Oldal kiválasztása

Nem sokkal a rendszerváltás után, 1994-ben jelent meg a Günzer márkanév az első palackokon. A két villányi fiú, Zoltán és bátyja, Tamás a palkonyai családi birtokon küszködve váltak felnőtté, amikor édesapjuktól egészen fiatalon megkapták a pince kulcsát. Mesélték, hogy tizenévesen kettőjüknek kellett kitalálni a technológiát, hogyan lehet felvinni és leküldeni a pincegádoron a hordót. Egészen a maguk készítette első borig nem számíthattak az idősebb pinceszomszédok hatékony segítségére, de miután bizonyítottak, bevették őket maguk közé. Ízlésüket az a sok kóstolás formálta, amibe már középiskolás korukban belekezdtek.

Azt mondják, a borász szája meg is határozza a borai minőségét. Nos, Günzer Zoltán biztosan a vastag, de lekerekedett borokat kedvelhette meg, mert ilyen stílusú szépségeket készít mind a 30 hektárjáról. Ma 25 a saját terület, ehhez bérelnek még öt hektárt Kisharsányban, egy domboldalon. Volt idő, amikor Zoltán úgy gondolta, nem terjeszkedik eddig a méretig, de nem ez az egyetlen dolog, amiben felülvizsgálta a nézeteit. Fejlődésére, tanulni vágyására jellemző, hogy míg korábban a kadarkáról azt mondta, hogy ez nem az ő műfaja, utóbb odatette a közös asztalra a fajta villányi hangszerelését. Pályája elején még nem is gondolt a kékfrankosra, hiszen oportón és cabernet-n nőtt föl, sőt a fajtáról azt gondolta, „az maga a középkategória”. Aztán 2001-ben ez a középkategóriás bor mindenütt aranyérmet nyert. Így lett aztán a későbbi nagy presztízsű cuvée-k alapja. A kékfrankosból áradó érett gyümölcsösség határozta meg a cabernet-kkel, pinot noirral építkező Günzer Cuvée-t is, a borászat korábbi csúcsborát. Azután az Ördögárok Cuvée, ez a klasszikus bordeaux-i házasítás volt a termékpiramis csúcsán, de amióta termőre fordult a kiemelten kezelt Bocor-dűlő, azóta e márkanév alatt jönnek ki a legmagasabb presztízsű tételek. Ez a folyamat a borászat folyamatos fejlődését, formálódását mutatja.

Mestermunka

Amilyen nagy várakozással vágott bele mindenki az Ördögárok eltelepítésébe, ugyanolyan érzéssel indult el a munka a Bocorban. A 2009-es, kékfrankos vezetésű házasításban mindössze 10% syrah volt. Mondhatni, új világ nyílt meg. Idézzük az akkori kóstolási jegyzetünket: „A feketébe hajlóan mélybíbor színű bor fűszeres, mediterrán illattal jelentkezik. Szájban komoly koncentráltság érződik, ami lassan, megfontoltan válik szét ízkomponensekre: cseresznyére, pörkölési jegyekre, áfonyára. Hosszú lecsengésében erő és fűszeresség. Jó az irány.”

Günzer Zoltán saját bevallása szerint mindig a nagy illatot kereste a borokban, s ehhez igazította a műveleteket. „A boraimra mindig az volt jellemző, hogy nagyon könnyen ihatóak, mivel az almasav le van rendezve, a test pedig ott magasodik mögötte” – árulta el egyszer. Tudatosan választ ki magának olyan területeket, ahol megvalósulhat az ő illatosan vastag stílusa. Günzer Zoltán ugyanakkor tipikusan útkereső borász. Sohasem elégedett önmagával, kóstoláskor nagyon odafigyel a véleményekre: tanulni, folyton változtatni akar. Ezzel együtt határozott, egyedi stílus jellemzi, ő maga is közismerten határozott ember. Tulajdonképpen a minőség megszállottja. Günzer Zoltánt egyedivé teszi az is, hogy az általa fölfedezett és köztudatba hozott kisharsányi Bocor-dűlő mellett mélyen elkötelezett a fantasztikus adottságú, villányi csúcsborászok által meliorált Ördögárok sikeréért. „Annyit tudok biztosan, hogy 1954-ben kadarka aszút készítettek itt, s itt fog megszületni a csúcsborom is” – jelentette ki 2007-ben. Azóta több csúcsbor született itt.

A palkonyai kis családi pincétől csak a szomszédos Villányig vezetett az út. A területekkel a kisharsányi Bocor-dűlőnél nem mentek messzebb: Bocor, Dobogó, Ördögárok, Csillagvölgy, Jammerthal a sor, és milyen jól csengő sor. Minden területen gondosan, tervezetten, maguk állítják be a terhelést, s mivel tulajdonosok vagy bérlők, a szüreti időt is maguk választhatják meg. Igaz, vásárolnak némi oportót, amihez itt nagyon sok kistermelő ért. A fajtára a termékpalettájukban nagy hangsúlyt helyeznek. Készítenek belőle egy primőrt és egy hagyományosat. Ez azért hangsúlyos, mert az oportót (amit a régiek portugízinek is mondtak), hosszú évekig még Villányban sem tekintették tekintélyes fajtának. Aztán, a fajta kedvelőinek nagy örömére, többen is újra fölfedezték.

