Oldal kiválasztása

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy dr. Brauswetter Viktornak mindene a puli. Mindössze tizennégy éves volt, mikor megérkezett hozzá Óhegyi Olga, a csodálatos komondor, aki által életre szólóan elköteleződött a magyar fajták iránt. Már komondortenyésztőként is jelentős sikereket ért el – többek között amerikai champion címet is nyert az egyik kutyája –, idővel azonban a pulik felé fordult. „Ez is egy szerencsés véletlen következménye” – mutatott rá a kiváló állatorvos, a Rackaőrző Puli Kennel mestertenyésztője, valamint a Hungária Puli Klub tenyésztésvezetője. Kamaszkorában ugyanis Dunaharasztin élt a szüleivel, ahol pedig a kor egyik legjelentősebb tenyészete, a Diófástelki Kennel működött.

E tenyészet révén csöppent bele a pulik világába, és megismerkedett a fajta tenyésztésével. Hamar elragadták az érzelmek, és a szerelem azóta is tart. És hogy miért kötődik ilyen erősen ezekhez a régi magyar fajtákhoz? „Elsősorban, mert magyar ember vagyok” – válaszolta a mestertenyésztő. Azóta az egyik legsikeresebb kennellé nőtte ki magát a tenyészete, így aki igazán jó kutyákat szeretne tenyészteni, tőle visz pulit. A siker azonban nem a semmiből jött, ennek fundamentuma pedig a jó vérvonal: a tenyészet alapító kutyái ugyanis a Perecesi, a Pécsmandulási, valamint a Diófástelki Kennelekből származnak, így a Rackaőrző Kennel kutyái nagy elődökkel büszkélkedhetnek.

Puli, fajtastandard

Egy kutyákért rajongó ember talán el sem tud képzelni csodálatosabb és örömtelibb munkát a tenyésztésnél, mindazonáltal a magyar fajták tenyésztésének igen szigorú szabályai vannak, rendkívüli hozzáértést, alázatot és hivatástudatot igényel a szakma. A Hungária Puli Klub arra hivatott, hogy felügyelje és irányítsa a fajta tenyésztését és nemesítését abból a célból, hogy régi társaink, a pulik továbbra is gyönyörűek, egészségesek, életvidámak és magyar vérvonalúak maradhassanak. A Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetsége puli szakosztályának jogutódjaként a Hungária Puli Klub állíthatja ki a törzskönyveket, valamint a tenyésztési dokumentációkat és a tenyésztési szabályzatot is. Ez utóbbiakat a szervezetnél tenyésztésvezető pozíciót betöltő Brauswetter Viktor írta, aki maga is alapítótag. „Ez a pulisok bibliája, hiszen a mai napig erre épül a tenyésztés. Ez határozza meg, hogy milyen fajtajellemzőkkel kell bírnia egy pulinak” – magyarázza a mestertenyésztő. A tenyésztést szabályozó szervezetként igyekeznek homogenizálni ezt az egyébként heterogén fajtát. Ehhez a lehető legtökéletesebb vonalat kell továbbtenyészteni, hiszen igazán speciális helyzetben vannak.

dr. Brauswetter Viktor

„Ha egy mangalica nem hozza a fajtájára jellemző vonásokat, ha a fajtájának nem egy kiváló példánya, akkor nem érdemes vele tenyészteni. De ezzel nincs is semmi gond, hiszen nagyszerű kolbász készül majd belőle. Természetesen a kutyáknál egészen más a helyzet. A pulitenyésztés során nagyon sok olyan kölyök születik, aki nem hozza a kívánt jellegzetességeket, tehát nem alkalmas a továbbtenyésztésre. Mindazonáltal pulikutyaként lehetnek tökéletesek, őket is megilleti a szerető család, az emberi környezet. Törekednünk kell tehát arra, hogy a kutyáink eladhatóak, szerethetőek legyenek, akikre igényt tartanak az emberek” – foglalta össze a Hungária Puli Klub egyik legfontosabb feladatát.

Bár századunkban egyre nagyobb a megbecsültsége az állatoknak, az emberek egyre inkább ragaszkodnak kutyájukhoz vagy macskájukhoz, sőt, igen sok család számára elképzelhetetlen az élet házikedvenc nélkül, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon nagyon alacsony a pulitenyésztők száma. Mindössze körülbelül húsz tenyészet dolgozik a fajta fenntartásán, s ebből csupán négy olyan nagyobb tenyészet van, amely jelentősebb számban járul az állomány gyarapodásához. A feladat tehát nem kicsi.

Munkában

„Nem az a lényeg, hogy éppen ki karolja fel és támogatja az ügyet. Erre természetesen szükség van, különösen manapság, amikor hatalmas a harc a kutyás világban a megmaradásért. De a munkánk valójában akkor válik igazán eredményessé, ha mi, tenyésztők saját erőnkből fenn tudjuk tartani a fajtát, tehát a fajta fenn tudja tartani saját magát. Ehhez pedig kellenek azok az áldozatkész emberek, akik minden szeretetüket és képességüket a fajtának adják. Végtére azonban mégis egy anyagiak által irányított világban élünk. Ebből adódóan egy darabig működik, hogy a tenyésztő minden megtakarított pénzét a kennelnek szenteli, de egy idő után már legalább annyit kell keresni vele, amivel fenn lehet tartani a tenyészetet” – magyarázza az állatorvos. Azt is hozzátette, hogy véleménye szerint ez úgy érhető el, ha a pulisok azt a tenyésztési vonalat ragadják meg, ami által szép, okos, egészséges, eladható kiskutyák születnek.

