Kovács Péter, mint oly sokan e hazában, először csak hobbi borászként akart létezni. Igaz, Sárospatakon örökölt a nagyszüleitől egy kis birtokot, de még e bizonyos hobbi szinthez is a hercegkúti pince és egy kisebb darab föld megvétele juttatta.
És az ügyvédként, ingatlanfejlesztőként, valamint sportvezetőként is jegyzett ember, aki nem is oly rég az Újpest FC egyik tulajdonosa volt, ha már belekezdett, a szőlőből is ki akarta hozni a legjobbat. „A fő motiváció a kezdeteknél is a jó bor elérése volt, de eredetileg nem akartam a piacra lépni” – emlékezik Kovács Péter. 2014-ben két komoly angliai versenyen alaposan megsüvegelték a borait (az International Wine Challenge-en az egyetlen tokaji szárazbor-aranyat hozta el, sőt a legjobb bornak járó trófeát is kiérdemelte; a Decanter híres versenyén pedig mind a 2007-es száraz szamorodni, mind a 2006-os 5 puttonyos aszú ezüstérmet kapott), majd idehaza is több szakíró vette észre, hogy új csillag vált a pislákolásról ragyogásra valahol Sárospatak magasában. Aztán a 2015-ös VinAgórán a 2012-es, kései szüretelésű házasítása aranyérmet kapott a nemzetközi zsűritől (a bor 70%-ban a furmint komplex talapzatára épül, melyhez a sárgamuskotály teszi hozzá az incselkedő bájt), s innentől már nincs visszaút. Belépett a profik táborába, és immár nem az a cél, hogy néhány ezer palack jó borral megvendégelje és megajándékozza a kiterjedt baráti kört, hanem hogy egy komoly szortimenttel hozzászóljon ahhoz a bő két évtizedes vitához, ami arról szól, hogy mi is Tokaj útja.
Ő maga azt mondja, hogy neki sok ezer, a borvidéknek pedig több millió palack négyeurós száraz furmintot (a középosztálybeliek mindennapi betevőjét) kellene készíteni, s erre a széles alapra fölépíteni a csodát, a sokputtonyos aszút. „Számos értelmezés, útkeresés ismert. Én nem vagyok felhatalmazva arra, hogy mások tevékenységét minősítsem, stílust sem diktálhatok. Az viszont tény, hogy Tokajt az aszú emeli a világ többi természetes édes bort készítő borvidéke fölé” – érvel a hercegkúti pince előtt a padon.
Nos, minden borász életét meghatározza a fajtákhoz és a bortípusokhoz való viszony. „Én elsősorban a jó szamorodniban és a furmintban hiszek. Nem kell nagy mennyiség, de az legyen olyan, amire mindig szívesen emlékszem vissza. Egy szamorodnira meg kell érni, kell hozzá boros tapasztalat. De ha megértél rá, s van egy jó szamorodnid, akkor már majdnem boldog vagy az életben” – így Kovács. Ami engem illet, az Obzidián 2007-es szamorodnija győzött meg arról, hogy itt ütőképes borászat jön létre. A markáns savak széles taván mint mesebeli hattyúk úsztak és bújtak össze az érett zamatok és aromák: dió, gomba, karamell, gyógyfű, citrusok és virág.
„A Lapis leginkább a furmintról szól, s a pince dűlőszelektált borának alapanyagát adja. A Lapis kiválóan aszúsodik, így a szamorodnihoz és az aszúhoz is kiváló gyümölcsöt ad. Határiban vegyesen találjuk a fajtákat, van furmint, sárgamuskotály és zéta is. A furmintból van a legtöbb. A dűlő termése most az alap furmint egyik pillére. A Kácsárdban egyenlő arányban van furmint, sárgamuskotály és hárslevelű. Az innen származó alapanyag szintén az alap furmintot erősíti” – foglalja össze a tudnivalókat a gazda.