Kabay János (Büdszentmihály, 1896 – Budapest, 1936) gyógyszervegyész, alkaloidkutató, a morfin előállítója. A Budapesti Műegyetemen, majd katonáskodása után a Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1923-ban kapott gyógyszerész oklevelet. Kutatásait a mák alkaloidjainak közvetlenül a növényből történő előállítására kezdte meg Hajdúnánáson, majd a fővárosban, a Gyógynövénykísérleti Állomáson folytatta. Itt sikerült először zöld mákból morfint előállítania. 1925-ben benyújtotta első szabadalmát, és 1927-ben szerény keretek között Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. 1932-ben kidolgozta az új üzemi eljárást, mely kicsépelt mákszalmát használt nyersanyagul. 1934-ben a Népszövetség Kábítószerellenőrző Bizottsága meghívta, hogy Genfben ismertesse módszerét, és eljárást dolgozzon ki a morfin kivonására mákszalmából.
Kabay János
„A Gyógynövénykísérleti Állomás két adjunktusának fáradságos, szinte idegölő, de csüggedést soha nem ismerő munkáját végre siker koronázta. Az esztendők múltak, és a munkában töltött hosszú hónapok alatt Kabay Jánosnak nemcsak a morfium egy új, az eddiginél sokkal egyszerűbb, sokkal olcsóbb előállítását sikerült felfedeznie, hanem a közös gond és a közös öröm kolleganőjéhez is közelebb vitte, és Kabay János feleségül vette Kelp Ilonát. A találmány, amely minden túlzás nélkül a legnagyobb jelentőségű felfedezése a világ vegyiparának, most már megvolt, és ezzel együtt megkezdődött a munka másik, az elsőnél sokkal nehezebb és verejtékesebb része: a Kabay-féle találmány gyakorlati felhasználása” – írta a Függetlenség 1933. december 24-ei száma. Ez is sikerült, de egy sérvműtét utáni fertőzés kettétörte a pályáját.
A világ összes gyógyszergyárában a mai napig „az ipari morfingyártás magyar atyjának” módszerével állítják elő száraz mákszalmából az orvoslásban elengedhetetlen alapanyagot képező morfint.