Egy tenyésztői szervezetnek mindig újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Ellentmondásosnak tűnhet, de egy ősi fajtának is időről időre meg kell újulnia, ha túl szeretné élni a rohanó évszázadokat, a tenyésztői szervezetnek éppen ezért érzékelnie kell a megváltozott élethelyzetet és igényeket. A kilencvenes években nagy változások köszöntöttek hazánkra, betört országunkba a mindent elsöprő globalizáció, ez pedig a kutyatenyésztést is érintette. Nyugati fajtákat importáltak Magyarországra, amely fajtáknak igen nagy volt a reklámjuk, így a piaci igényeket is ügyesen tudták alakítani. A kutyatenyésztés jelentősen profitorientáltabbá vált, üzletág lett belőle.

„Mi, magyarok ezt nem értettük – emlékezett vissza Brauswetter Viktor. – Előtte burokban éltünk, amit nevezhetünk akár szocializmusnak is. Ebben a burokban nem volt más lehetőség, de ennek köszönhetően nagy mennyiségű pulink volt. A magyar fajtákat ekkor nagyon szépen fel tudtuk fejleszteni”.

A rendszerváltás után azonban változtatásokra volt szükség, hogy a puli is versenyképes maradhasson az ebpiac immáron igen színes palettáján. Azt pedig, hogy milyen új igényeket kell kielégíteni, milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a fajta fennmaradhasson, továbbra is a tenyésztési szervezet feladata megállapítani.

„A nyugati tenyésztők mindig irigykedve néznek ránk, amiért a mi kutyáink ilyen egészségesek – árulja el az állatorvos, aki rögtön meg is magyarázza, mi ennek az oka. – Egészen a 20. század közepéig ugyanis a magyar fajtáknál mint munkakutyáknál »spártai« szelekció volt  érvényben, azaz, ha egy kutya beteg volt, ha nem látott vagy hallott jól, nem futott gyorsan, akkor nem tudta elvégezni a munkáját, így gyakran nem maradhatott életben. Ezáltal azonban a magyar fajtáknak igen életerős, egészséges állománya maradt fenn. Mivel azonban változtak az idők, a szelekciós szemlélet is változott. Bár a munka szeretete még mindig jelen van a kutya vérében, a habitusában, ma már kevésbé alkalmazzák munkakutyaként, éppen ezért a kiállításokra való tenyésztés lett az elsődleges. A show-tenyésztés szelekciós látásmódja azonban sokkal inkább a külsőségekre fókuszál. Elsősorban a kutya formája, szőrzete, alakja, kiállása, harapása számít, s ha ezek megfelelőek, máris tovább tenyészthetőnek minősülnek. Így azonban kevesebb a hangsúly az egészségen, s így fokozottabbá vált a kutyák genetikai terheltsége. A nyugati fajták hosszú-hosszú évtizedek óta járnak kiállításokra, így genetikailag jelentősen terheltebbek. A mi magyar kutyáink azonban jóval később integrálódtak a show-tenyésztésbe, éppen ezért egészségesebbek, genetikailag kevésbé terheltek.”

Puli

A tenyésztési program magába foglalja, hogy csak és kizárólag az egészséges és törzskönyves kutyák tenyészthetők tovább. Ez a kérdés különösen fontos napjainkban, hiszen egyre több a csaló szaporító, akik azzal takaróznak, hogy azért nem adnak törzskönyvet a kiskutya mellé, mert így olcsóbb. A törzskönyv kiállításának ára azonban elenyésző, ellenben e dokumentáció garantálja a kifogástalan egészségi állapotot, a megfelelő géneket és az előírt fajtajellegzetességeket. A kutya fajtájától függetlenül minden becsületes tenyésztőtől elvárható az, hogy kizárólag törzskönyves szülőkkel dolgozzék, és kizárólag kifogástalan egészségű, legalább diszpláziára szűrt kutyákkal tenyésszen. Ezek az elvárások természetesen a magyar fajták tenyésztőire is érvényesek, mindazonáltal esetükben még ennél is többnek kell eleget tenniük. A magyar állam ugyanis kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy kutyáink magyar vérvonala megmaradjon, és semmiféle idegen vérvonalat ne lehessen belekeverni. Éppen ezért csak azok a kiskutyák kaphatnak törzskönyvet, akiknél a kölyök vérével a DNS-vizsgálatot elvégezték, és megállapították, hogy valóban mindkét szülő fajtatiszta magyar kutya. Minden magyar fajtának szekvenálták ugyanis a DNS-ét, így –a másik nyolc mellett – a puli is leírható DNS-szekvenciákkal. Ezek a vizsgálatok jelenleg a szülők azonosítására korlátozódnak, ugyanakkor dr. Brauswetter Viktor ebben látja a jövőt.

Puli

„Ezzel tulajdonképpen teljes mértékben kizárhatjuk az idegen vérvonal bevitelét. Egy nagyon tisztességes labor működik állami támogatással, amit személy szerint támogatok is, mert ezen a területen is sok disznóságot láthattunk már. Ez a tenyésztés jövője. Hamarosan a DNS-vizsgálatokkal kiszűrhetjük a betegségeket; azt is kiszámíthatjuk, hogy egy pároztatásból milyen színű kölykök születhetnek, sőt, a beltenyészet is elkerülhető lesz. Persze a biológia sem úgy működik, hogy kettő meg kettő mindig négy, mert bizony néha öt lesz, de azért a nagy számok törvénye alapján a tendencia kimondható, és ehhez jó szolgálatot tesz a DNS-vizsgálat.”

Mindezeket figyelembe véve az állatorvos és mestertenyésztő hangsúlyozza, hogy ha összevetjük az európai népeket, akkor láthatjuk, hogy a magyarok kutyák terén mennyiségben és minőségben is az élen járnak, erre pedig büszkék lehetünk.

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
A nagy borkönyv
Nemzeti Értékek Könyvkiadó