Ültetvény az Ördögárokban

A 2 hektáros Bocor-dűlőből 100 mázsánál többet nem tudnak szüretelni, ami 13,2 alkoholfokra erjedt 2018-ban is javítás nélkül. A folyamatos és a fogyasztó által néha nehezen követhető változásokat jellemzi, hogy véleményük szerint mintha kezdene az oportótól elpártolni a villányi borász társadalom, mivel kitalálták a Redyt. Günzerék viszont elkötelezettjei a fajtának, „csak nem szabad túlterhelni, jól kell megválasztani a szüreti időpontot”.

Mai kínálatuk 70 százaléka rozé és oportó. Mintegy 150 ezer palack bort állítanak elő, amiből 50-60 ezer palack a rozé. Húsz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egy ilyen arány, ugyanakkor a piac rezdüléseit, a fogyasztói érdeklődést nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen borász sem. A folyamatos fejlődés kiköveteli az újabb technológiai fejlesztést. Könyvünk készítésekor még négy helyen tárolják a boraikat, amit egy helyre szeretnének koncentrálni. Épül egy 1300 négyzetméteres raktár-erjesztő-palackozó együttes kiépített lég- és hőtechnikával, könnyűszerkezettel. A tartályok és a feldolgozás technikai elemei is rendelkezésre állnak.

A szőlőterületeken újszerű technológiával dolgoznak, amely nem leveri, hanem ledörzsöli a bogyókat a kocsányról, azután rávezetik egy rázóasztalra, s az azt követő öt méteren minden fölösleges anyagot leválasztanak belőle. Ezzel az eszközzel 2012 óta dolgoznak, s a tisztaság, a minőség már észrevehető a borokban is. Naponta 100 mázsa szőlőt tudnak feldolgozni, s ebből tíz szüretelő ládányi szemét keletkezik, ami nem kerül be az erjedési térbe. Kiszedik a zöld és sérült szemeket csakúgy, mint a kocsánydarabokat. Ezek után döntik el, hogy zúzzák vagy sem a bogyókat. Az oportó esetében nem zúznak, így gyümölcsös marad a bor.

Ez az eljárás literenként 10 forintos pluszköltséget jelent, de minőségben megfizethetetlen. Ma már a rozét is ezzel az eljárással készítik.

2017-ben arculatváltás is lezajlott, megújultak a címkéik. A logójuk is változott, az egész megjelenés letisztultabbá vált. Ez már a harmadik váltás. Véleményük szerint ami tizenöt évvel ezelőtt divat volt, ma már nem biztos, hogy trendi. A Lezser márkanevű könnyed sauvignon blanc-chardonnay házasítás, a közkedvelt rozé és maga a portugieser jelenti a könnyebb kategóriát. A kadarka és a kékfrankos birtokbor a Bocor-dűlőből származik, de a kadarkában van egy kis Ördögárok is. A különleges termőhelyen tőkénként öt fürtöt hagynak beérni, s ennek is köszönhető a 14 alkoholfok. Ebből is látszik, hogy nem szeretnének virágillatú, könnyű kadarkákat készíteni. Nagy kadarkát 2014-ben nem lehetett előállítani, 2015-ben viszont igen.

A középkategóriába „beszorult” két boruk, az egyik tiszta cabernet sauvignon, a másik tiszta cabernet franc, azaz két fajtabor. Ezek ugyan láttak hordót, de zömük tartályban érlelődött. Így bennük maradt a gyümölcsösség, elsőéves korukban palackba töltik, s egy éven belül el is adják. A Bortársaságon keresztül a budapesti gasztrokörökben megtalálták a helyüket.

Immár ikonikus boruk az Ördögárok (merlot, cabernet franc és sauvignon), valamint a syrah fajtabor a Bocor-dűlőből. A pincében érlelődik két tétel, 2016-ból és 2017-ből önálló merlot és önálló cabernet franc. Ezekből csak néhány ezer palack fog készülni.

Nem csak az alapborokkal foglalkoznak, hanem ha megengedi az évjárat, különlegességekkel is előrukkolnak. Az árképzésről kérdezve elhangzott, a költségek folyamatosan nőnek, elképzelni sem tudják, 1000 forint alatt miként lehet bort előállítani.

A nagyfiú, Günzer Norman 23 évesen már beállt dolgozni a céghez, s bár még nem beszélhetünk generációváltásról, megindult az együtt gondolkodás. Fontos a családi gazdaságban, hogy minden műveletet személyesen át tudjanak látni. A területbővítés ezért sem jön szóba. Ezen alaptétel mellett két fontos dolgot húz alá Günzer Zoltán. „Először: a 30 hektárnyi területről évente 5-10 hektár termését el kell tenni a nehezebb időkre, ehhez pedig kell a tárolókapacitás. Másodszor: a márkanév felépítése időbe és nagyon sok munkába kerül.”

Ez a jelen idejű kijelentés is arra utal, hogy ez a kiváló mesterember továbbra sem mond le a folyamatos útkeresésről.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

A nagy borkönyv
Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Nemzeti Értékek Könyvkiadó