A puli Magyarország egyik szimbóluma, ez vitathatatlan. Noha a puli megnevezés nagyjából a 18. században alakulhatott ki (előtte ugyanis semmilyen írásos adatunk nincs e névről, ellenben az agárral, a komondorral és a kuvasszal), ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fajta is ilyen fiatal lenne. Sőt! A hagyomány úgy tartja, hogy Ázsiából érkezett eleinkkel a Kárpát-medencébe, így immáron több mint egy évezredes barátság fűz össze bennünket csivogó társainkkal. A nyelvtörténészek feltételezik, hogy a puli név a pudli névből ered, hiszen ez utóbbi szőrzete szintén hosszú, gubancolódásra hajlamos. S amikor a pudlinak gubancos lett a szőre, akkor szerfelett hasonlíthatott a mi kutyánkhoz, ezért idővel a magyarok pulinak kezdték nevezni ezt az ősi fajtát.
Puli
Mint sok más magyar fajta, a puli is hányatott sorsot tudhat maga mögött. Közismert, hogy a világháborúk a magyar fajták állományát drasztikusan leépítették, sőt, akadtak olyan fajták, amelyekről hosszú időn át azt gondolták, hogy kipusztultak, s néhány egyedből tudták később újjáéleszteni. Bár a puli is keservesen megsínylette a háborús időszakot, jelentősen nagyobb számban maradt fenn, mint termetesebb társai. „Egy prózai oka van annak, hogy miért tudott sokkal több puli megmaradni, mint amennyi komondor, kuvasz és magyar vizsla – mutatott rá Dr. Brauswetter Viktor, a Rackaőrző Kennel mestertenyésztője és a Hungária Puli Klub tenyésztésvezetője. – Ez pedig az, hogy a puli kisebb volt, a színe pedig fekete, ami azt jelentette, hogy nehezebb volt eltalálni a golyóval. Mert ahogyan a front betört és végigvonult az országon, a komondort meg a kuvaszt úgy lőtték le, mint a szél. Ez nagy kihívást jelentett a magyar fajtáknak, sok fajta pedig tényleg az utolsókat rúgta a háború után, így természetesen a puli is. Az emberek ekkor nem a kutyával foglalkoztak, hiszen létfenntartási problémákkal küszködtek. Ezért a kutyák is nagyon megsínylették ezt az időszakot” – meséli az állatorvos, aki azt is hozzátette, hogy csak a csodának és az áldozatkész tenyésztőknek köszönhetjük, hogy ma még büszkélkedhetünk a kilenc magyar fajtával.
Akinek volt szerencséje közelebbről is megismerkedni a fajtával, bizonyára tudja, hogy a pulinak mindene a munka. Ez nem is meglepő, hiszen hosszú fennmaradását minden bizonnyal annak köszönheti, hogy az évszázadok során mindig, minden pillanatban a gazdája kívánságát leste, dolgozott a fagyban, dolgozott a hőségben, dolgozott fiatalon és öregen, egyszóval keményen megdolgozott azért a megbecsültségért, ami ma övezi. A munka tehát benne van a kutya vérében, éppen ezért néztek különösen nagy kihívás elé a tenyésztők a kilencvenes években. „Amikor jöttek az új időknek szelei, az a kutyás világot is érintette. És ha nem lett volna show-tenyésztés, akkor lehet, hogy ma már a puli sem lenne – árulta el dr. Brauswetter Viktor. – Manapság az ember megengedheti magának, hogy kedvtelésből tartson valamit, és hobbiból foglalkozzon valamivel. A világ akkoriban azonban nagyon kegyetlen hely volt. Amikor a pásztorból villanypásztor lett, akkor bizony a puli elvesztette a munkáját. Akkor mondhatták volna, hogy pulira már nincs szükségünk, éppen ezért tenyésztenünk sem kell. Volt azonban néhány ember, aki azt mondta, inkább menjünk egy másik irányba. A pulit már ne a terelés vonalán tenyésszük, hanem legyen kedvtelésből tartott állat, legyen házőrző, legyen a család kedvence, legyen szép, eladható, és olyan küllemű, amire az emberek felkapják a fejüket. Ez pedig, azt kell, hogy mondjam, sikerült is. Bár az angol tenyésztésű kutyák mindig is az élen jártak, azért látnunk kell, hogy igazán büszkék lehetünk a magyar kutyáinkra, hiszen minőségben és mennyiségben is Európa legjobbjai között vagyunk. A puli és a komondor ezzel a szőrköntössel, ezzel a formával, ezzel a habitussal a show-környezet kedvence.” Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a pulik a kiállítások élére kerültek. „Ha a puli megjelenik a best in show környékén, akkor nem egy helyen elájulnak tőle az emberek” – ismerteti a mestertenyésztő.
Elvitathatatlan eleganciával
A puli küllemére nézve arányos testű, közepes termetű, mozgékony terelőkutya. Fantasztikus jelleme mellett vitathatatlanul a szőrtakarója teszi annyira egyedivé. Hat hónapos korában áll össze a szőrük, amit – általában kutyakozmetikus segítségével – csíkokra kell bontani. A fajtatiszta puli szőre összeáll, mégpedig három típus az elfogadott: a szalagos, a zsinóros és a zsinóros jellegű. Bár szőre igen hosszú, egyáltalán nem hullik, ami előnyére vált az új időkhöz való alkalmazkodás során, így ugyanis gond nélkül tartható lakásban. Négy szín az elfogadott: a fekete, a fehér, a szürke, valamint a maszkos fakó.
Színváltozatok
Legfőbb attribútuma a nem mindennapi szőrköntöse, melyhez hasonlót a puminál láthatunk. A kanok marmagassága 40-44 centiméter, míg a szukáké 37-41 centiméter lehet. Súlyuk a méretükkel arányosan a kanoknál 13-15 kilogramm, a szukáknál 10-13 kilogramm. Várható élettartama: 12-16 év.
Futóverseny pulik között
Bár külleme egyedi és különleges, a pulik szerelmeseit leginkább a fajta utánozhatatlan habitusa ejti rabul. Igazi családi kutya, más állatokkal, gyerekkel jól kijön, azonban rendszerint kiválaszt magának a családból valakit, akit ezután mindenhová követ, akire kitüntetett figyelemmel felnéz. Tanulékonysága, intelligenciája kimagasló, éppen ezért szoktuk mi, magyarok gyakran azt mondani, hogy a puli nem egy kutya; a puli az puli.
