A drótszőrű magyar vizsla tenyésztése az 1930-as években kezdődött, 1966-ban ismerte el hivatalosan a Nemzetközi Kinológiai Szövetség. Ez a fajta a rövidszőrű és a drótszőrű német vizsla kereszteződéséből jött létre. Tenyésztésének alapelképzelése az volt, hogy legyen egy olyan kutya, amely rendelkezik a rövidszőrű vizsla kivételes vadászati képességeivel, valamint ellenálló a környezet és az időjárás viszontagságaival szemben. A fajta mai tenyésztői szerint ez a cél tökéletesen megvalósult, a szőr hosszúságán kívül más különbség nem is állapítható meg a rövid- és a hosszúszőrű vizslák között, mindkettő ugyanúgy aranytermészetű, végletekig hűséges.
A drótszőrű magyar vizsla
A fajta kialakulása a hejőcsabai (ma már Miskolc része) Vasas Józsefnek és Gresznárik Lászlónak köszönhető. Az utóbbi szakember azelőtt drótszőrű német vizslákkal foglalkozott, és a tenyésztés során rövidszőrű német vizslák bevonásával érte el az ideális szőrtípust. Az ő tapasztalatait követve így vált sikeressé a drótszőrű magyar vizsla nemesítése.
Eleinte az egyedek csontozata és pofaszerkezete még erősen a német vizsláéra hasonlított, azonban generációról generációra egyre szebben kirajzolódtak a mai drótszőrű magyar vizsla vonásai.
A második világháború megakasztotta a fajta nemesítésének és tenyésztésének az előrehaladását. Azonban a vadászok ragaszkodása meghozta az eredményt, nekik köszönhetően 1966-ra nemzetközileg is elismert fajta lett a drótszőrű magyar vizsla.
A drótos vizslát a mai napig jellemzően vadászkutyaként tartják. A gyakorlott vadászok nagyra becsülik a vizsla félelmetes pontosságú szaglását. Ezt a kiemelkedő tulajdonságát a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság is olyannyira elismeri, hogy alkalmazásukban dolgozott Szikra, a drótszőrű magyar vizsla kan, akinek szagértelmével számos tűzesetnek az okát sikerült megtalálniuk.
Kiváló, szinte művi szintű szaglása miatt ajándékozta a „szakállas szaglektor” nevet a fajtának Blaskó Norbert. A drótszőrű magyar vizsláról írt 2010-es cikkében így vélekedik: „Más kutya általában futólag megszaglász, de a vizsla nem egyszerűen szimatol, hanem félig lehunyt szemmel alapos elemzésbe fog. Képes akár műértő aprólékossággal centiről centire haladva, akkurátusan megvizsgálni és kiértékelni egy nadrágszárat vagy kabátujjat.”
A fajta sokoldalúságát bizonyítja, hogy a drótszőrű a vadászat, vagy éppen a tűzfészek keresése mellett kábítószerkereső, romkereső, vagy éppen mentőkutyaként is bevethető. Tulajdonképpen csak a megfelelő tanítástól és neveléstől függ e fajta alkalmazási területe.
A drótszőrű magyar vizsla középnagy termetű kutya, marmagassága jellemzően 54 és 62 centiméter között van, a súlya pedig 21-27 kilogrammig terjed. Átlagos élettartama 12-14 év.
Külleme nemes, elegáns testalkattal rendelkezik. Bundája tömött, sűrű és durva tapintású. Farkán valamivel hosszabb a szőr, fején és fülein pedig tapintása finomabb. Mindig egyszínű, amely lehet rozsdabarna, zsemlesárga, vagy a kettő egyéb árnyalata, a lábainál elfogadható, ha fehér foltok jelennek meg. Ez azért fontos, mivel a színe álcázza az erdős, mezős területeken. Vadászatokon ideális, ha bele tud olvadni a környezetébe.
Vizsla nyúllal
A drótszőrű magyar vizsla kedves, mindenkivel barátságos, hatalmas mozgásigénnyel bíró fajta. Magas intelligenciája miatt könnyen tanítható, és szívesen szocializálódik. A gazdájához és a négylábúakból álló családjához mélyen kötődik. A fajta képviselői nagy barátságot ápolnak a gyerekekkel, sok esetben „bűntársakká” válnak.
Vadászkutyaként kiemelkedő teljesítményt nyújt, igazi mindenesként szokták jellemezni, hiszen majdnem minden területen alkalmazható, a pointerek és a szetterek feladatait is képes ellátni.
A kiváló vadászkutya
Bármennyire is ellenállhatatlan egy drótszőrű magyar vizsla a ráncos homlokával, nagy füleivel és bánatos pillantásával, abba mindenképpen bele kell gondolni, hogy ez a fajta óriási mozgásigénnyel bír, felelősségteljes tartásához hozzátartozik a rendszeres aktivitás. Ez a kutya nemhiába lett ismert a vadászok között kitartásáról, hiszen akár órákon át is képes mozogni. Olyan gazdának illik a drótos vizsla, aki ezt biztosítani tudja számára. Igaz, hogy a vizslák képesek elnyúlni a lakás egy meleg szegletében, és csak lustálkodni, viszont akinek volt már ilyen fajta az otthonában, láthatta, ahogy szinte puskából kilőve siet a dolgára.
Ha egy gazda képes nemcsak tolerálni, de értékelni is drótszőrű vizslája mozgékonyságát, túláradó vizslahűségét, akkor biztosan meg fogja tapasztalni, milyen nagyszerű fajtával szegődtek egymáshoz.
