A hazai vállalkozói szellem megtestesítői azok a régi mesterek, akik saját szakmájukon belül teremtették meg azt a minőségi kultúrát, amely egy régi hagyományban gyökerezik. A biatorbágyi Czímer család tagjai, a nagy- és dédszülők 1923-ban mészárszéket hoztak létre. Ennek helyén van a mai kisüzem, a település egyik forgalmas pontján. Az ősök már több évtizede megfogalmazták azt az alapgondolatot, amit részben ma is követnek: „a szántóföldtől az asztalig”. Az elv egyszerű: állattartás, vágás, feldolgozás, értékesítés egy helyen. A mai város közepén a hatósági előírások miatt a vágás már nem itt történik.
Idősebb Czímer Gyula, a húsipari technológus ifjabb Czímer Gyulával, a szakács végzettségű Czímer Tamással, édesanyjuk segítségével ezt a tradíciót élesztette újra akkor is, amikor a rendszerváltás idején újrakezdték a vállalkozást. Üzemükben csak és kizárólag Magyarországon hizlalt és nevelt állatokat dolgoznak fel. A gyártás modern eszközökkel, a régiek által kipróbált gyakorlatot követve, de modernizálva történik. A hagyományos eljárásokba nem fér bele a különböző térfogatnövelő szerek használata, nem is használják ezeket. A füstölést is hagyományosan, bükkfával és fűrészporral végzik. A mai nagyüzemi feldolgozás és értékesítés áraival nem tudnak lépést tartani, így a minőségre helyezték a hangsúlyt. Előnyük a nagyüzemmel szemben a manufakturális kisszériás gyártás és a közvetlen, szinte családias kapcsolat a vevőkkel.
A család tagjai felidézik a történetet: a rendszerváltás előtti korszakban sem a feldolgozót, sem a boltot nem működtethették, abban azonban szerencséjük volt, hogy bár az épület első és hátsó része kihasználatlanul állt, a középső részben lakhattak. A nagypapa a fővárosba ment dolgozni az ÁFÉSZ-hoz. A saját régi boltját is az ÁFÉSZ vette ki, ahol 1976-ig hentesbolt működött, majd 1994-ig üresen állt. Idősebb Czímer Gyula akkor gondolt egy nagyot: a régi helyen újraindították a boltot. A család összefogott, és a közös munka meghozta a gyümölcsét. Megépült a kis üzem a mintabolttal, s bár már jöttek a nagy multinacionális cégek, megfogalmazódott az üzletpolitikájuk: árban nem, de minőségben felvehetik a versenyt a környékbeli vásárlókért. Az újrakezdést látták és segítették a nagyszülők is. A szlogen nem változott: magyar áru a termőföldtől az asztalig. A fiatalabb Czímer Gyula szerint jól döntöttek, amikor a hagyományos megközelítést házasították a mai lehetőségekkel. A családi összefogást méltányolták a fogyasztók is: kialakult egy olyan vásárlói réteg, amely távolabbról is eljön Biatorbágyra, hogy ezt az ízt, ezt a kiszolgálást, ezt a kínálatot tapasztalja meg minden alkalommal.
Az alapanyagot is válogatott helyekről szerzik be. Egy szabolcsi, rohodi gazdától vásárolják a marhahúst, az erre kiválóan alkalmas charolais fajtából. A sertéshúst a békési Kaszaperről szerzik be. Kis számban Herceghalom vágóhídjáról is érkezik fél sertés. Ezt az udvarban lévő feldolgozóban bontják és dolgozzák fel.
Az idősebb Gyula 2011-ben átadta a céget az ifjabb generációnak, és elköltöztek. A felszabadult helyiségekben, az utcafronton szép boltot építettek, amely 2013 óta ebben a formában fogadja a vásárlókat. A családi vállalkozást 2011 óta vezető ifjabb Czímer Gyula és öccse, Tamás, mielőtt belemerülne a kínálat felsorolásába, visszakanyarodik a múltba:
„Édesapánk alapötlete, egy olyan kis feldolgozó üzem, amely a környékbeli családokat látja el, hiányzó iparág volt Magyarországon. Nem sokat akartunk gyártani, hanem minőséget. Ehhez adott volt a múlt, a régi receptek, és a lelkesedés. Városunk régi sváb gyökerekkel rendelkezik, ezért természetes volt a tradicionális hurka és a sütnivaló kolbász készítése. Még szót érdemel a németek egyik kedvence, a húskenyér, amit többféle ízesítéssel, melegen és hidegen is kínálunk. De beszélhetnénk a párizsikról, kenőmájasokról, sonkákról, spanyol jellegű chorizókról, vagy a bükkfán hagyományosan füstölt kolbászokról, sonkákról, szalonnákról” – mondja ifjabb Czímer Gyula.
Arra is büszkék, hogy nem kellett engedményeket tenniük a minőség rovására, s így is tudják követni a fogyasztói szokások változásait. Míg régebben a hurka volt a legkeresettebb termék, most a sonkát viszik inkább: no persze, a klasszikus receptúra alapján, kézzel készített virsli után. Az év utolsó napja előtt már hetekkel érezhetően növekszik a kereslet. Húsvétkor a sonka a sláger, amit a törzsvásárlók névre szólóan kapnak meg.
Az új kialakítású boltban már arra is gondoltak, hogy a termékeket ne csak nyersen, de elkészítve is fel tudják szolgálni a kedves vásárlóknak. Csináltak tehát egy kis étkezdét. Az ötlet bevált: már rendszeresen jönnek ide éthordóval, vagy csak leülni ebédelni a vásárlók a fasírtért, rántott húsért, sült hurkáért, sült kolbászért.
Gyula és Tamás körbevezet a szépen gyarapodó üzemben, majd az üzletben. Az étkezde falán megmutatják a régi fotókat az eredeti gépekkel, szerszámokkal, az alapítókkal. Azt remélve, hogy egyszer a saját gyermekeik viszik tovább az üzemet, ugyanúgy, ahogy ők is.
Biatorbágyon, a Nagy utcában megelevenedett a múlt.
