Oldal kiválasztása

Világhírű malmaink

Szerző: | 2021. június 03. | Fókusz | Címkék:

A nagy mennyiségű minőségi gabona, a sok folyóvíz, a jó földrajzi helyzet és a magyar leleményesség együttese helyezte a világ élmezőnyébe a malomiparunkat. 1910-ben a Magyar Királyságnak épp akkora volt a malomipari kapacitása, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. Odaát Minneapolis, Európában Budapest volt a malomipar fővárosa. De tegyük hozzá: az iparosítás előtt csak Vas megyében háromszáz vízimalom állt szolgálatban.

Azonnal megértjük ezt a különleges pozíciót, ha gondolatban végigmegyünk egy-egy mezőváros, nagyobb község főutcáján: nem ritka, hogy két-három malomépületet is be tudunk azonosítani. Hazánkban, ahol mindig volt mit őrölni, Széchenyi István színre lépéséig több mint húszezer szél-, vízi- és szárazmalom készített lisztet. A mi acélos búzánk keresett termék volt világszerte. Ugyanakkor az iparosításig erősen ki voltak szolgáltatva az időjárásnak a malmok. Széchenyi gróf felismerte, hogy a rendszeres és kiszámítható őrlést gőzgéppel lehet biztosítani. Olyan berendezéssel, amely kő helyett hengerszéken őröl. A folyamszabályozás, a gőzhajózás, a vasútépítés és a malomipar fejlesztése egységes egészt, összefüggő rendszert alkotott. A gépesítésben Magyarországon a malomipar volt a húzóerő, mivel a nyugatról átvett eljárásokat számos fejlesztéssel és önálló találmánnyal vitte tovább, ezzel szolgálva a műszaki és gazdasági fejlődést.

Az első gőzmalmot Széchenyi István védnökségével létesítették Sopronban 1835-ben. Az első vízimalmot, ami nyolc kőjárattal őrölt, gróf Károlyi Lajos nagysurányi birtokán helyezték üzembe egy évvel korábban. Jellemző a hídverők sorsára, hogy a Széchenyi által kezdeményezett Pesti Hengermalom Társaság mint a korszak első igazi tőkés nagyvállalkozása a dunai vízimolnárok heves ellenkezésétől övezve hozta létre a kontinens legmodernebb malmát. A hengermalom az állandó magas minőségével messze a határokon túlra vitte a hazai malomkultúra jó hírét. Erre alapozva 1847-től fél évszázadon keresztül folyamatosan épültek az új malmok, melyek jótékony hatást gyakoroltak az általános gépgyártási technológiák fejlődésére. A híres Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár is a gőzmalmok készítésével kezdte pályafutását. Ebben a gyárban dolgozta ki Mechwart András híres hengerszékét, ami gyorsan leváltotta a malomkőjáratokat.

Back Bernát gőzmalma és a vasúti híd Szegeden

A bajor származású Mechwart alapszakmáját tekintve lakatos volt, Ganz Ábrahám kis öntödéjében kezdett el dolgozni. Innen jutott el a gyár vezérigazgatói székéig. Gyárában foglalkoztatta többek között Déri Miksát, Kandó Kálmánt, Bláthy Ottót, Zipernowsky Károlyt, Bánki Donátot, Csonka Jánost és Nikola Teslát is. Nála dolgozott Fischer Béla, a közcélú áramszolgáltatás elterjesztője, és Neustadt Lipót, aki a nagynevű feltalálók mellett részt vett a transzformátor, a generátor és a dinamó fejlesztésében. Mechwart malomipari találmányai a gépipar, a villamosság és az elektrotechnika számára is lendületet biztosítottak. Széles érdeklődési körére jellemző, hogy az ő találmánya a gőzüzemű és a petróleumüzemű szántógép is.

Gizella-gőzmalom, Budapest, IX. kerület

A századforduló idején az ország malomipari őrlési kapacitása évente mintegy 7 millió tonna gabona feldolgozását tette lehetővé. A termelés ezekben az években 4–5 millió tonna között változott.

A századfordulóra megelégelte a nyugati világ a sikereinket. Az osztrák sógor korlátozta az őröltetés mennyiségét. Ezt a nehézséget fokozta, hogy a kitűnő magyar búza sikereitől nem láttuk az új kor követelményeit: a tudományos vizsgálatok és a még gyorsabb szállítás szükségességét. Ezzel együtt a magyar malomipar műszaki és technológiai téren a világ előtt járt. Malomiparunk megteremtette a liszttípusok osztályozását is, ami a minőség meghatározásához járul hozzá.

A Felsőbácskai Műmalom 1904 és 1907 között épült

De a legnagyobb csapást Trianon okozta. Az ország történelmi területének 28.6%-án a malomipari kapacitás kereken 60%-a maradt vissza, s így a fogyasztópiacait vesztett malomipar túlméretezetté vált. Mégis az iparág újra erőre kapott a benne lévő humán kapacitás miatt. Az iparág fontosságát jelzi, hogy az 1930-as években a gyáripari termelésnek a 13–15 százalékát adta, és a textil-, valamint a vas- és fémipar kivételével valamennyi iparág termelésének értékét felülmúlta.

A második világháborúban elpusztult a malomipar nagy része. Minden szempontból új időszámítás kezdődött, majd a rendszerváltáskor elindult egy újabb átrendeződés. Folyamatosan csökken a malmok száma, korszerűsödik a technológia. Ma már a molnár gépész és logisztikai vezető egyszerre.

De a gabonánk változatlanul a világ élvonalába tartozik.

<a href="https://nqv.hu/szerzo/dlusztusimre/" target="_self">Dlusztus Imre</a>

Dlusztus Imre

író, újságíró, borászati szakíró, a portál és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztője

Legfrisebb bejegyzések

Ópusztaszer hazavár
A nagy borkönyv
A nagy borkönyv