly ellenőrzést végeztek. A kiállított dokumentum szerint viszont a két kölyökkutya a román diktátor, Nicolae Ceaușescu személyes ajándéka volt Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának. A határőrök nem tehettek mást, mint továbbengedték a szakembereket a kopókkal. A fáma szerint a hatóság még tisztelgett is a kutyáknak a vámsorompó mellett.

A román rendszerváltás után több kopó került elő, amelyet bevontak a hazai tenyésztésbe. Atletikus felépítése, szikár, izmos alkata magára vonja a figyelmet, megjelenése nemességet s harmóniát tükröz. Rövid szőre nem igényel különösebb gondozást. Ma már versenyekre is nevezik ezt a fajtát, ennek ellenére nincs megnyugtató helyzetben. Kiutat a népszerűségének, ismertségének növekedése, vadászati használhatósága, újabb feladatkörök megtalálása jelentheti.

Legfrisebb bejegyzések

A nagy borkönyv
Kebtanoda kutyasport egyesület
Nemzeti Értékek Könyvkiadó