„Hivatássziget a patika, félig gyóntatószék. Akkor vagyok jó patikus, ha a kérelmezőben saját anyámat látom, gyermekemet vagy unokámat” – vallotta Baranyai Aurél (Eszék, 1903 – Pécs, 1983) gyógyszerész, gyógynövénykutató, tudomány- és helytörténész.
Baranyai Aurél
Iskoláit Pécsett és Dombóváron végezte. 1923-ban okleveles gyógyszerészsegédként került a pécsi Arany Sas Patikába. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán 1925-ben kapott gyógyszerész oklevelet. Pécsett és Eszéken dolgozott gyógyszerészként, a háború évei alatt is. Baranyai Aurélt nemcsak az orvosságot kiadó vagy a laboratóriumban „mérget keverő” gyógyszerészként ismerték. Hazai és külföldi kapcsolatokra épülő kutatótevékenysége is jelentős. Holland és mongol homoktövis magvakat szerzett, amelyek gyógyászati felhasználásának lehetőségeit Szabó László Gyulával vizsgálta. Elsőként hívta fel a figyelmet erre az értékes gyógynövényre. Buzdítására az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóállomásán, Kecskeméten törzstelepet létesítettek.
A galagonya szívgyógyszörp előállítási módszerét Puskás Ödönnel együtt dolgozta ki a nagykozári termelőszövetkezet szörpüzemében. Vizsgálatai nyomán Szentlőrincen nagyüzemi kísérlethez telepítették a baranyai kamillát. Kidolgozta a nyers kamilla liofilezését. Sikeresen indította meg a római kamilla termesztését is.
A Baranya megyei forrás a nevét négy jó barátról kapta, akiknek monogramja a felirat (NÉGYBARÁT 1964) négy sarkába vésve olvasható: BA (Baranyai Aurél), CS (Csokonay Sándor), MJ (Millner Jenő), MP (Millner Pál).
Növényi nyersanyagok, illetve magvak gyűjtésével segítette a Szegedi Tudományegyetem Gyógynövény- és Drogismereti Tanszékének munkatársait. Személyes élményeiből, levéltári kutatásai eredményeiből emléket állított a pécsi és baranyai gyógyszerészeknek, botanikusoknak, gyógynövénytermesztőknek, gyűjtőknek, népgyógyászoknak.
