Annak ellenére, hogy Magyarország vízrajzi és klimatikus adottságai kedveznek az édesvízi haltermelésnek és halászatnak, a magyarok inkább sertést és baromfit esznek. Jellemző, hogy nálunk a halkereskedésekben inkább csak a karácsonyi ünnepekre nőnek meg a sorok, pedig egy sereg érv szól a gyakoribb fogyasztás mellett.
1910-ben a Magyar Királyságnak épp akkora volt a malomipari kapacitása, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. Odaát Minneapolis, Európában Budapest volt a malomipar fővárosa.
Az írásbeliség előtti időkig ugyan vannak nehézségeink a kenyértörténelem feldolgozásával, ám a régészeti kutatások eredményeiből és a természeti népekben itt-ott még továbbélő ősi hagyományok tanulmányozásából viszonylag jól összerakható az az évezredes fejlődési folyamat, amely a mai értelemben vett kenyér sütéséhez vezetett.
Ruppert Ákosról a boros közvélemény már nagyon hamar úgy gondolta, hogy általános tehetség.
Hogy miért éppen rétes? Ezt adta a sors, vagy ahogy manapság illik menő választékossággal kifejezni, „ezt dobta a gép” Bertalan Árpád számára.
A gulyás, a pörkölt, a paprikás, a töltött káposzta, a csülkös bableves, a halászlé és a túrós csusza abban közös, hogy minden magyar ember a hazai konyha elengedhetetlen részének tekinti. És még a tésztafélén is van egy kis hús pörc formájában.
A világnak három nagy konyhája van: a francia, a kínai és a magyar. A nagy konyha azt jelenti, hogy alapanyagai és fogásai (előétel, leves, főétel, köret, főzelék, mártás, tészta, desszert) a lehető legszélesebb merítésből származnak.